Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
64 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 1. sz. nököket is - mint a Tanácshatalom támogatóit - nem egyszer elhurcolták. Az árvízveszély idején ugyanis az árvédelmi szervek és a helyi tanácsok, sőt a Vörös Hadsereg alakulatai között is szükségszerűen a legszorosabb együttműködés alakult ki. A községi direktóriumok által kivezényelt munkáscsapatok mellett a Vörös Hadsereg alakulatai is részt vettek a védelem munkájában. A tiszai árvédelmi munkálatokban különösen a Szolnoki Folyammérnöki Hivatal tüntette ki magát, melynek mérnökei és dolgozói megérdemelt elismerésben részesültek.” (Károlyi 1969). A legújabb kori szaktörténetírásban talán még Károlyi az, aki leginkább foglalkozott a 133 napos Tanácsköztársaság vízgazdálkodásának történetével. Hogy az általa rajzolt képet mely levéltári dokumentumokra alapozta, arra csak közvetetten utal1. Ha tovább lapozunk a téma feltárásában, akkor meg kell még említeni Károlyi Zsigmond és Nemes Gerzson közös munkáját a Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja sorozat második kötetét, amelyben Nemes Gerzson saját kutatásaira alapozott tényeket említi: ,/lz 1919. évi árvíz történetéhez tartozik, hogy a Tisza bal partján, Tiszasas térségében, a harci cselekmények következtében szakadt át a töltés és a Tisza Köröszugi Társulat területéből mintegy 10.000 ha került víz alá. Az árvédekezők — mérnökök és munkások - sokszor életveszélyben teljesítették feladatukat. A védekezéshez a Vörös Hadseregtől és a tanácsok részéről is minden támogatást megkaptak. A városi árvédelmi munkák szervezői és vezetői közül különösen az akkori munkástanács tagjainak fáradhatatlan helytállását kell kiemelni. A Tanácskormány a folyammérnöki hivatal dolgozói közül, a védelem helyszíni irányításáért többeket elismeréssel tüntetett ki.” (Károlyi és Nemes 1975). Konkrét forrásokról ez utóbbi munka sem szól, viszont a kép teljessége érdekében az Országos Levéltárban őrzött iratanyag átnézése mellett kutatásunkat kiterjesztettük a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár gyűjteményére is. A szaklevéltár több értékes iratot őriz ebből a korból, ami segít megvilágítani az árvíz egyes eseményeit. A következő részt a Földmívelésügyi Minisztérium V/B Főosztály ügyköréhez tartozó intézményeknek az ú.n. Tanácsköztársaság alatti története című összeállítás2 alapján foglaljuk össze. Amint az árvízi események komoly következményeket vetítettek előre, az FM V/B., ill. ahogy akkor nevezték a Földmívelésügyi Népbiztosság vizgazdasági osztályának (és így az Országos Vízépítési Igazgatóságnak) vezetője, 1 MÓL Földmív. Népb.VI. Vízgazd. Osztályának iratai. 1919. ápr. 15-augusztus 1. (Kommiin vízügyek 34-40. csomó) 2 Az 1920. szeptember 6-án kelt összeállítást Vályi Béla min. oszt. tanácsos készítette az 1467/1920. Ein. sz. Földmív.min. körrendelet alapján (32.369/1920. FM. sz.) - Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár (KVL) - II. 1. 2. Országos Vízépítési Igazgatóság, Általános iratok 3 Miután a társulatok nevei a forrásokban a legkülönbözőbb írásmódokkal és rövidítésekkel szerepelnek, kötelességünknek érezzük, Bogdánfy Ödön május 8-án - két állami mérnök kíséretében - kirendelte Hubert Lajos miniszteri osztálytanácsost, az adott Szolnok-szegedi folyamszakasz kerületi felügyelőjét, hogy a szolnoki és a szegedi folyammérnöki hivatalok és az érintett (Kécske-Kecskeméti, Szolnok-Csongrádi, Csongrád-Sövényházi, Hármas-Algyői)3 társulatok rendelkezésre álló szakerejét irányítva, tegyenek meg mindent a veszélyeztetett lakosság és értékeik védelmére. Bogdánfy Ödön, 1919-ben a vízügyi szolgálat főnöke (Forrás: Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum archívuma) Hubert Lajos vízügyi kerületi felügyelő (Forrás: Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum archívuma) ÁRVÉDEKEZÉS MEGSZÁLLÁSI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT A helyzet kezelése szinte reménytelenül nehéznek ígérkezett. A román hadsereg a Tisza bal partján, míg a Vörös Hadsereg a szemben lévő oldalon egymással viharos harci tevékenységet folytatott. A folyó védtöltései kedvező fedezéket jelentett mindkét félnek, akik ki is használták az adódó lehetőséget. Tüzérségi lőállások, lövészárkok szabdalták az árvíz által is támadott gátakat. Az árvízi védekezés általában a harcok időleges csillapodtával, szürkület után kezdődhetett, s csak az éj leple alatt volt folytatható. Mindezt tetézték még azok az előkészületek is, amit a Vörös Hadsereg helyi vezetői a gátak hadi okokból történő hogy a teljes elnevezést megadjuk, mert bármilyen további kutatás ezt tudja használni. Tehát: Kécske-Kecskeméti Tiszai Armentesítő Társulat, Szolnok-Csongrádi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, Csongrád-Sövényházi Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat, Hármas-Algyői Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, továbbá Tisza-Köröszugi Armentesítő Társulat, Körös-Tisza-Marosi Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat
