Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 2. szám
Szlávik Lajos: A Körösök 1980. évi rendkívüli árvize - töltésszakadások, szükségtározások 17 ták, hogy a gátak koronáját az 1881. évi vízszint fölé 1,5 m-re kell építeni. Csak így történhetett, hogy 1894-ben már nem volt gátszakadás (Fejér 2001, Gallacz 1896, Korbély 1917, Ihrig 1973, P. Károlyi 1968). A következő évszázadban - egy-egy újabban kialakult LNV-t követően (1894, 1919) - újabb mértékadó árvízszinteket és töltésméreteket állapítottak meg, majd ezeket az értékeket 1965-ben - a bővebb adatanyag és a korszerűbb hidrológiai módszerek birtokában - ismét meghatározták, végül pedig 1976-ban az addigi legteljesebb módon újraértékelték (VITUKI 1976). Ekkor mértékadó árvízszintnek az 1%-os előfordulási valószínűségű éves jégmentes nagyvízszintet minősítették, amely fölött 1,2 m-es szintre (a Fehér- és a Fekete-Körösön, valamint a Kettős- Körösön a dobozi hídig), illetve 1,0 m-es szintre (a Kettős- Körös többi szakaszán, a Berettyón, a Sebes- és a Hármas- Körösön) kellett az árvízvédelmi töltéseket kiépíteni. 1855-ben indultak meg nagy erővel az ármentesítési munkák, de a száraz 1860-as években a lendület alábbhagyott. Ezen időszakban mintegy 8 millió m3 földmunka készült el. Az 1871-78-as évek között már csak 1 millió m3 volt az elvégzett munka. Az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy az árvízi munkák szükségessége ismét előtérbe kerüljön. 1879-94 között már több mint 10 millió m3 volt a beépített földtömeg. Az 1894-ig megvalósított közel 20 millió m3-nyi árvízvédelmi töltéstömeg a mai körösi védmű-rendszer alapja. Az 1894., 1919., 1970. és 1974. évi árvízi események voltak azok, amelyek után a töltések tömegét az utóbbi 80 év alatt több mint háromszorosára emelték fel (Ihrig 1973). Az árvízvédelmi töltések szakaszos kiépítése ugyanakkor inhomogén töltésszelvényeket eredményezett. Ez, és a korábbi töltésépítések egyes fogyatékosságai (talaj minőség, altalajproblémák, alapozási hiányosságok stb.) a további árvédelmi munkák meghatározó tényezői lettek. 1980-ra a Körösök árvízvédelmi töltéseinek csak mintegy 30%-a volt kiépítve az 1976-ban előírt méretre. A határon túli esetleges gátszakadásokból eredő, a terepen lezúduló árvízi kiöntések felfogására lokalizáló töltések szolgálnak, amelyeket az 1966. és 1970. évi árvizeket követően építettek ki a jelenlegi helyen és méretre: a Fehér- Körös bal partján (10,3 km), a Fehér- és Fekete-Körös között (9,8 km), a Fekete- és Sebes-Körös között (49,6 km). A Körös-völgy árvízi biztonságának fokozására 1974- 1980. között árvízi szükségtározók épültek. A Mérgesi árvízi szükségtározó a Kettős-Körös jobb parti és a Sebes- Körös bal parti töltésének találkozásánál lévő 1823 ha kiterjedésű terület, ahol 87,2 Mm3 víz tárolható. A Mályvádi árvízi szükségtározó 3310 ha területű, 75,0 Mm3 térfogatú, a Fekete-Körös bal parti töltése mentén épült ki. A Kutas árvízi szükségtározó a Berettyó bal partján 2900 ha területen létesült, térfogata 36,6 Mm3. A tározók területén mező- és erdőgazdasági művelés folyik. A tározók igénybevételére akkor kerülhet sor, ha a védekezés más módon már nem biztosítható, a töltésszakadás közvetlen veszélye fenyeget, illetve, ha az árhullám tetőzését az előrejelzettnél alacsonyabb szinten kell biztosítani. A szükségtározók az árvízvédelmi rendszer kiegészítő létesítményei és védelmi tartalékul szolgálnak (Szlávik 1978, 1980). A Körös-vízrendszer árvízvédelmi töltésein 1925- 1980 között 22 töltésszakadás, ill. árvízi szükségtározás miatti töltésátvágás történt a hazai töltéseken, valamint a magyar területek árvízi biztonságát érintő romániai töltéseken (2. ábra). A Körösök hazai árvízvédelmi rendszerében 55 év alatt négy töltésszakadás történt és hét esetben vágták, robbantották át a töltéseket árapasztó szükségtározás céljából. Román területen, a Tőzön, a Fekete- és a Fehér Körösön ugyanezen idő alatt 11 olyan töltésszakadás történt, amelyek részben elöntöttek magyar területeket, vagy a kiömlött vizet részben a határ menti zárógátak fogták fel. 2. ábra. Töltésszakadások és szükségtározó-megnyitások a Körösökön 1925-1980. között (Szlávik 1982a) (Jelmagyarázat: 1 = vízmérce; 2 = töltésszakadás helye és szelvényszáma a torkolattól, ill. az országhatártól; 3 = szükségtározó feltöltése) Figure 2. Dyke breaches and emergency storage openings in the Körös Rivers between 1925-1980 (Szlávik 1982a) (Legend: 1 = gauge; 2 = location of dyke breach and river km from the estuary or the country border; 3 =filling of the emergency reservoir) Az ártéren fekvő települések védelmére, az esetleges árvízi elöntések esetére, mintegy 140 évvel ezelőtt körtöltéseket létesítettek, mivel arra nem volt lehetőség, hogy a fővédvonalakat rövid idő alatt a kellő biztonságra kiépíthessék. Az 1980-at megelőző évtizedekben számos ipari, mezőgazdasági létesítmény, közintézmény, új lakótelep került a körtöltéseken kívülre, így azok funkciójukat teljes mértékben már nem tudták ellátni, fenntartásuk azonban - részleges lokalizációs szerepük miatt - továbbra is célszerűnek bizonyult, s ez az 1980. évi kettős-körösi töltésszakadás során (Tarhos és Doboz védelménél) be is igazolódott (Szlávik 1982b).
