Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 2. szám
16 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 2. sz. 2. táblázat. A Körösök magyarországi vízmércéinek néhány fontosabb adata Table 2. Some important data of the Körös Rivers ’ gauges in Hungary Vízfolyás Vízmérce „0”pont F (km2) Észlelés kezdete (év) Hl. fok Jégmentes LNV 1980-ig NV, LNV* 1980 megnevezése (fkm) (m Af.) (cm) (cm) (év) (cm) Fehér-Körös Gyula 135,52 85,30 4 251 1873 600 786 1974 710 Fekete-Körös Ant 20,26 86,13 4 300 1962 700 944 1974 988* Sarkad 15,25 85,23 4 302 1930 ... 920 1974 924* Remete 4,41 83,76 4 644 1873 750 916 1974 853 Kettős-Körös Doboz 123,35 82,76 8 922 1887 ... 948 1974 922 Békés 114,00 81,80 9011 1871 800 972 1974 963 Köröstarcsa 97,67 80,72 10 384 1883 — 909 1970 891 Sebes-Körös Körösszakái 54,63 92,89 2 489 1873 400 520 1925 434 Fokihíd 19,13 83,39 2 853 1873 — 700 1970 679 Körösladány 9,55 81,59 8 985 1884 600 815 1970 798 Berettyó Pocsaj 71,20 95,32 3 502 1950 500 542 1974 523 Berettyóújfalu 45,00 90,05 3 712 1958 450 512 1919 502 Darvas 22,10 85,52 5008 1953 — — — 591* Szeghalom 6,60 83,27 5 812 1873 500 678 1970 666 Hármas-Körös Gyoma 79,88 79,34 19715 1873 750 918 1970 881 Szarvas 53,84 77,94 25 958 1935 850 954 1970 878 Kunszentmárton 19,76 76,81 27 354 1859 — 947 1970 800 A KÖRÖSÖK ÁRVÍZVÉDELMI MŰVEINEK KIÉPÍTÉSE Már az 1790-es évek vége felé végeztek bizonyos szabályozási munkákat, melyeket egyes birtokosok, de főleg a vármegyék kezdeményeztek. E kezdetleges munkák nyomai fellelhetők a Sebes-Körös Sárrétjén, ahol az 1790-es években végeztek csatornázási munkákat. Ezek a létesítmények azonban - mivel csak helyi jelentőségűek voltak - a Körösök vízjárását nem befolyásolták. Ebben az időben sok vízimalom és malomgát volt a Körösökön, s a közvélemény főleg ezeket okolta a gyakori áradásokért, s eltávolításukat követelte. 1808-ban királyi biztost küldtek a Körösök vidékére, elsősorban azzal a megbízatással, hogy a lefolyási akadályokat számolja fel. Néhány vízimalmot eltávolítottak, néhány mederátmetszést is készítettek, de az általános helyzeten ez sem változtatott. 1815-ben az ország vízügyeinek rendezését egy főigazgatóra és öt vízépítési felügyelőre bízták. Ekkor kapta a megbízást Huszár Mátyás mérnök a Körösök átfogó rendezését célzó javaslat összeállítására. Ez az 1820-ból származó tervezet volt az első, mely valamennyi Körös folyóra kiterjedő elgondolásokat tartalmazott. A terv legfontosabb célkitűzése az árvízszint leszállítása volt, melyet nem az esés növelésével, hanem a fenék mélyítésével kívánt elérni. Néhány átmetszést is javasolt a töltésezés mellett, de csak azért, hogy a töltések hosszát némileg rövidítse. Ebben az időben működött a Körösök vidékén Beszédes József, a kor egyik leghíresebb mérnöke, aki megépítette a Fehér-Körössel párhuzamosan, attól D-re a dombok lábánál a malomcsatomát, ahová a Fehér-Körös valamenynyi vízimalmát áttelepítették. Ugyanakkor a Fehér-Körösön több átmetszést is tervezett, s kiépítette a Fehér-Körös Arad megyére eső szakaszának töltéseit. Ez viszont igen kedvezőtlen helyzetet teremtett Gyula és környéke, s általában az alsóbb területek számára, mivel az árhullámok sokkal korábban, s nagyobb hevességgel érkeztek, mint azt megelőzően. 1847-ben Bodoky Károlyt bízták meg a Körösök szabályozásának irányításával. Elkészítette a Körösök új szabályozási tervét, melynél Huszár és Beszédes elgondolásait vette alapul. Bodoky’ hangoztatta először, hogy a folyókat nemcsak töltésezni, hanem szabályozni is kell. Tervét 1855-ben hagyták jóvá, kivitelezését azonban még meg sem kezdték, amikor a felső szakaszán már szabályozott Fehér-Körösön lezúduló 1855. évi árvíz Gyulát csaknem teljesen romba döntötte. Ezért a már jóváhagyott tervet megváltoztatták, a folyókat elterelték a lakott helyektől és megépítették az ún. Gyula-Békés közötti nagycsatomát (a Fehér- és Kettős-Körös mai medrét Gyulától Békésig), a Fehér- és a Fekete-Körös összefolyását pedig mai helyén, Szanazugnál alakították ki. 1869-ben életre hívták a Gyulai Folyammérnöki Hivatalt. A Hivatal új szabályozási terveket készíttetett, újból meghatározták a nagyvízhozamokat, a töltések egymástól való távolságát és azok méreteit. A hullámtér szélességét a Hármas-Körösnél 600 m-ben, a Kettős-Körösnél 300 mben, a többi folyónál pedig 100-120 m-ben szabták meg. A töltéseket 4—5 m széles koronával, 1:2 rézsűhajlással és mentett oldali padkával írták elő. Külföldi szakértőket is hívtak a szabályozási tervek felülbírálására, akik a terv alapgondolatait jónak találták, csak a Fehér- és Fekete-Körös szűk hullámterét kifogásolták, s mint ez napjainkban is rendre beigazolódik - jogosan. A Körösök nagyvízi szabályozásának történetében az 1894. esztendő fordulópontot jelentett. Ez volt az első év, amikor az addig ismerteknél is nagyobb árhullám gátszakadás nélkül vonult le. Az 1894. évi nagy víz mutatta meg először a végrehajtott munkálatok eredményességét. A kitűzött célt - az árvizek gyors és kártétel nélküli levezetését - tehát elérték. Már az 1881. és 1888. évi töltésfejlesztéseknél is számoltak az árvízszintek emelkedésével. Előír
