Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 3. szám
24 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 3. sz. • 1975-76 között a Tiszasziget partbiztosítás, • 1975. Új szegedi partbiztosítás megépítése, • 1975-79. szegedi belterületi partbiztosítás, • 1981-85. Szegedi Medencés Kikötő építése, • 2010. Móra Ferenc híd kivitelezéséhez kapcsolódó partbiztosítási munkák megvalósítása, • 2019-2021 Ferencszállási kanyarulat rendezése. A Tisza Hármas Körös torkolati szakaszán bekövetkezett mederváltozások kezelésére az Igazgatóság komplex beruházási programot indított 1997-ben, mely során megállapítást nyert, hogy a két folyó összefolyása áramlási szempontból nem megfelelő. Ennek következtében a kanyarulatok nem állékonyak, káros erózió tapasztalható a partok mentén. A problémák kezelésére 5 ütemre bontva kisvízi terelőmű épült, illetve partvédő művek építésével stabilizálták a partvonalat. A folyószabályozási művek megvalósítása nem fejeződik be a létesítmény megvalósításával, hiszen a beavatkozásra adott változásokat a folyó medrében figyelemmel kell kísérni, azokhoz igazodóan további intézkedéseket kell végrehajtani. Ehhez kapcsolódóan a folyószabályozási munkálatok folyamatos figyelemmel kísérésre és szükség esetén beavatkozásra van szükség. Jelenleg nagyszabású folyamszabályozási program kerül megvalósításra, melynek eredményeként egyrészt 3 helyszínen (3. kép), 1,95 km összhosszban partbiztosítás megújításra kerül, másrészt a Maros folyó Ferencszállás térségében lévő veszélyes kanyarulat korrekciója valósul meg. 3. kép. A Tisza folyón Algyőnél elkészült paribiztosítás (Fotó: ATIVIZIG) Picture 3. Shoreline stabilization prepared on the River Tisza near Algyő (Photo: ATIVIZIG) A folyószabályozási művek kialakítása jelentősen befolyásolja a meder vízemésztő képességét. Az Alsó-Tiszán jelentős hosszban kerültek lekötésre a folyószakaszok szabályozási müvekkel a folyó mindkét partján. A lefolyásban tapasztalható változások, valamint a kanyarulat átvágások, majd a kisvízi szabályozó müvek hatására az Alsó-Tisza kanyarogva bevágódó mintázatúvá válik, ez a morfológiai formakincs szegényedésével, uniformizálódással jár. Ennek egyik bizonyítéka az övzátonyok lassú eltűnése és csuszamlásokkal való felszabdalódása, továbbá a csuszamlások és omlások gyakoriságának növekedése, a rézsűk hajlásszögének emelkedése (Fiala 2006). A szűk és bevágódó mederben a partbiztosítások tönkremenetele is egyre gyakoribb. A partvédő művekkel rögzített kanyarulatok domború ívei tovább épülnek, ezzel a középvízi meder folyamatosan szűkül és mélyül, amelynek egyik következménye a vízemésztő képesség csökkenése. Ezzel szemben a szabadon fejlődő partok alámosása hat, így több szakaszon az árvízvédelmi müvek veszélyes közelségbe kerülnek az aktív mederhez. Az Alsó-Tisza mederszélességének változása szintén jól tükrözi az emberi beavatkozások hatását, a korábbi átlagosan 180 m széles meder napjainkra 100-120 m-re csökkent (7. ábra). Az Alsó-Tisza szelvényeiben a mederszűkülés okozza az egyik problémát, amely maga után vonta az egyre meredekebbé váló rézsűhajlásokat, aminek egyenes következménye a tömegmozgásos folyamatok gyakoriságának növekedése, amellyel morfológiai formaszegényedés is járt, azaz uniformizálódó medret eredményezett. Maximális Átlagos Maximális Átlagos Alak index (m) (m) (m) (m) 7. ábra. Partbiztosítással rendelkező középvízi meder paramétereinek alakulása (Készítette: Fiala K. 2006.) Figure 7. Development ofparameters of mean water stage riverbed with shoreline stabilization (Edited by K. Fiala 2006.) A folyómedrek keresztmetszeti változásai alapján megállapítható, hogy a korábbi U-alak helyett a V-alak válik dominánssá (10. ábra), a domborúpartok folyamatos épülésével az árvizek levezetése szempontjából legfontosabb középvízi meder vízemésztő képessége jelentősen lecsökken. Az Alsó-Tisza folyószakaszaival kapcsolatos legfontosabb feladat, hogy a középvízi medrekben tapasztalt keresztszelvény csökkenési folyamatokat megállítsák a lerakodott mederüledék folyamatos kotrásával. Ennek a nélkülözhetetlen feladatnak jelenleg nem biztosítottak az anyagi feltételei. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZMINŐSÉGI KÉRDÉSEK Az Alsó-Tisza közvetlen vízgyűjtője vízkészlet-gazdálkodási szempontból különleges adottságokkal rendelkezik. Habár három folyó vízkészlete férhető hozzá, azonban a folyóvölgyektől távolodó térszíneken található felszíni vízkészletek csak időszakosan vannak jelen. A folyószakaszok jellemzően duzzasztottak, így azok hatásterületein a legszárazabb nyári hónapokban sem állnak elő vízhiányos helyzetek. A duzzasztási hatásterületeken kívül eső
