Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)

2019 / 1. szám

5 nyeinkre is. Néhány fontosabb korábbi és jelenlegi eredmé­nyünket megemlítem, hogy az olvasó optimistább képet kap­jon a vízgazdálkodásunkról. A huszadik század második felében nemzetközi szem­pontból is példaértékű, gondosan integrált Országos Víz­gazdálkodási Keretterveket készítettünk (1954, 1965, 1984). A Tisza vízgyűjtőjén osztozó öt ország a 70-es évek közepén nemzetközileg is úttörőnek számító, komplex, tel­jes integrálásra törekvő, nemzetközi vízgyűjtő-gazdálko­dási tervet készített a folyó teljes vízgyűjtőjére. Az ENSZ támogatásával már 1975-ben nagy, nemzetközi konferen­ciát szerveztünk Budapesten a nemzetközi vízgyűjtő fej­lesztésről és integrált vízgazdálkodásról, amiben fontos szerepe volt a vízgazdálkodással foglalkozó magyar tudó­sok hírnevének és a magyar vízgazdálkodás eredményei­nek. Az 1993-1997. közötti időszakban új, regionális víz­gazdálkodási (integrált vízgyűjtő-gazdálkodási) tervezési rendszert dolgoztunk ki és kezdtünk el bevezetni. Ehhez saját magyar tervezési irányelvet készítettünk, amelyben minden jó gyakorlatot figyelembe vettünk, amit a világ ak­koriban ismert a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés témakö­rében. Az irányelvek alapján azonosított 33 vízgyűjtő-gaz­dálkodási tervezési egység közül hétre el is készítettük a kísérleti vízgyűjtő-gazdálkodási terveket (Ijjas 2017). Az Európai Unió tagjai lettünk és az EU Víz Keret­­irányelvének (VKI) előírásai alapján már két vízgyűjtő­gazdálkodási tervet is elkészítettünk az ország egész terü­letére, és a Duna vízgyűjtőjén osztozó országokkal közö­sen részt vettünk az egész Duna vízgyűjtő két vízgyűjtő­gazdálkodási tervének és árvízkockázat-kezelési tervének kidolgozásában. A magyar szakértők vezető szerepet ját­szottak az VKI közös végrehajtási stratégiájának megvaló­sításához végzett EU szintű kutatás-fejlesztési munkák­ban, számos EU szintű és Duna vízgyűjtő szintű szakértő­­csoportnak, kutatási programnak volt magyar vezetője. Magyarország koordinálja a Duna vízgyűjtő árvízkockázat kezelési tervezését, többször volt magyar vezetője a Duna teljes hosszának állapotát felmérő nemzetközi ökológiai missziónak. Az egyik legfontosabb EU és Duna vízgyűjtő szintű szakmai-tudományos eredményünknek tartom, hogy Magyarország társkoordinátora lett a Duna Stratégia mindkét vízgazdálkodással foglalkozó prioritásának (Ijjas és társai 2017, Ijjas 2017). Kiemelkedő eredmény az is, hogy az EU Erasmus- Mundus kiválósági MsC képzési programjában az egész európai felsőoktatás területéről az első tíz elfogadott prog­ram közé tartozott a Hidroinformatika és Vízgazdálkodás program, amelyet a BME négy másik EU egyetemmel kö­zösen indított be a Mundus program keretében elnyert tá­mogatással. A magyar vízgazdálkodás jelentős erőssége, javítja an­nak hatékonyságát, és csökkenti a dezintegráció káros ha­tásait a Magyar Hidrológiai Társaság. Összefogja a víztu­dományok különböző szak- és tudományterületeinek szak­embereit, fórumot biztosít a párbeszédükhöz. Ezzel nem­zetközileg is szinte egyedülálló szerepet tölt be az integrált vízgazdálkodásban. A nemzetközi szakmai-tudományos szervezetek hazai nemzeti bizottságai számára biztosítja a szakemberek széles körével való kapcsolatot, ezzel előse­gítve a vízgazdálkodás új nemzetközi eredményeinek Ijjas István: Lehet-e integrált vízgazdálkodás intézményi integráció nélkül? gyors hazai elterjedését. A Társaság egyik legfontosabb, nemzetközi viszonylatban is jelentős eredményének tar­tom azt, hogy a Vízügyi Közlemények, a Hidrológiai Köz­löny, a Hidrológiai Tájékoztató és a Vándorgyűlések teljes anyagát digitalizálták, és így az elmúlt több mint 50 évnek szinte a teljes magyar vízgazdálkodási tudásbázisa online elérhető. A 2000-es évek elején - az EU legtöbb tagállamához hasonlóan - elfeledkeztünk arról, hogy az integrált vízgaz­dálkodás sokkal többet kell, hogy jelentsen egy ország szá­mára, mint a VKI szerinti vízgyűjtő-gazdálkodás, mert a VKI előírásai szerint készített vízgyűjtő-gazdálkodási ter­veket integrálni kell a gazdasági és szociális célok elérését biztosító vízgazdálkodási tervekkel (Kindler, Ijjas, Thalmeinerova 2016). Az elmúlt években megszületett en­nek a problémának a megoldási lehetősége, amikor elké­szítettük az árvízkockázat kezelési terveket és az ország teljesen integrált, nemzeti vízgazdálkodási tervét, a Kvassay Jenő Tervet. Megrendeztünk két sikeres Víz Vi­lágfórumot is, amelyeknek a teljesen integrált vízgazdál­kodás a központi témája volt. Mindezt a nagyon gyakran változó, hányatott sorsú hazai vízgazdálkodási intézmény­­rendszer sok problémájával terhelt körülmények között. Külön említést érdemel az, hogy a vízgazdálkodás glo­bális integrációjában világviszonylatban szinte minden ed­diginél ismertebbé tették a magyar víztudomány erősségeit Szöllösi-Nagy András, Körösi Csaba, iJj.Bogárdi János és most már ide számolhatjuk Vörösmarty professzort is, hi­szen megkapta a magyar állampolgárságot. Soha ennyi magyar tudós nem vett részt a világ legmagasabb szintű, globális vízkormányzásának (Vízügyi Elnöki Testület 2018) közvetlen tudományos támogatásában, mint most! Az előbbi eredmények azt mutatják, hogy jelenleg is komoly eredményeket érünk el a vízgazdálkodásban, és a vízgazdálkodási intézményrendszerünk gyengeségei elle­nére, víztudományunk, illetve vízgazdálkodásunk mérhető nemzetközi hatása nem csökkent drasztikusan. Az eddigi sok változtatás után ugyan ráférne egy nyugodtabb időszak a vízgazdálkodási intézményrendszerünkre, de egyetértek Szöllősi professzorral abban, hogy meg kell szüntetni az általa említett gyengeségeket. Ehhez lehet, hogy újabb vál­toztatásokra lesz szükség, azért, hogy a jelenlegi és a vár­ható igényeknek, valamint a fenntartható fejlődési célok­nak megfelelő vízgazdálkodást biztosító intézményrend­szerünk legyen. Ehhez azonban alaposan elemezni kell a jelenlegi rendszert és össze kell mérni a korábbi vízgazdál­kodási intézményrendszereinkkel. HOGYAN VIZSGÁLJUK A VÍZGAZDÁLKODÁS INTÉZMÉNYRENDSZERÉT? A Ra jna - Duna projekt: Ugyanaz működhet jól is és rosszul is Az elmúlt évtizedekben a vízgazdálkodás intézményi kereteiről több fontos nemzetközi együttműködés kereté­ben szereztünk értékes tapasztalatokat. Ilyen volt az 1990- es évek elején a Rajna és a Duna vízgyűjtőn osztozó orszá­gok vízgazdálkodási intézményrendszereinek elemzésével foglalkozó Rajna-Duna Projekt, amelyet Wessel profesz­­szor, a Delfti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karához tartozó Vízgyűjtő Igazgatási Központ (River Basin

Next

/
Oldalképek
Tartalom