Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
63 FORUM A szakemberek előtt is ismert tény volt, hogy 1919 májusában, a Tanácsköztársaság uralma idején a Tiszán komoly - gátszakadásokkal és gátszakításokkal terhelt - árvíz vonult le. A részletek azonban nem közismertek. Fejér László és Kiss József Mihály cikke betekintést ad az árvízvédekezés rendkívüli körülményeiről, a sokszor reménytelen árvízvédekezési helyzetekről és okokról, melyek árvízi elöntéshez vezettek. 100 éve történt - A Tanácsköztársaság árvize Fejér László* és Kiss József Mihály** * A Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, a Hidrológiai Közlöny rovatvezetője (fejerla@gmail.com) ** A Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár igazgatója (kissjozsefmihaly@gmail.com) Kivonat A cikk a magyar árvízvédelem történetének egy kevéssé ismert eseményét dolgozza fel a rendelkezésre álló levéltári források alapján. Magyarországon a vesztes első világháború után forradalmak törtek ki, amelynek utolsó jelentős állomása a Tanácsköztársaság 1919. március 21-i kikiáltása volt. A szovjet típusú rendszerrel szemben szinte azonnal megindult az antant támadása, s az ehhez szükséges katonai erőt a csehszlovák, román és szerb csapatok adták. A román támadás során a frontvonalat a Tisza folyó jelentette, amelyen május első felében egy igen jelentős árhullám vonult le, elválasztva egymástól a Vörös Hadsereg és a román királyi hadsereg alakulatait. Az árvíz során a szolnoki folyammémöki hivatal sokszor reménytelen helyzetben próbálta az árvédekezési tevékenységet folytatni. A harcoló felek kevéssé voltak tekintettel az árvédelmi munkákra, a román csapatok lőttek a védekező műszakiakra, a vörös katonák pedig azzal kísérleteztek, hogy a gátak átszakításával ellenségeik nyakába eresszék az áradást. Ilyen körülmények között szinte csoda, hogy a szolnoki folyammémöki hivatal által kezelt közel 150 km-es folyószakaszon alig több mint 40.000 kh (230 km2) került víz alá. Szolnok városa megmenekült, pedig a tiszai árhullám tetőző szintje több mint fél méterrel meghaladta az addig mért legmagasabb értéket. Kulcsszavak Árvíz, háború, árvízvédekezés, Tanácsköztársaság, gátszakadás, gátrongálás. AZ 1919. ÉVI ÁRVÍZRŐL ÍRTÁK A szakemberek előtt is ismert tény volt, hogy 1919 májusában, a Tanácsköztársaság uralma idején a Tiszán komoly - gátszakadásokkal és gátszakításokkal terhelt - árvíz vonult le. A részletek azonban nem közismertek. Oka lehet ennek az is, hogy az árvíz idején a Tisza mentén harcok folytak a Vörös Hadsereg és az ország megszállására törekvő román királyi csapatok között. Azt mindenesetre tudjuk, hogy a tiszai árvíz rendkívüli magasságát a Hármas-Körösnek „köszönhette”, amennyiben a Körösök árhullámának csúcsa találkozott a Tisza csongrádi tetőzésével. A magyar vízgazdálkodás történetét feldolgozó Vizeink Krónikája a könyv időrendi részében a következőket írja: „1919. április-június Rendkívüli árhullámok haladlak le a Tiszán, a Körösökön és a Maroson. A Tisza Tiszafüred felett átlag 25 cm-rel maradt el az addigi legmagasabb 1888. évi árvíztől, míg az alább fekvő szakaszon átlag 50 cm-rel meghaladta a korábbi maximumot. A tiszai árvédekezést nehezítették a Tanácsköztársaság haderői és a román királyi csapatok közötti harcok, mert sok helyen a védelmi vonalat a tiszai töltések jelentették, amelyek így a hadműveletektől is sérültek. A szolnoki hidat ekkor robbantották fel, s Csongrádon hajókat süllyesztettek el A Körösökön levonuló árvíz is "korszakos" volt. Ennek hatására határozta el a Fehér- Körösi Armentesítö Társulat a töltéskorona szintjének egy méterrel való megemelését. A Maros árvize viszont alatta maradt a korábbi csúcsnak. A Szamos áradása abnormálisán magas volt, a Bodrogé közepes. Az árvízi tapasztalatok alapján a tiszai gátak 1895-ös méreteihez képest újabb méretnövelést rendeltek el(Fejér 2001). Lászlóffy Woldemár alapműnek számító A Tisza. Vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben című könyvében (Lászlóffy 1982) nem említi kiemelten az 1919. évi árvízi eseményeket, hanem csak a statisztikákban szerepelteti azt a tényt, hogy a Tiszán egy, a mellékfolyókon pedig 16 gátszakadás történt. A Tanácsköztársaság vízgazdálkodásának történetével foglalkozó füzetében Károlyi Zsigmond a tények részletezésétől eltekint és néhány általánosságot említ, természetesen a kor politikai igényéhez alkalmazkodva: „Bár itt nincs lehetőségünk az 1919. évi rendkívüli árvíz lefolyásának és az ellene való védekezésnek részletesebb ismertetésére, a Tanácsköztársaság vízügyi szolgálatának tevékenységéről való megemlékezés hiányos lenne ennek a hősi helytállásnak megemlítése nélkül. A nehézségeket fokozta, hogy a terület éppen az árhullám tetőzésekor vált a román intervenciós sereg hadműveleti területévé, s ez a körülmény az árvédelmi munkálatokat a dolgozók mozgási lehetőségeinek korlátozásával, a felszerelés elhurcolásával, a védelmi müvek megrongálásával, a távíró vonalak lefoglalásával, sőt sokszor fegyvertüzzel is akadályozta. Ehhez járult, hogy az intervenciós csapatok az árvédelmi szolgálatot teljesítő gátőröket, mér
