Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)

2019 / 3. szám

76 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 3. sz. ÖSSZEFOGLALÁS HELYETT A magyar szellemi élet számos fontos képviselője dolgozott különböző UNESCO szakmai bizottságokban. Két ok miatt lehet nyilvánvaló cél a fokozottabb magyar részvétel. Egy­részt az UNESCO az egyetlen ENSZ szakosított szervezet, ahol a kormányok állandó képviselettel vesznek részt a szer­vezet stratégiájának és programjának kialakításában. Ez ter­mészetesen kitűnő alkalomként is kínálkozik a többoldalú diplomáciai kapcsolatok ápolására és a magyar indíttatások, valamint állásfoglalások szélesebb körű megismertetésére és elfogadtatására. Ez kezdeményező és professzionális kul­turális külpolitikát kíván. Másrészt - most a saját, talán kissé szubjektív véleményemnek hadd adjak hangot - ha Magyar­­ország valóban pozitívan akar hozzájárulni a nemzetközi fo­lyamatokhoz és a nemzetközi megértés elősegítéséhez, ak­kor azt pont kultúrája segítségével teheti meg (ideértve ter­mészetesen a magyar tudományt is). Bartóktól Kurtágig, Csontvárytól Molnár Veráig, Haar Alfrédtől Erdős Pálig, Ormándy Jenőtől Solti Györgyig, József Attilától Pilinsz­­kyig, Rácz Lászlótól Neumann Jánosig, Ottliktól Esterhá­­zyig - és még nagyon-nagyon sokan csak a huszadik szá­zadban, akiket itt most hely híján nem említhetek, jogos kri­tikát vonva magamra - rendkívüli mértékben járultak hozzá a világ általános kultúrájához. Van tehát Magyarországnak értékes üzenni valója, és úgy hiszem, az UNESCO az a hely, ahol ez az üzenet ha­tékonyan közvetíthető. Természetesen az UNESCO is változóban van. A hat­vanas években lényegében az intellektuális együttműkö­dés egyetlen nemzetközi intézménye, és talán nem túlzás azt mondani: világközpontja volt, amely mágnesként von­zotta magához a kor progresszív elméit. A párizsi székhá­zat Breuer Marcel tervezte, statikáját Nervi számította ki, Picasso nagy pannót festett a konferenciaterem elé, Henry Moore szobra a kert ékessége, Noguchi japán kertet terve­zett, Calder mobillal, Miró kerámiafallal járult a környezet méltóságához. A hatvanas évek új lehetőségei, a gyarmati országok felszabadulása seregnyi új feladatot adott az UNESCO-nak. René Maheu akkori főigazgató vezetésével az UNESCO a kor meghatározó intézménye lett. Időközben egy sereg új intézmény jött létre, nem kis részben az UNESCO munkálkodásának köszönhetően.12 Egy kicsit persze az UNESCO-t is elérte minden koro­sodó intézmény sorsa: elintézményesedett. És bizony, 70 éves lett ... egy kicsit megcsontosodott, egy kicsit elfe­lejti, mi is történik körülötte a világban, egy kicsit totyog és motyog, már nem olyan bátor, mint ifjú korában, a po­litikai korrektség oltárán mindenkinek meg akar felelni és nem veszi észre, hogy legnagyobb ellenfele saját túl­­fejlett bürokráciája. Viszont, ha nem lenne UNESCO, akkor ki kellene ta­lálni. Most. Talán soha nem volt olyan fontos alapítása óta, mint korunkban, amikor régen elfelejtettnek hitt, ordas eszmék tekeregnek cifra politikai gúnyákba bújva, amikor fundamentalista vallási őrültek gyilkolnak ártatlanokat vé­letlenszerűen, és amikor a kulturális uniformizálódás job­ban fenyeget, mint az intézmény megalapítása óta bármi­kor. Mi akkor a megoldás? Kultúra, oktatás, tudomány, kommunikáció, kultúra, oktatás, tudomány, kommuniká­ció ... Ad nauseam'3. „ This is UNESCO. Hold on, we are trying to connect you. ”14 Mindnyájunk közös gondja tehát a fiatal nemzedékek sürgős bevonása az UNESCO munkájába. Hogy tudnánk újra szellemileg izgalmas kísérleti műhelyeket indítani, ahol a különböző kultúrák fiatal művészei, tudósai, kom­munikátorai és oktatói vetnék össze elképzeléseiket és kö­zösen alakítanák ki egy elfogadható és fenntartható világ új képét? Mert ha ezt nem tesszük, akkor Julien Huxley Aldous bátyjának lesz igaza: jön a Brave New World'5. IRODALOM Chow, Ven Te (szerk.) (1964). Handbook of Applied Hydrology. New York, McGraw-Hill Book Company. ISBN-13: 978-0070107748. Szilágyi József és Szöllősi-Nagy A ndrás (2010). Recur­sive Streamßow Forecasting: A State Space Approach. London, Taylor & Francis. ISBN: 041556901X. A SZERZŐ SZÖLLŐSI-NAGY ANDRÁS vízmérnök, hidrológus, PhD, habil., az MTA doktora, Doctor és Prof HC mult., a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora, a kőszegi Felsőfokú Tanulmányok Intézetének tanácsadója. Az MHT tagja közel 50 éve. Pályáját a VITUKI-ban kezdte, majd néhány évig a IIASA-ban folytatta. A VITUKI tudományos főigazgatóhelyettese volt. Azt követően 25 évig az UNESCO vezető tisztviselőjeként szolgált, először 20 évig Párizsban a Nemzetközi Hidrológiai Program főtitkáraként, majd azt követően a delfti UNESCO-IHE rektoraként. A Marseille-ben székelő Víz Világtanács kormányzója volt 20 évig. A Sustainable Water Futures nemzetközi tudományos program elnöke Brisbane-ben, Ausztráliában. Jelenleg az UNESCO-IHP Kormányközi Tanácsának elnökhelyettese, korábban elnöke. Számos hazai és nemzetközi díj birtokosa. Az év során megkapta az African Water Prize kitüntetést. 12 Apró adalék: Ha nincs CERN, nincs web. Ha nincs 15 Aldous Huxley: Szép új világ, Magyar kiadás, Móra Ferenc UNESCO, nincs CERN ... Kiadó, 1982. 13 Kb.: ájulásig. 14 Az UNESCO telefonrögzítőjének kimenő üzenete: “Ez itt az UNESCO. Várjon, megpróbáljuk összekapcsolni”

Next

/
Oldalképek
Tartalom