Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 3. szám
10 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 3. sz. az egyéb hasznosítási célú víz visszatartására is alkalmas megoldás élvez előnyt, mint az előbbi Barátúri tónak nevezett beruházásnál (4. fénykép). Területünkön rengeteg állóvíz található, azok pedig természetükből fakadóan egytől egyig képesek valamilyen szintű árhullám betározására, attól függetlenül, hogy funkciójukat és hasznosításukat tekintve más és más az elsődleges szempont. Igazgatóságunk több vízgyűjtőre már rendelkezik előkészítő műszaki tanulmánnyal (pl. Baranya-csatorna, Völgységi patak és a közeljövőben Zselic patak), amely az egész vízrendszer szélsőséges vízmérlegét igyekszik majd tározókkal kiegyensúlyozottabbá tenni. 4. fénykép. A Barátúri tó vízfelülete Photo 4. Water surface of Lake Barátúri Az elmúlt évek közül a 2010. év emelhető ki a helyi vízkárelhárítás szempontjából. Két-három hetes különbséggel egymást követő ciklontevékenységből, területi átlagban több mint 200 mm csapadék hullott le a Dél-Dunántúlon, mely több kisvízfolyáson okozott jelentős árhullámot. A két ciklon számított együttes visszatérési ideje 400 év volt. Ebben az időszakban rendkívüli árhullám vonult le valamennyi vízfolyáson. A beavatkozások elsősorban homokzsákos védekezések voltak a depóniákon és a műtárgyaknál, valamint az elöntött területek mentesítése történt meg mobil szivattyúk segítségével. De jellemzően nem a vízfolyások öntöttek ki, hanem a magas vízállás miatt a terepről nem tudott lefolyni a rendkívüli csapadékból származó víz, és ezért hatalmas területek maradtak víz alatt. Az szakágazat számára egyre inkább előterébe kerül az aszálykezelés kérdése. A DDVIZIG területén az öntözés és egyéb vízpótlással kapcsolatos vízgazdálkodási feladatok eddig nem voltak jellemzőek. A felszíni vizeket érintő vízhasznosítás elsősorban csak a halastavak létesítését jelentette. A stratégiai kérdéssé vált mezőgazdasági öntözés (és az öntözés lehetőségének kialakítása) a szakág számára a közeljövő fejlesztési elképzeléseit is meghatározza. Az Igazgatóság öntözési stratégájának elkészítése folyamatban van. Megoldás lehet olyan műszaki megoldások és pályázatok keresése, melyek révén a dombvidéki vízfolyások még rendelkezésre álló szabad vizkészleteinek hasznosítása öntözési célra is megtörténhet. Erre megoldásnak kínálkozik a meglévő dombvidéki tározóépitéssel kapcsolatos tervek öntözési fejlesztésekhez kapcsolása. Napjainkban folyik a térség legjelentősebb vízgazdálkodási fejlesztésének megvalósítása a Dráva síkságon lévő Ormánság területén. Az úgynevezett Os-Dráva Program jellemzője a drávai vízkivétel és a meglévő vízelvezető rendszer felhasználásán alapuló vízpótló rendszer. Elsődleges funkciója a terület természeti értékeinek megmentése, vizes élőhelyek rekonstrukciója, és általában a sülylyedő talajvízszint miatt kiszáradó vidék revitalizációja. Hosszabb távon a rendszer kettős működésű csatornái a térség öntözési igényeit is szolgálhatják. Egyéb irányú fejlesztések várhatóak a Balaton déli parti kisvízfolyásai védképességének növelésére. A Balatonba torkolló kisvízfolyások medreit a Balaton új üzemeltetési szintjéhez igazodva szükséges átalakítani, csökkentve a helyi vízkárok kialakulásának kockázatát. A vízrendezési munkák várhatóan KEHOP forrásból kezdődnek meg a közeljövőben. Az egység adatbázisainak térinformatikai fejlesztése is kijelölt cél. A térinformatika nyújtotta korszerűsítési lehetőségek által a működési terület vízfolyás hálózatának adatbázisa teljeskörűvé válik. Síkvidéki vízrendszerek, belvízvédelem Az Igazgatóság három belvízvédelmi szakaszt működtet, úgymint Dráva-mentit, Duna-mentit és a Dél-balatonit. A három belvízvédelmi szakaszon 12 kiépített belvizvédelmi szivattyútelep van (5. ábra), melyeknek összes kapacitása 15,4 m3/s. Ezek a Dráva és a Duna mellett, valamint a Balaton déli partján helyezkednek el. A Dráva és Duna melletti szivattyútelepek jellemzően árvíz idején emelik a folyóba a belvizeket. A Balaton déli partján a Balaton vízszintjéhez képest mélyebben fekvő területekről emelik a szivattyúk a többletvizeket a Balatonba. A nagyobb vízgyűjtővel rendelkező déli parton lévő vízfolyások un. függőmederrel történő átvezetéssel - terepszint felett -jutnak gravitációsan a Balatonba, „kikerülve” ezáltal a belvízi átemelést. Figure 5. Drainage structures of the DDVIZIG
