Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 3. szám
Schubert József és társai: Vízgazdálkodás a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területén II A belvízrendszerek a folyók mentén az árvízvédelmi töltések kiépítéséhez kapcsolódnak. A Duna menetén az 1800-as évek elején kiépült töltések mentett oldalán először a Kölkedi szivattyútelep épült 1901-ben. A többi szivattyútelep fokozatosan épült ki a szivattyúzási igények megjelenésével. A kizárólagos állami tulajdonú belvízvédelmi csatornák hossza 56,3 km. A DDVIZIG vagyonkezelésében levő csatornák hossza összesen 242,3 km. A társulatoktól átvett leromlott állapotú szivattyútelepek folyamatban lévő rekonstrukciója által a belvízvédelmi művek kellő biztonságot jelentenek az öblözetekben. Igazgatóságunkon a síkvidéki rendszerek aránya csekély, így a belvízvédekezés volumene is kisebb az alföldi rendszerekhez képest. Rendkívüli belvízvédekezés sem volt még igazgatóságunk történetében. Vízitársulatok megszűnése A DDVIZIG működési területén az első vízitársulat 1820-ban alakult meg. 2014-ig 12 vízitársulat működött. 2014. január elejét követően a vízgazdálkodási társulatok kezelésében, üzemeltetésében lévő állami tulajdonú vizek, vízilétesítmények az illetékes vízügyi igazgatóság kezelésébe kerültek. A társulatoktól a DDVIZIG vagyonkezelésébe került 2 990 vizet és vízilétesítményt tartalmazó ingatlan, 2 684 km hosszban csatorna és kisvízfolyás, illetve 9 szivattyútelep. így a korábban a DDVIZIG vagyonkezelésében levő 723 km hosszúságú csatornákkal és vízfolyásokkal együtt az Igazgatóság jelenleg összesen 3 450 km mederszakasz vagyonkezelői, üzemeltetői feladatait látja el. A jogszabály életbe lépését követően kilenc vízitársulat a rendelkezésre álló forrásai felhasználásával a végelszámolással történő megszüntetést választotta. Egy vízitársulat források hiányában felszámolásra került, két vízitársulat jelenleg is működőképes. Ez utóbbiak a Balaton-Nagyberek Vízitársulat, illetve a Kaposvölgyi Vízitársulat. Folyógazdálkodás és árvízvédelem A Dráva a Duna negyedik legnagyobb hozamú és negyedik leghosszabb mellékfolyója. A déli Alpokban ered Olaszország területén, majd Ausztrián, Szlovénián, Horvátországon, Magyarországon és ismét Horvátországon keresztül éri el dunai torkolatát Eszék alatt, Aljmás település közelében. A Dráva főbb mellékvízfolyásai a Mura, a Gurk, az lsei és a Moll. Teljes vízgyűjtő terület nagysága 43 238 km2, melyből Magyarország 8 431,4 km2-rel részesül. A Dráva teljes hossza 710 km, vízgyűjtő területén mért éves átlagos csapadék mennyisége 990 mm. A Dráva magyarországi szakaszának felső szelvénye Őrtilosnál, a Mura torkolatánál, a 236,000 fkm-ben található. A folyó itt lép be Magyarországra és két szakasztól eltekintve (227,600 - 198,600 ikm és 70,200 - 0,000 fkm) a magyarhorvát országhatár mentén „meanderezik”. Ez a 236,000 km-es szakasz teljes egészében az úgynevezett magyarhorvát közös érdekeltségbe tartozik. A Dráva folyógazdálkodási szempontból sajátságos helyzetben van. Magyar-horvát határfolyó révén a múlt században gyakorlatilag „megközelíthetetlen” volt. Ebből kifolyólag legfőképpen csak a vízügyi ágazat érdekei érvényesültek a folyó mentén. Az akkori folyógazdálkodás egyenértékű volt a folyószabályozással, ennek megfelelően épültek a kis-, közép- és nagyvízi szabályozások. Ezek Barcs, azaz a 155,000 fkm alatt szinte teljesen kiépültek, e felett csak részben. A folyó ma ennek megfelelően éli életét: a felső szakaszon Őrtilosig nagyobb lehetősége van meanderezni, míg Barcs alatt ez a lehetősége megszűnt. A mintegy 200 éves múltra visszatekintő szabályozási tevékenységnek, a mederanyag eltávolításnak és a Horvátországban, Szlovéniában és Ausztriában megépült 22 erőműnek köszönhetően a Dráva medre folyamatosan mélyül (Burián és társai 2019, VITUKI 2003). Vizsgálatok mutatták ki, hogy bár az egyes szelvényekben ez az érték eltérő, a magyar-horvát közös érdekeltségű szakaszon ennek értéke átlagosan 3 cm/év. A medermélyülés mellett a napi ciklikus vizállásváltozás is jól kimutatható a magyar-horvát közös érdekeltségű szakaszon. A múlt század 70-es és 80-as éveiben épült horvát vízierőművek a folyó „felső”, Barcs feletti szakaszán kimutathatóan megváltoztatják a folyó vízjárását. Őrtilosnál legfőképp a legalsó Dubravai vízierőmű közelsége (18 km) és csúcsra járatása miatt nem ritka a napi 80- 120 cm-es vízállás ingadozás, míg ez az érték Barcsnál mintegy 40-50 cm. A Barcs alatti szakaszon már csak kisebb mértékben észlelhető, azonban vizsgálataink szerint a vízállásváltozás a drávaszabolcsi állomásra vonatkozóan is kimutatható (Burián és társai 2019, Burián és Domány 2019). A vizállapotok közül a Dráva mennyiségi és minőségi állapotának nyomon követése igen fontos tevékenységi kör az Igazgatóságon. Nemzetközi folyóként 1955-től Magyar-Jugoszláv, majd 1994-től Magyar-Horvát Vízgazdálkodási Bizottság keretében számos határvízi feladatot kell megoldanunk. A Magyar Köztársaság Kormánya és a Horvát Köztársaság Kormánya között Pécsett, 1994. július 10- én aláírt, a vízgazdálkodási együttműködés kérdéseiről szóló egyezmény kihirdetéséről a 127/1996. (VII. 25.) Korm. rendelet rendelkezik. A rendeletben megfogalmazottak szerint működő Állandó Magyar-Horvát Vízgazdálkodási Bizottság Vízminőségi Albizottsága vizsgálja a folyó vízminőségét, a hidrológiai szakcsoportja pedig a vizek mennyiségét. Mennyiségi oldalról elmondható, hogy mind a kisvízi, mind a középvízi tartományban a vízhozamok trendje nem változik, a nagyvízi tartományban azonban kismértékű csökkenés tapasztalható (6. ábra). 6. ábra. Éves vízhozam jellemzők a Dráva barcsi szelvényében 1953-2019 között (Jelmagyarázat: kék vonal = KQ, piros vonal = KÖQ, zöld vonal = NQ) Figure 6. Annual discharge characteristics of river Drava in section Bares between 1953-2019 (Legend: blue line = lowflow, red line = middle flow, green line = high flow)
