Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 2. szám
Könyvismertetés 83 A nemzet inzsellérei III. Ágoston István - Fejér László: A nemzet inzsellérei III. Vízmérnökök élete és munkássága. XIX-XX. század. Szeged, 2018, 135 oldal. A könyvet ismerteti dr. Szlávik Lajos, az MHT elnöke. Nem új keletű az a gondolat, hogy jeles mérnökeink rövid életrajzi vázlatát közreadva közelebb hozzuk a nagyközönség számára személyüket, országépítő tevékenységüket. Már a XIX. század vége felé Sárközy Imre a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítőjének hasábjain Régibb vízi mérnökeink életéből vett vázlatok címmel indított egy sorozatot, amelyben 18 magyar mérnök életrajzi adatait, történeteit sorolta el Böhm Ferenctől Beszédes Józsefen át egészen Mihálik Jánosig, a nemzetközi tekintetben is úttörő első hazai betonzsilip építőjéig. Sokuknak kortársa volt, így személyes emlékeit is közre tudta adni, közeli hozzátartozóiktól fényképüket is megszerezte, s ezzel megőrizte alakjukat az utókor számára. A XXI. század elején, dr. Kováts Gábor egykori szegedi vízügyi igazgató ösztökélésére Ágoston István látott hozzá a Nemzet inzsellérei sorozat első két kötetének öszszeállításához. Ismert és kevéssé ismert nevek szerepeltek ezekben a munkákban, zömmel a XIX. század jelesei. Amikor az első két könyv napvilágot látott 2001-ben, majd 2002-ben, akkor azt hihettük, hogy sorban jönnek ki az újabb és újabb kötetek, hiszen felfedezésre, megörökítésre méltó mérnöki-vízmémöki életművek a nagy történelmi kataklizmák árnyékában is folyamatosan születnek. Sajnos nem így történt, a harmadik könyv csak 2018-ban jelent meg. Abenne szereplők kiválogatása azon szempont alapján is történt, hogy az illetőkről eddig még nem jelent meg pályafutásukat bemutató könyv vagy vaskosabb füzet. Tehát cél volt, hogy a köztudatba minél több mérnök kerüljön be! Persze akadtak e mérnökök között is olyanok, mint pl. Petzval József vagy testvére Petzval Ottó, akiknek személye egyáltalán nem ismeretlen a hazai, s nemzetközi technikatörténészi közvélemény előtt. Ám többségük munkássága eddig inkább a szűk szakmai közönség számárajelentett valamit. Mindezek után nem árt felsorolni, kikről is van szó! Az előzőekben említetteken túl Gáty István, Farkass Kálmán, Rohringer Sándor, Ziegler Károly, Ihrig Dénes, Balló Béla, Lászlóffy Woldemár, Nővé Lajos, Bartsch Lajos, Mistéth Endre, Orlóci István és Vágás István rövid életrajzi vázlatait tartalmazza a könyv. A névsor imponáló és egyben szomorú is, hiszen pl. Vágás Istvántól a szakma nem sokkal a könyv megjelenése előtt búcsúzott el, hiánya még most is keserűséget okoz mindazoknak, akik közelről ismerték színes egyéniségét. A felsoroltak a vízgazdálkodás/hidrológia csaknem valamennyi szakterületének jelesei: Gáty István (1780-1859) a reformkor „inzsellére”, aki sokirányú tevékenysége mellett talán a földmérés, műszerszerkesztés és a vízszabályozás szakértője volt; Petzval József (1807-1891) a pesti egyetemen a vízépítészet, majd a bécsi egyetemen az optika elméletének és a fényképezés gyakorlatának volt híres képviselője; Petzval Ottó professzor (1809-1883) a pesti műegyetemen a „vízerő- és vízépítészettan” tudományának oktatása mellett behatóan foglalkozott a matematika, az elemi csillagászattan kérdéseivel is; Farkass Kálmán (1859-1953), a közegészségügyi mérnöki szolgálat egykori vezetőjeként a víziközmű kérdések szakértője volt; Rohringer Sándor professzor (1868-1945) nem csupán a műegyetem rektora volt, hanem a kultúrmérnöki munkák szaktekintélye, a műegyetemi vízépítési laboratórium megteremtője is; id. Ziegler Károly (1898-1985) a társulati vízimunkák és az országos árvízvédelem kimagasló alakja volt, akiről a ma már nyugdíjas mérnököknek akár személyes emlékük is lehet; Ihrig Dénes (1899-1991) a VITUKI első igazgatójaként az árvízi védekezések és a hidrológiai észlelések szakértője volt, hosszú időn át a Vízügyi Közlemények főszerkesztője; Balló Béla (1900-1972) a szegedi vízügyi igazgatóság főmérnökeként a térségi vízgazdálkodás kimagasló alakja volt; Lászlóffy Woldemár (1903-1984) szakmai érdeklődését tekintve a korszerű hidrológia valamennyi területén otthonosan mozgott, iskolateremtő egyénisége sok mai hidrológusra hatással volt; Nővé Lajos (1905-1985) ugyancsak az Alsó-Tisza vidéke vízgazdálkodásának volt elhivatott alakítója; Bartsch Lajos (1910-1990) az öntözések, belvízrendezések nagy tekintélyű mérnöke volt; Mistéth Endre (1912-2006) a legendás tervezőmérnök, aki balszerencséjére a politika világába is belekóstolt, de akinek tudományos teljesítménye
