Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 2. szám
84 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 2. sz. mindvégig a szakma elismerését váltotta ki; Orlóci István (1929-2012) a hazai távlati vízgazdálkodási tervezés kimagasló alakja, sokunk személyes ismerőse és tanítómestere; Vágás István (1930-2018), nevét már említettük az előzőekben, de tudnunk kell róla, hogy a „hidrológia szegedi iskolájának” volt vezéralakja, a Hidrológiai Közlöny negyedszázadon át szorgos szerkesztője, a Magyar Hidrológiai Társaság tudományos „mindenese”. Az egyes feldolgozásokat Ágoston István és Fejér László külön-külön készítették, de van közösen megírt életrajzi vázlat is. Ahogy belelapozunk a pályaképekbe, a jegyzetekből kiderül, számos esetben a szerzők felhasználták a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárban őrzött életút-interjúk anyagát. Felbecsülhetetlen kincsesbánya ez, ami jelzi az ilyen irányú munka folytatásának szükségességét. Mert az idő könyörtelenül telik, s az egyes mérnökök pályafutásának szakmai és emberi tapasztalatai mindannyiunk tudását gazdagítja. Ha nem rögzítjük ezeket, akkor azok elszállnak a semmibe! Az életutak feldolgozását nagyban elősegítette az a tény, hogy a vízügyi szakmai lapok, elsősorban a Hidrológiai Közlöny, a Hidrológiai Tájékoztató és a Vízügyi Közlemények ma már szabadon kutathatóak az interneten, de ugyancsak megtalálható az Arcanum Kft. előfizetéses oldalán a Magyar Mérnök- és Építész Egylet valamennyi évfolyama, nem is beszélve más műszaki és gazdasági folyóiratokról. Hogy lesz-e folytatása ennek a gazdag illusztrációs anyagot is tartalmazó könyvsorozatnak? Csak remélni tudjuk, hiszen ahogy a kötet előszavában Láng István vízügyi főigazgató is megjegyezte: „A műszaki kultúra kiválóságai aránytalanul kisebb mértékben képviseltek a nemzet nagyjai között, mint a művészek, politikusok, társadalomtudósok stb. Tudjuk persze, hogy a műszakiak, a mérnökök nemigen szeretnek írni, vagy ha mégis tollat ragadnak a kezükbe, a végeredményt csak kevesek értik meg. Igazi népszerűségre így nem lehet szert tenni. Nekünk, a műszaki múlt ápolóinak kell tehát egykori nagyjaink emlékét megőrizni, s adott alkalmakkor felidézni. ... Igazi példaképeket olyannyira nélkülöző korunkban érdemes belemerülni az életrajzokba, még akkor is, ha egy másik, mondjuk úgy - letűnt kor embereiről van szó. Hiszen nem cselekedeteiket kell lemásolni, hanem azt a gondolkodást, a közösségért való munkálkodás örömét kell megéreznünk, amelyeket a könyvben szereplő mérnökök sugároznak időben tőlünk egyre távolodva... " A könyvet az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság adta ki az Országos Vízügyi Főigazgatóság támogatásával. A szöveg lektorálást - az időközben elhunyt dr. Kováts Gábor mai utódja - dr. Kozák Péter igazgató végezte el. Dr. Szlávik Lajos a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke
