Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 2. szám
Kovács Attila: A mennyiségi igénybevételi határérték meghatározásának szempontjai és modellezési háttere 49 Az Mi korlátok megállapításának célja a víztestek védelme mellett „a lekötött, de nem hasznosított készletek felderítése és hasznosításba vonása”. A Mennyiségi Igénybevételi Határértékek tehát - noha ezek meghatározása még nem történt meg - fontos elemét képezik a vízkészlet-gazdálkodásnak, és a hatósági engedélyezési eljárásnak. CÉLOK A jelen tanulmány célja olyan módszertani szempontok felvázolása, ami támogatást nyújt az egyes felszín alatti vízkészlet-gazdálkodási (VKG) egységek Mennyiségi Igénybevételi Határértékének meghatározásához. A felszín alatti vízkészlet-gazdálkodás egység a víztest, vagy annak - a 219/2004 (VII.21.) Kormányrendeletnek megfelelően - hidrológiai, hidrogeológiai és vízhasználati szempontok alapján lehatárolt része. A földtani közeg heterogén és anizotrop, egyes esetekben diszkrét áramlási pályákkal. A vízáramlás számos esetben időben változó peremfeltételekkel jellemezhető (tranziens) folyamat. A mesterséges vízkivételek megváltoztathatják a hidrogeológiai rendszer egyensúlyát, és a rendszer elemeinek egymásra hatását. Ezért az Mi megbízható meghatározása csak megfelelően felépített és kalibrált numerikus modellek alkalmazásával lehetséges. Egy adott VKG egység esetében eltérhetnek a mesterséges vízkivételekkel érintett hatásviselők. Míg az egyik VKG egységben a termelőkutak egymásra hatása, vagy idegen összetételű vizek hozzákeveredése jelenthet problémát, másik esetben a vízszintsüllyesztés hathat negatívan a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák bizonyos elemeire. Mivel a fentiek miatt számos hatásmechanizmus lehetséges, olyan módszertant igyekszünk felvázolni, ami általánosan alkalmazható a Mennyiségi Igénybevételi Határérték meghatározása során, illetve ismertetjük az Mi meghatározása során követendő modellezési lépéseket. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy egyes esetekben felmerülhetnek olyan - nem hidrogeológiai - szempontok is, amelyek nem építhetők be egy vízföldtani modellbe (pl. környezeti, esztétikai és társadalmi-gazdasági szempontok). Ezek kivételes esetként kezelendők, és bevezetésük a VKI, illetve az élőhelyvédelmi irányelvek szerinti speciális hatásvizsgálatokat igényelhet (VKI 4.7 cikk szerinti vizsgálat, Natura 2000 hatásbecslés). A MENNYISÉGI VÉDELEM SZEMPONTJAI A mennyiségi igénybevétellel kapcsolatos szempontok két rendeletben, a 2019/2004 Kormányrendeletben, illetve a 30/2008 KvVM rendeletben jelennek meg. Ezek a rendeletek tartalmazzák tehát az Mi meghatározásához szükséges szempontokat, az alábbiak szerint: 219/2004 (VII.21.) Kormányrendelet 4. § (2.4.c) „... úgy kell eljárni, hogy a kapcsolódó felszíni vizek ökológiai vagy kémiai állapotában nem következik be olyan, a felszín alatti vizekkel összefüggésbe hozható jelentős romlás, amely akadályozza a felszíni vizekre külön jogszabályban megállapított környezeti célkitűzések teljesítését”. 4. § (2.4.d) „... úgy kell eljárni, hogy a felszín alatti vizek, illetve víztestek esetében nem következik be a vízmozgás irányának olyan megváltozása, amely a felszín alatti víztest kémiai és fizikai állapotában jelentős és tartós tendenciózus változást eredményez, veszélyeztetve a környezeti célkitűzések teljesítését.” 4. § (2.4.e) „... úgy kell eljárni, hogy a külön jogszabály szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervben figyelembe vett felszín alatti víztől közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémát a felszín alatti vízkivételek miatt nem éri károsodás.” 4. § (5.bc) „A külön jogszabály szerinti ivóvíz, ásványvíz, illetve gyógyvíz kitermelésére szolgáló üzemelő vagy távlati vízbázis, továbbá a napi 100 m3-nél több víz kitermelésére igénybe vett víztesteken a víz rendeltetésszerű felhasználása nem kerül veszélybe.” 9. § (1) „A felszín alatti vizek jó mennyiségi állapotának biztosítása érdekében a tevékenység a) nem okozhatja (Mi) igénybevételi határérték túllépését, b) nem vezethet a felszín alatti víztest kémiai és fizikai állapotromlásához, beleértve a káros víz(nyomás)szint (a továbbiakban: vízszint) emelkedését. (2) A víztest egyes, hidrogeológiai, hidraulikai szempontból elkülönülő részeire, a Kvt. 19. §-ával és a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 15. §-ával összhangban az (Mi) igénybevételi határértéket a külön jogszabály szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervben úgy kell meghatározni, hogy az annak megfelelő vízkivétel: a) ne veszélyeztesse a felszín alatti vizekre vonatkozó környezeti célkitűzéseket, és b) ne okozzon statisztikailag és környezeti szempontból jelentős és tartósan süllyedő víz (nyomás) szintet, és c) ne eredményezzen a felszíni vizekből vagy más kémiai összetételű felszín alatti víztestből történő beszivárgással összefüggő kedvezőtlen és tartós változásokat”. 12. § (3) „A vízkivétel engedélyezett mennyisége, figyelembe véve a többi közvetlen és közvetett vízkivételt nem haladhatja meg az (Mi) igénybevételi határértéket”. 30/2008. (XII. 31.) KvVM rendelet 5. § (1) „A felszín alatti vízkészletre telepített vízilétesítmény tervezésekor figyelembe kell venni a víztestre vonatkozó koncepcionális modellt, a vízkészletre és az igénybevételre vonatkozó adatokat, a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák vízigényét és a felszín alatti vízkészlet minőségét.” (3) „Az (1) bekezdésben meghatározott vízi létesítmények egymástól való távolságát úgy kell meghatározni, hogy az azonos vízadó szintekre települt kutak együttes üzemeltetése esetén - ugyanazon üzemi vízszinthez tartozó - kialakuló vízhozam csökkenés mértéke ne haladja meg az eredeti, üzemszerűen kitermelhető vízhozam 10%-át. A távolság elfogadható mértékének meghatározásánál figyelembe kell venni a helyi adottságokat, a vízhozam csökkenését, a vízszintben, nyomásviszonyokban, vízminőségben és vízhőmérsékletben bekövetkezett változásokat.”
