Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
4 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 1. sz. módszer alkalmazásával, hogy a kiszáradt töltésbe szivatytyúzott jó vezetőképességű víz hogyan változtatja meg a töltéskeresztmetszet elektromos vezető képességét, ami jó indikátor a repedések kimutathatóságának, és ezen keresztül megállapítható a töltés megbízhatósága. Csiszár Endre a BACSVIZ Zrt. üzemeltetésében lévő Tass, Gudmon-foki parti szűrésű regionális vízbázis üzemeltetéséről közöl tanulmányt. A vízbázisból kitermelhető vízmennyiséget jelentős mértékben limitálja a Duna vízszintje. Az utóbbi időben meghatározó közép- és kisvíz esetén a kutak nyugalmi vízszintje is már belemetsz a kutak szűrőzött szakaszába, így azon a részen megindul a levegővel való érintkezés hatására a vas- és mangán-oxidok képződése, a vízadó réteg pórusainak eltömődése. A szerző bemutatja, hogy a probléma mérséklése / megoldása lehetséges a kutak üzemének optimalizálásával, figyelemmel a Duna-vízállására, valamint ütemezett és tervszerű rétegregenerálás végrehajtásával, esetleg másik (alternatív) vízbázis keresésével. A folyók mederanyag szemösszetételének ismerete számos gyakorlati feladat megoldásának feltétele. Kiterjedt területek felmérése eddig költséges és időigényes feladatként volt csak elvégezhető. Benkő Gergely és társai tanulmányukban elemzik, miként lehet alkalmazni drónfelvételek kiértékeléséhez és ezen keresztül a folyók parti sávjában levő mederanyag szemösszetételének megállapítására a Mély Tanulás módszerét. A módszerben rejlő jelentős potenciál a területi eloszlások előállításán kívül az, hogy megfelelő tanítás után a képelemzés ideje rendkívül lecsökken, így nagy kiterjedésű területekre lehet rövid idő alatt mederanyag térképeket elkészíteni. Mesita Roland és társai API-teszttel vizsgálták az északnyugat-magyarországi települések ivóvízhálózatában előforduló baktériumok faji összetételét. Eredményeik alapján megállapítható, hogy a bakteriológiai minőségi követelményeknek megfelelő ivóvíz még tartalmazhat jelentős biológiai kockázatot azáltal, hogy a háttérmikrobiótában számos opportunista humán kórokozó előfordulhat. Ezért jelentősebb mikrobiológiai háttérszennyezés észlelése esetén javasolják, hogy hálózatöblítést és tisztítást kell végezni. A Magyar Tudományos Akadémia Vizgazdálkodás-tudományi Bizottságának Vízellátási és Csatornázási Bizottsága 2019. december 9-én „Települési csapadékvíz-gazdálkodás lehetséges fejlesztési irányai” címmel rendezett előadóülést. Az elhangzott előadások, valamint a résztvevők által megfogalmazott gondolatok alapján a Bizottság ajánlásokat fogalmazott meg, melyeket Fórum rovatunkban közlünk. A közelmúltban elhunyt kiemelkedő tudományos személyiségről emlékezünk meg a NEKROLÓG rovatban. Életének 78. évében elhunyt Dr. Jolánkai Géza okleveles mérnök, okleveles szakmérnök, az MTA doktora, nyugalmazott ökohidrológus egyetemi tanár. Saját visszaemlékezései szerint a vízhez való erős kötődése már gyermekkorából ered. A nekrológot negyedik, legkisebbik fia Jolánkai Zsolt, a BME tudományos segédmunkatársa jegyzi, aki bemutatva édesapja öt évtizedes tudományos és oktatói pályáját, összegzésképpen azt írja: „Édesapám sokunk emlékében egy impulzív, intuitív, színes egyéniségként fog megmaradni, és őszintén remélem, hogy a vízi környezet védelmének szentelt pályafutása nem volt hiábavaló, és szeretett hazánkban sikeresen fogunk tudni megvalósítani olyan vízgazdálkodási, vízminőségvédelmi intézkedéseket, melyek a természeti környezet és az ember harmonikus kapcsolatában gyökereznek.” A 100. évfolyam első száma árvízvédelmi kérdésekkel foglalkozó cikkekei kezdődik, és ugyancsak árvízi témájú cikkel zárul. Történelmi pillanatkép rovatunkban Doroszlai Dénes cikkét közöljük, amelyben télidézi, hogy a II. világháború idején, 1945 februárjában, Budapest ostromának utolsó napjaiban a Duna jeges árvize pusztított a Csillaghegyiöblözetben. A közelmúltban szintezéssel összehasonlította az öblözetben még fellelhető 18 árvíztábla által kijelölt elöntési szintet a 2013. június 9-i árvíz (LNV, 891 cm) szintjével. A mérésekből megállapította, hogy az 1945-ös jeges árvíz és a 2013-as árvíz közel azonos szinten tetőzött. Dr Fehér János címzetes egyetemi tanár a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője