Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 3. szám
Kozák Péter: Az Alsó-Tisza vízgyűjtőjének vízgazdálkodási mérföldkövei az elmúlt 100 évben és kihívásai az elkövetkezendő 100 évre 25 folyószakaszokon (pl. a Maros Makó feletti szakaszán) azonban a kisvízi időszakokban sokszor fordulnak elő rendkívül alacsony vízszintek. A térség felszíni vizeire jellemző, hogy azok minősége nem tekinthető egységesnek. A folyók esetében általában jók a vízminőségi mutató számai, jellemzően csak havária jellegű szennyezések során tapasztalhatóak kritikus értékek. A holtágak vonatkozásában megállapítható, hogy eutróf jellegük erősödik, hiszen egyrészt a saját vízterükből, másrészt a vízgyűjtőkről nagymennyiségű szerves anyag/tápanyag terhelést kapnak. Emiatt a sűrűn alakulnak ki labilis vízállapotok, amelyek a nyári időszakokban különösen kritikusak. Ilyen körülmények között könnyedén következnek be oxigén hiányos helyzetek, amelyek az alacsonyabb, vagy akár magasrendü élőlények számára akár végzetesek is lehetnek. A kedvezőtlen állapotok kialakulását egyrészt a holtágakban felszaporodott szervesanyag terhelés csökkentésével, másrészt az oxigén tartalom növelését eredményező vízkormányzási technikák alkalmazásával igyekeznek biztosítani. A felszíni vízelvezető csatornahálózatnak hasznosítható -összegyülekezésből származó- vízkészlete gyakorlatilag nincs. Ennek magyarázata, hogy a terület klimatikus adottságai kapcsán az éves lefolyást meghaladó mértékű is lehet a párolgás. A térség csatornáiban tapasztalható állandónak tűnő vízhozamok, jellemzően egyrészt felszín alatti készletek megcsapolásából, illetve a vízelvezető hálózat csatornáiba vezetett használtvizekből tevődik össze. Ezek minősége, jellemzően a bebocsátás függvénye, így azok minősége ingadozó lehet. Felszín alatti vízkészletek közül legnagyobb mértékben a talajvizek voltak kitéve a felszíni területhasználatoknak. A kitettség egyrészt a mennyiségi igénybevételre terjed ki, hiszen ezen vízadó készletét vették -és jelenleg is veszikigénybe a legnagyobb mértékben, döntően jogszabályi kontroll nélkül. (A talajvízkészletek kitermelése jellemzően jeleni eg jogszabályi és szakmai kontroll nélkül történnek, hiszen a létesített talajvízkutak nagytöbbsége engedély nélkül létesült.) A talajvizek kitettsége azok minőségére is kiterjed. A nagyszámú ellenőrizetlen műszaki állapotú vízkivétel potenciális szennyező forrásként gyakorol hatást a talajvizek minőségére. Ezen okból, illetve a mezőgazdasági területhasználatok következtében a talajvizek elszennyeződése jellemző. A talajvízszintek változása területi sajátosságokat mutat. A talajvízgörbék menetében jelentős süllyedés volt kimutatható az 1970-es évektől kezdődően a Duna-Tisza közi Hátsági területeken (8. ábra). Az ábrán piros színnel került feltüntetésre a süllyedési időszak, illetve a süllyedést követően előállt vízszintek idősoraira szerkesztett lineáris trend vonalak. Látható, hogy a mintegy 20 évre kiterjedő süllyedési időszakot követően a talajvízszintek új nyugalmi értéken állapodtak meg. Az azóta eltelt időszak alatt a talajvízszintek nem emelkedtek vissza a süllyedést megelőző szintekre. A süllyedés okainak feltárására számos vizsgálatot folytattak le. A szakirodalmi vizsgálatok (Pálfai 2003) megállapították, hogy természeti és antropogén tényezők komplex hatására alakult ki a helyzet, melyben a természeti-klimatikus hatások dominálnak, azonban lokálisan az antropogén hatások is kimutathatóak (pl. szénhidrogén bányászat, vagy a talajvízkészletre alapozott öntözés). 8. ábra. Talajvíz menetgörbe a Duna-Tisza közi Homokhátság területén elhelyezkedő talajkútban (Forrás: ATIVIZIG) Figure 8. Shallow groundwater rating curve in a shallow well located in the Duna-Tisza Interfluve (Source: ATIVIZIG) A süllyedést követően a klimatikus viszonyok változásai nem fordultak meg. Továbbra is jelentős vízhiányokkal kell megküzdeni. A terület népességmegtartó képességének egyik legfontosabb feltétele a vízhez jutás biztosítása a mezőgazdaság és az élőhelyek számára. A süllyedéseknek leginkább kitett Duna-Tisza közi Homokhátságon a legfontosabb feladat a területen képződött vízkészletek helyben tartása, amelyre a meglévő vízvisszatartó műtárgyak üzemeltetésével, illetve új műtárgyak létesítésével törekszenek. A területen végrehajtott vízkészlet-gazdálkodási elemzések azt mutatják, hogy a talajvíz olyan jelentős mértékben lesüllyedt, hogy a vízgyűjtő felszíni vizeivel kapcsolat gyakorlatilag nem mutatható ki, a talajvízkészletek magasabb térszínek alatt elhelyezkedő talajvízadókból kerülnek pótlódásra (Kozák 2019). Az igazgatóság Tisza bal parti területein a talajvizek periodikus változása szintén jellemző, azonban azon térségekben olyan süllyedés, mely a talajvizek és a felszíni vizek elszakadása nem következett be (9. ábra). — ■^fb-OrosoosíN'y^oO'— rrt^-OrosoON r-'t^-t-~ooooooooo,\0505©oo—> — — — Os Os Os Os Cn On On On Os Os OOOOOOC — — — (\|rsN(N(NrSN 9. ábra. Talajvíz menetgörbe a Tisza jobb parti területén elhelyezkedő talajkútban (Forrás: ATIVIZIG) Figure 9. Shallow groundwater rating curve in a shallow well located in the right bank area of the Tisza (Source: ATIVIZIG) A mélységi vízkészletek egyik legfontosabbika az ivóvizet biztosító réteg. A területen a közüzemi vízellátás rétegvizekre alapozottan valósul meg. Ezek mennyiségileg nem kockázatosak, illetve a minőségük védelméhez szükséges védőidom kijelölések megtörténtek. A kitermelt víz minősítése a hatályos jogszabályok alapján történik, azok változása miatt szükség volt az ivóvíz minőségét javító programok végrehajtására.
