Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 2. szám
83 Nekrológ Életének 77. évében elhunyt dr. Tóth László okleveles építőmérnök tagtársunk. Bár sokan tudtuk, hogy dr. Tóth László, a Magyar Hidrológiai Társaság aktív tagja komoly küzdelmet folytatott évek óta a betegségével, mégis váratlanul távozott közülünk. Dr. Tóth László nem csupán aktív tag volt Társaság Vízépítési Szakosztályában, a szakosztály vezetőségében évtizedek óta végzett munkát közöttünk. Aktivitásával sokat tett mind a Társaság, mind számos további szakmai érdekképviseleti szervezet működéséért, ezen keresztül az egész mérnöktársadalomért. Bár feladatai, a Mélyépterv Komplex Zrt. munkájának irányítása az utóbbi években jobban lekötötték, mégis mindig lehetett számítani arra, hogy rendezvényeinkhez szakmai előadásaival adjon értéket. Életpályája a vízépítési szerkezetekhez kötötte. Ötvenhárom éve, 1967-ben szerzett építőmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának szerkezetépítő szakán, és azóta folyamatosan gyakorolta hivatását. Tevékenysége a Mélyéptervhez kötötte, majd a nagyhírű tervezőintézet szétdarabolódásakor a Mélyépterv Komplex Mérnöki Kft, majd Rt, végül Zrt. révén lett részese a mélyépterves hagyományok továbbvitelének, életben tartásának. Munkája során a szerkezettervezés legkülönbözőbb szakterületein szerzett jártasságot, a héj szerkezetektől a víztornyokon át, a medencékig, rothasztókig, átemelő telepekig. A felsorolhatatlanul sok és sokféle munka közül csak néhányat említünk most meg az utóbbi harminc évből. Budapesten nagyátmérőjű szennyvízvezetékek, nagykapacitású szivattyútelepek felújításának tervezése és tervezői művezetése kapcsolódik a vezetése alatt működő kollektívához. Munkatársaival tervezték a nagymarosi vízlépcső helyén kialakított járható közmüalagutat. Debrecenben a szennyvíztisztító bővítését, és az ahhoz kapcsolódó létesítmények tervezését végezték. A budapesti Széchenyi Gyógyfürdő rekonstrukciójának szerkezetépítő mérnöki feladatait tervezte Dr. Tóth László Mezőőrs, 1944.01.25. - Budapest, 2020.02.19. kollektívája. A Fővárosban a Duna alatti szennyvíz átvezetések műszaki tervezését irányította. A mérnöki ismeretek és a szerzett tapasztalatok megosztása iránti elkötelezettségét mutatja, hogy ezeket a feladatokat rendre előadóülések, helyszíni látogatások során a szakmai közönségnek be is mutatta. A legutóbbi időben mobilgátak tervezésével foglalkozott, így olyan feladatok elkészítésében vett részt, mint a szentendrei, a szegedi, vagy legutóbb Budapesten a pünkösdfürdői mobilgát kiviteli terveinek készítése és tervezői művezetése. Tapasztalatai alapján az Országos Vízügyi Főigazgatóság őt kérte fel a mobilgátakra vonatkozó tervezési műszaki szabályok összefoglalására. Aki nem ismerte életrajzi adatait, nem is gondolhatta volna, hogy már nyugdíjas korba ért. Munkásságában kortalan volt. Aktivitása felülírta küzdelmét betegségével, amely az utolsó éveit kísérte. Sokszor lehetett érezni, tart ettől a küzdelemtől. Ám ezeket az időszakokat aktivitása mögé rejtette, és oly módon volt képes felvállalni a feladatait, hogy ez a harc kívülről nem is látszott. Régi vágású mérnök volt, aki konzekvensen ragaszkodott elveihez. Komoly, tartalmas szakmai vitákban lehetett a műszaki megoldásokat kiérlelni vele. Meggyőzhető volt, elismerte, ha valaki tudott javítani az elképzeléseken, de ezért meg kellett dolgozni, érvelni, vitatkozni kellett. A szakosztály vezetőségében a rendszerváltozást követő időszak egyik sarkalatos kérdésének, a minőségbiztosításnak és a szabványosításnak szószólója volt. A Mérnöki Kamarában és a Magyar Tanácsadó Mérnökök és Építészek Magyarországi Szövetségében is foglalkozott ezzel a kérdéssel. A felhalmozott tudás átadása élete részét képezte. Publikációi és előadásai mellett konzulensként segítette mérnökképzést, a Műegyetem Vasbetonszerkezetek tanszékén, a betontechnológiái szakmérnöki oktatásban, vizsgabizottsági tag volt a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Karán, valamint a Műegyetem Hidak és Szerkezetek Tanszékén. Hivatása gyakorlásában teljes életet élt, sokat és sokfélét tervezett. A szakmai társadalom munkásságát számos kitüntetéssel ismerte el. Ezek közül a legfontosabbak a Munka Érdemrend ezüst fokozata (1998), az Építéstudományi Egyesület érdemérme (1998), a Környezetvédelmi-díj (1998), a Betonépítészeti-díj (2001), a Palotás László-díj (2008). A Magyar Hidrológiai Társaság a Pro Aqua-emlékéremmel (1991), a Bogdánfy Ödön-emlékéremmel (2011) és a Vásárhelyi Pál-díjjal (2016) ismerte el a Társaság érdekében kifejtett, közmegelégedésre szolgáló munkáját. Emlékét örökké megőrizzük. Rácz Tibor a Magyar Hidrológiai Társaság Vízépítési Szakosztályának elnöke
