Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
14 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 1. sz. alapján 2011-ben kijelölésre került az árvízzel veszélyeztetett terület. 2013-ban elkészült az előzetes kockázatbecslés, illetve a területi veszély- és kockázati térképek első változata. A tervezés során a vízügyi ágazat figyelembe vette a folyókon kialakuló vízszinteket, valamint az árvízvédelmi töltések meghibásodásának lehetőségeit is. Az ártéri öblözeti szintű veszélytérképek országos szinten aggregálásra kerültek. A vizsgált események köre a nagy valószínűségű (30 éves visszatérési idő), közepes valószínűségű (100 éves visszatérési idő), valamint az 1 ezrelékes előfordulási valószínűséghez tartozó árhullámok esetén bekövetkezhető gátszakadások döntési hatásaira terjedt ki. Az egyes veszélytérképek bemutatják a területek elöntésének, a kialakuló döntési vízmélységek várható előfordulási valószínűségét, a kockázati térképek pedig az elöntés által veszélyeztetett területeken a vagyoni, humán, ökológiai, örökségvédelmi kockázatokat (Országos Vízügyi Főigazgatóság 2015). Az előirányzott intézkedések költségei, kockázatcsökkentő hatásai (vagyoni, emberi, kulturális, környezeti) mellett, közös szakértői munka során meghatározásra kerültek az egyes árvízi intézkedés típusok általános jellemzői, kiemelve az árvízvédelmi célját, a víztestre gyakorolt előzetesen becsült kedvező és kedvezőtlen hatásait, illetve az esetlegesen szükséges hatáscsökkentő, kompenzációs lehetőségeket. Az Árvízi Kockázatkezelési Terv keretében elkészültek 151 ártéri öblözetre (4 200 km védvonal által határolt, mintegy 36 000 km2 területre, 1 500 szakadási változat vizsgálatával), 109 kisvízfolyásra (2 965 km hosszban), továbbá 3150 km hosszú folyószakasz menti nyílt ártérre, valamint a belvízzel veszélyeztetett területekre, az ár-és belvízi veszély- és kockázati térképek. A munka további eredménye a korszerű egységes metodika alapján, a 72 ártéri öblözetre elkészített árvíz-lokalizációs terv. Magyarország Árvízi Országos Kockázatkezelési Tervét, a közigazgatási egyeztetést követően, a Kormány 2016. március 25-én elfogadta. Az Árvízi Irányelvben foglaltaknak megfelelően, a terveket 6 évente kell felülvizsgálni és 2021-re megújítva ismét elkészíteni (Szlávik 2017). Mértékadó árvízszint Az árvízvédelmi létesítmények tervezésénél és megvalósításánál kötelezően figyelembe veendő mértékadó árvízszintek (továbbiakban: MÁSZ) statisztikai alapon történt meghatározására első alkalommal az 1970-es években került sor. Azóta a hidrológiai és folyómorfológiai viszonyok változása miatt több ízben szükség volt egyes folyószakaszokon a mértékadó árvízszintek felülvizsgálatára. A legutóbbi átfogó, az ország összes folyójára kiterjedő felülvizsgálatra 1997-ben, részleges - a Duna, a Hemád, a Felső-Tisza és mellékfolyói egyes szakaszaira kiterjedő - felülvizsgálatra 2010-ben került sor, amelyek eredményeit a jelenleg már nem hatályos 11/2010. (IV. 28.) KvVM rendelet tartalmazta. A korábbi MASZ meghatározásának alapelvét az OVH Elnöki Kollégiuma 1974. december 20- i 113/K0II./1974. számú határozatával fogadta el az alábbiak szerint:” Magyarország valamennyi folyójára a számított 100 éves átlagos visszatérési idejű jégmentes árvizet kell mértékadónak elfogadni” az alábbi kivételekkel: • a Duna Esztergom-déli országhatár közötti szakaszán az eddig előfordult legnagyobb jeges vízállások burkológörbéje a mértékadó árvízszint, • Budapest főváros, Győr, Szeged, valamit az algyői olajmező különösen magas fokú árvízvédelmi biztonságot igénylő területét védő fővédvonalaknál a számított 1000 éves átlagos visszatérési idejű jégmentes árvíz a mértékadó. A 2013-as dunai árhullám és a megelőző bő másfél évtized tiszai és dunai árhullámai sorban döntötték meg az egyes folyókon a mért legnagyobb árvízszinteket. Ezeknek a ritka eseményeknek a gyakori előfordulása tette szükségessé, hogy a vízügyi szakma átfogóan felülvizsgálja a korábban meghatározott mértékadó árvízszinteket. A felülvizsgálatot 2014-ben az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízására szakmailag a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszéke koordinálta. A vízhozam-idősorok statisztikai elemzését az érintett vízügyi igazgatóságok hidrológusai végezték el. A tudományos igényű munka ezúttal is az egy százalékos valószínűséggel számított vízállásból indult ki, amelyhez a legutóbbi árvizek adatait is magába foglaló hosszú távú idősorok szolgáltattak alapadatokat. Ezúttal a „képlet” azonban kiegészült az egy százalékos valószínűséggel várható vízhozamokra vonatkozó számításokkal is. Az újonnan számított MÁSZ értékek, a Duna esetében, a Komárom és Budapest közötti szakaszon 1-1,5 m-rel, a Tisza folyó esetében Szolnokon 124 centiméterrel, Csongrádnál pedig 120 centiméterrel, de a Felső-Tiszán közel 2 m-rel magasabb értékre adódtak, mint a régi MÁSZ értékek. A Duna és a Tisza új/régi MÁSZ értékei közötti különbségek a 9. és 10. ábrákon láthatók (Internet 1). Az új árvízszinteket, illetve a kiépítési biztonság értékeit a folyók mértékadó árvízszintjeiről szóló 74/2014. (XII. 23.) BM rendelet hirdette ki. A rendelet módosította a MÁSZ meghatározását is, mely szerint „a mértékadó árvízszint a jégmentes árvíznek az 1%-os valószínűségű vízhozamából származtatott vízszinf’. 9. ábra. A régi és az újra számított mértékadó árvízszintek közötti különbségek m-ben a Duna magyarországi szakaszán (Dobó 2019) Figure 9. Differences between old and recalculated peak stage of design flood levels in metre in the Hungarian section of the Danube River (Dobó 2019)
