Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
3 Előszó A Hidrológiai Közlöny centenáriumi évfordulóját ünnepeljük 2020-ban. A 100. évfolyam első száma e kivételes eseménytjelző borítóval jelenik meg. Reméljük, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság szakmai, tudományos lapja az ebben az évben megjelenő négy lapszámban nem csak szimbolikájában, de tartalmában is kifejezésre juttatja, hogy az eddig kialakított hagyományait megtartva, azokat továbbfejlesztve valósítja meg fő célját, a vízzel és vízgazdálkodással kapcsolatos magas szintű szakmai ismeretek közzétételét. Ezen missziója során a víztudományok (hidrológia, hidrometeorológia, hidraulika, hidrobiológia, vízkémia stb.) területéről közöl tudományos igényű közleményeket, valamint bemutatja a technológiai fejlesztés (vízépítés, vízellátás, szennyvíztisztítás stb.), valamint a vízügyi igazgatás és gyakorlat új eredményeit, és áttekinti cikkeiben a vízgazdálkodás általános kérdéseit is. A lap feladatának tekinti továbbá a társadalomtudományok (hidroökonómia, szociológia, víz-jog, vízdiplomácia stb.) és a vízzel kapcsolatos interdiszciplináris szakmai területeken keletkező új eredmények ismertetését is. Mindezekre figyelemmel 2019 őszén, főszerkesztői kezdeményezésre levelet küldtünk a vízügyi ágazat fontos intézményeinek, tudományos testületeknek, társadalmi, szakmai szervezeteknek, valamint a Magyar Hidrológiai Társaság szakosztályainak azzal, hogy a Hidrológiai Közlöny 100 éves évfordulója alkalmából szeretne képet adni az ország vízgazdálkodási helyzetéről, bemutatva a múltat, a jelenlegi állapotokat, és ajövőbeli megoldandó feladatokat, és ehhez kérjük támogató együttműködésüket áttekintő szakmai cikkek elkészítésével és ezek megjelentetésével. Az elképzelés szerint a VIZIG-ek egy-egy különálló cikkben tekintik át működési területükre jellemző vízgazdálkodási kérdéseket: pl. ár- és belvízvédelem, folyószabályozás, felszíni és felszín alatti vízminőségi kérdések, vízbázisvédelem stb., a múlt, a jelen és a jövő kontextusában. Az MHT szakosztályainak küldött kérésünkben megfogalmaztuk, hogy készítsenek cikket, bemutatva a szakterületük országos helyzetét a múltban, a jelenlegi állapotokat és vázolják fel a jövőben megoldandó feladatokat. Örömömre szolgál, hogy már az idei első lapszámban is közölhetünk két cikket, melyek az említett felkérések alapján készültek. Az egyikben az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi szakosztály részéről Dobó Kristóf és társai mutatják be az árvíz- és belvízvédelem országos helyzetét, kiemelve, hogy Magyarország földrajzi fekvése és éghajlati adottságai következtében vízkár eseményeknek (árvizeknek és belvizeknek) erősen kitett ország, ezért az árvizek és belvizek elleni védekezés átszövi történelmünket. A cikkben bemutatják az elmúlt évtizedek eseményeit, valamint az ezen időszak alatt történt fejlesztéseket és paradigmaváltásokat, majd a jelen helyzet értékelését követően felvázolják a vízkárelhárítás előtt álló jövőbeli feladatokat. A Csatornázási és Szennyvíztisztítási szakosztály részéről Juhász Endre készített egy tanulmányt a Hidrológiai Közlöny évfordulója alkalmából. A cikk célja, hogy képet alkosson az elmúlt száz esztendő viharos történelmi időszakaiban megvalósult csatornázási-, szennyvíztisztítási-, iszapkezelési tudományos és gyakorlati fejlődési lépcsőkről, és arról a több ezer Mrd Ft értékűjavarészt földalatti mérnöki alkotásokról, melyek speciális részei társadalmunk egyik életminőség-növelést szolgáló műszaki, gazdasági tevékenységének. A cikk felvázolja azokat a fontosabbnak ítélt feladatokat, amelyek a következő évtizedekben elkerülhetetlenül megoldásra várnak az utánunk jövő generációk számára. Rámutat arra, hogy ajövőbeli fejlesztések végrehajtásának része kell legyen az, hogy illeszkedjen a tudatos és tudományos fenntartható fejlesztéshez, az egységes települési vízgazdálkodás által megfogalmazott tézisekhez, illetve vele párhuzamosan elégítse ki - lehetőség szerint minél magasabb szinten - mind a technikai fejlődés, mind a lakosság e területen megjelenő újabb elvárásait. Évfordulóhoz kötődik Szlávik Lajos cikke is, aki felidézi a Tisza-Szamos közben fél évszázada történt rendkívüli árvízkatasztrófát, kialakulásának és lefolyásának eseményeit, valamint összefoglalja következményeit. Az elöntött területen közel 5 000 lakás teljesen romba dőlt, vagy a károk következtében lebontásra került, valamint mintegy 4 000 megrongálódott. Fél év alatt felépítették a romba dőlt falvakat. A helyreállítás és újjáépítés egyik fontos feltétele volt a vízellátás közüzemi megoldása. A Szamosközben az 1970. évi árvízkatasztrófát követően - alig egy év alatt - 21 községben valósult meg a közműves vízellátás. A Szamos menti újjáépítés és vízművesítés programja hozzájárult a megye, a terület nagymértékű lemaradásának csökkentéséhez, illetve irányt mutatott egy dinamikusabb fejlődés felé. Szilágyi János Ede és társai cikkükben egy sajátosan magyar problémakörhöz, nevezetesen az Alföldön halmozottan jelentkező káreseményekhez (árvíz, aszály és belvíz), illetve a környezeti szolgáltatások helyzetéhez kapcsolódó táj szemléletű vízgazdálkodási koncepció kidolgozására tesz felhívást. Hangsúlyozzák, hogy a problémakör összetettségénél fogva a megoldás csak rendszerszintű lehet, ennélfogva csak az integrált és adaptív vízgazdálkodás keretében képzelhető el, amit táj szemléletű vízgazdálkodásnak neveznek. A tanulmány újdonságát elsődlegesen az adja, hogy a témakör kapcsán olyan tudományterületek szempontjait is megjelenítik, amely tudományterületek, habár szervesen kapcsolódnak a problémakör lehetséges megoldásához, ezidáig kevésbé reflektáltak a táj szemléletű vízgazdálkodás koncepciójára. Az árvízvédelem egy gyakran előforduló problémája, hogy az árvédelmi töltések hosszantartó száradás (árvízi terhelés mentes időszak) hatására elveszítik víztartalmukat, zsugorodnak, összerepedeznek. A repedések egy része újranedvesedéskor sem gyógyul vissza, így a töltésben vizet jól vezető repedések maradnak. Kovács András és társai tanulmányukban arra keresték a választ geoelektromos
