Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
Dobó Kristóf és társai: Az árvíz- és belvízvédelem országos helyzetképe 15 A M Í Ki r\ V N 1 re o 2 o o 3 > ISO 2S0 350 450 S50 650 751 10. ábra. A régi és az újra számított mértékadó árvízszintek közötti különbségek m-ben a Tisza magyarországi szakaszán (Dobó 2019) Figure 10. Differences between old and recalculated peak stage ofdesign flood levels in metre in the Hungarian section of the Tisza River (Dobó 2019) Nagyvízi mederkezelés A nagyvízi meder a vízfolyást vagy állóvizet magában foglaló terület, amelyet az árvíz levonulása során a víz rendszeresen elborít, és amelyet a mértékadó árvízszint vagy az eddig előfordult legnagyobb árvízszint közül a magasabb jelöl ki. A nagyvízi mederben fekvő ingatlan tulajdonosa, illetve használója a nagyvízi mederben mezőgazdasági művelést, erdőgazdálkodást vagy más tevékenységet kizárólag saját felelősségére, az árvizek levezetésének akadályozása nélkül, a környezet- és természetvédelmi, valamint a kulturális örökségvédelmi előírások megtartásával folytathat. Az elmúlt másfél évtizedben levonuló, a korábbi vízszintmagasságokat rendre meghaladó árvizeknél megfigyelhető volt, hogy míg az árvízi vízhozamok nem nőttek, viszont a vízállások erősen emelkedtek. A folyók vízszállító képessége, az 1998-ban kezdődő árvizes időszak hatására, különösen a 2001. évi tarpai gátszakadást követően került reflektorfénybe, amikor a kormányzat paradigmaváltást kezdeményezett a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének (VTT) a megindításával. Az árvízszintek akkori, és azóta is bekövetkezett emelkedésére (2. ábra) adott tudományos válaszok egyértelműen igazolják, hogy azok okozója az árvizek levezetéséhez szükséges területek árvízlevezető képességének romlása. A hidrodinamikai vizsgálatok során a nagyvízi medret a fajlagos vízszállító képességük alapján ún. levezető sávokra (zónákra) osztották. Négy, egymástól elkülönülő lefolyási zóna került kialakításra, amely építési és területhasználati korlátozásokat is maguk után vont, a legszigorúbb tiltástól az enyhébbig, de mindenképpen vízügyi szakmai hozzájáruláshoz kötötten. A levezető sávok az alábbiak: Elsődleges levezető sáv: a nagyvízi meder azon része, ahol az árvízi vízhozamok és ajég a legkedvezőbb áramlási viszonyok mellett vonulnak le. Ez maga a meder vagy a meder mellett lévő nyílt terület, amely a keresztmetszetéhez képest rendkívül nagy mennyiségű vizet szállít árvíz idején. Itt kizárt vízhasználathoz közvetlenül nem kötődő építmény építése és felújítása is. Másodlagos levezető sáv: jelentősen részt vesz az árvizek levezetésében, ahol a meglévő épület felújítása támogatható, de alapterületének növelése nem. Átmeneti levezető sáv: az árvizek által időszakosan elöntött területrész, az árvíz levezetésében még részt vesz, de szerepe nem jelentős, ezeken a területeken külön engedéllyel az építmény bővítése is lehetséges. Áramlási holttér: területrész, ahol nincs áramlás, de mint tározó térfogat szerepe van az árvizek levonulásában. Árvízlevezetés szempontjából bármi építhető, amenynyiben a tulajdonos tűri az elöntést. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény előírja, hogy a hazai folyókra "nagyvízi mederkezelési tervet" kell készíteni. A nagyvízi meder, a parti sáv, a vízjárta és a fakadóvizek által veszélyeztetett területek használatáról, hasznosításáról, valamint a folyók esetében a nagyvízi mederkezelési terv készítésének rendje és tartalmára vonatkozó szabályokról a 83/2014. (III. 14.) Korm. rendelet intézkedik. Ennek alapján, 2014-2015-ben 67 db hazai folyószakaszra elkészültek a kezelési tervek, amelyek az adott mederszakasz árvízlevezető képességének megőrzéséhez és javításához szükséges előírásokat és a nagyvízi meder használatára vonatkozó szabályokat tartalmazzák, és amelyek jogszabályi formában jelennek meg. Védőképesség helyreállítása az elsőrendű fővédvonalakon A védőképesség hiányosságokat, a 2016. évi őszi felülvizsgálatok, illetve az elmúlt években levonuló árvizek alkalmával regisztrált árvízi jelenségek tapasztalatai mutatták ki. A beruházás célja volt az I. rendű árvízvédelmi fővédvonalak védőképességének helyreállítása. További cél volt a lokális gyengeségek öblözeti szintű kiegyenlítése az öblözeti egyenszilárdság elérése érdekében. Ennek lényege abból fakadt, hogy az egyes öblözetekben jelentkező kockázati érték jelentős részét a lokális gyengeségek okozzák, amelyek altalaj problémákra, valamint szerkezeti problémákra vezethetők vissza. Mivel egy ilyen gyenge szakaszon bekövetkező töltésszakadás akár az öblözet egészét is veszélyeztetheti, az öblözeti árvízi kockázat magas. A projekt 2017 szeptemberében indult el, amely 11 vízügyi igazgatóság, 19 árvízvédelmi szakaszát érintett országosan. Elsősorban azon védvonalszakaszok erősítése történt meg, amelyek védőképessége kiemelkedően kicsi. Ezeken a szakaszokon az árvízvédelmi töltés szintje alacsony vagy a keresztmetszeti hiányosság állt fent, illetve az altalaj rossz, megcsúszásra, kimosódásra hajlamos. A töltés szakaszok állékonyságának helyreállítása (védőképességi funkció eredeti állapotra történő visszaállítása) az alábbi műszaki megoldásokkal történt meg: • agyagpaplan, leterhelő szőnyeg létesítése, • nyomópadka építése, • zárt szivárgó építése, • vasbeton máglyafal rekonstrukciója,
