Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)

2019 / 3. szám

75 Szöllősi-Nagy András: Életem legizgalmasabb huszonöt éve - Gondolatok az UNESCO-ról A klímaváltozást illetően hadd tegyem hozzá, hogy manapság elég sok botorság jelenik meg ez ügyben, és nem csak a bulvársajtóban. Nem is olyan régen például nagybetűs szalagcímmel jelentett a talán legjobb nemzet­közi napilap egyik száma: „Beindult a klímaváltozás!". Nos, ez nem egészen breaking news, hiszen egy több mint négymilliárd (négyezer millió) évvel ezelőtti eseményről tudósított a szerző. VÁLTOZIK-E A KLÍMA? Igen, változik. És ennek az a nettó eredménye, hogy a hid­rológiai körfolyamat nagy valószínűséggel felgyorsul. En­nek aztán számos súlyos következménye lehet. Rögtön hozzá kell tennem azonban, hogy ez a változás, ha bekö­vetkezik, nem hirtelen történik, hiszen a klímarendszer te­hetetlensége óriási. Azt, hogy a víz körforgása a globális felmelegedés hatására felgyorsul, viszonylag elég egysze­rűen be lehet látni - hozzátéve rögvest, hogy ez a magya­rázat rendkívül leegyszerűsített. Azt is hozzá kell tenni, hogy a földtörténeti nagy eljegesedések után ez már elő­fordult mint természetes jelenség. Nagy leegyszerűsítéssel arról van szó, hogy a megnövekedett hőmérséklet hatására megnő a párolgás, aminek következtében megnő a felhő­­képződés valószínűsége. Több felhőből több csapadék ke­letkezhet, aminek hatására egységnyi idő alatt megnövek­szik a lefolyás. A megnövekedett lefolyásból tovább nő a párolgás ... és így tovább, tehát a víz körfogása várhatóan felgyorsul. Ha ez pedig igy van, akkor egységnyi idő alatt több szélsőséges hidrológiai esemény fordul elő. Megnő tehát az árvizek gyakorisága és mértéke. A folytonossági feltételnek minden körülmények között fenn kell állnia - emlékeztetőül: ma épp annyi édesvíz van a Földön, mint a holocén klímaoptimum idején - ami csak úgy történhet meg, hogy az aszályok időtartamának és kiterjedésének is növekednie kell. Azaz a szélsőségek előfordulásának va­lószínűsége várhatóan növekszik. QED. Hangsúlyozni kell persze, hogy az atmoszférikus és hidrológiai folyamatok ennél az igen primitív modellnél lényegesen bonyolultabbak, seregnyi eddig még nem ma­gyarázott visszacsatolás, véletlenszerűség és erős nem-li­­nearitás jellemzi a rendszert - pont ez az oka annak, hogy a globális cirkulációs modellek és kapcsolódó hidrológiai hatás-szimulációs vizsgálatok számos esetben szögesen el­lentétes eredményeket adnak, különösen a léptékváltások során. Megjegyzendő, hogy a csapadékeloszlás idő- és tér­beli változásával a felszín alatti vizek utánpótlódása is je­lentős mértékben változhat, tehát a klímaingadozás és -vál­tozás az egész hidrológiai ciklusra kihat. A rendelkezésre álló adatok és ismeretek jelenlegi szintjén általánosan ér­vényes és szigorú megállapítások a víz körforgásának klí­maingadozás hatására történő megváltozásáról azonban nem tehetők. Vannak vízfolyások, ahol a vízhozamok nö­vekvő tendenciát mutatnak, s vannak olyanok, ahol csök­kenőt. Statisztikailag érvényes, magas szignifikanciaszintű hidrológiai megállapítások sem regi­onális, sem globális szinten ma még nem tehetők - oka en­nek részint a statisztikai módszereink elégtelensége, más­részt pedig az, hogy az észlelt hidrológiai idősorok az ese­tek zömében rövidek egy, a klímaskálán elfogadható álta­lános megállapítás megtételéhez. Ma még nem tudjuk eg­zakt módon bizonyítani, hogy a hidrológiai körfolyamat csakugyan gyorsulóban van - pont ezt a feltételezést van hivatva ellenőrizni az IHP seregnyi projektuma. Ami általános következtetést lehet tudni az nagyjából annyi, hogy az emberi tevékenység hatása a hidrológia körfolyamatra lényegesen jelentősebb, mint a klímaválto­zásé. A klímaváltozás várhatón megnöveli a hidrológiai események bizonytalanságát, s így a vízgazdálkodás koc­kázati tényezőit is. Sokan hozzáteszik ehhez, hogy az el­következő harmincöt év közel harminc százalékos globális népességnövekedése, azaz a kilencmilliárdos emberiség, várhatóan nagyságrendekkel nagyobb változást okoz a hidrológiai ciklusban és a vízzel való gazdálkodásban, mint az ugyanezen harmincöt év alatt várható klímaválto­zás. Ezért tartják számosán fontosabbnak az adaptációs stratégiák kidolgozását a túlpolitizált barokkos diplomá­ciai manővereknél. Ezen stratégiák központi szereplője pe­dig a víz. A klímaváltozás tehát vízen és víz által mani­fesztálódik - akár a várható tengervízszint-emelkedésről, akár a hidrológiai ciklus terresztris részéről legyen szó, ideértve a gleccserek és az állandóan fagyott permafroszt térségek szerepét is. Sajnálatos módon azonban pont a hid­rológiai ciklus - a klímarendszer talán legérzékenyebb és legkevésbé értett része - kapja a legkisebb figyelmet a klí­maváltozással kapcsolatos vitákban, és hozzá kell tennem, a kutatásban is. Csak remélni lehet, hogy a párizsi őszi klí­macsúcson és azt követően a kormányok végre ennek, az emberiség túlélése szempontjából központi, szó szerinti létkérdésnek megoldására is szentelnek időt és energiát. VÍZ, VÍZ, víz.... A víz lesz tehát a XXI. század egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb kihívása. Ez, az egyébiránt eléggé könnyen igazolható feltevés az elmúlt két évtizedben fokozatosan, persze lassabban, mint kellett volna, a nemzetközi politika homlokterébe ke­rült és lett része a politikai közgondolkodásnak - már ahol a politikusok ezt megértették. Sebtében hozzá kell tennem, hogy Magyarország e tekintetben végre nem követte szo­kásos Pató Pál-os hozzáállását - van egy államférfi, aki több mint politikus s aki másokkal karöltve nemzetközi szinten is élére állt a víz és klímaváltozás magasabb társa­dalmi és politikai szintre történő emelésének. Legyen bár szó a klímaingadozás és -változás hatásairól vagy a har­mincöt éven belül kilencmilliárd ember vízellátásáról vagy a növekvő gyakoriságú árvizekről vagy akár az ENSZ ki­lenc millenniumi fejlesztési céljáról, nos, ami mindezt ösz­­szeköti, az a víz. Bolygónk fenntarthatósága érdekében alapvetően át kell gondolnunk a vízzel való gazdálkodás szinte minden kérdését, beleértve a vízgazdálkodás intéz­ményi feltételeit. Ez volt az UNESCO Nemzetközi Hidro­lógiai Programjának mantrája az elmúlt negyedszázad so­rán, s ennek politikai elismertetése volt talán egyben leg­nagyobb sikere. Úgy tűnik, hogy jóllehet késve is, de a politikai közös­ség végre felismerte a nyilvánvalót: víz nélkül nincs élet. Ez a gondolat hatja át a 2015 utánra formálódó Fenntart­ható fejlődési célok (Sustainable Development Goals - SDG) új rendszerét is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom