Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 2. szám
73 kép). 1891-ben Cornelius Lelynek a híres holland vízépítő mérnöknek már volt egy terve a Zuiderzee bezárására, de addig kellett a terv megvalósulásával várnia, amíg az idő megérett rá. Ez a pillanat a 1916. évi árvízkor jött el, amikor a környező településeket és városokat az árvíz elöntötte. Lely lett a közmunkákért felelős miniszter, és megvalósíthatta tervét. Már 1918-ban a Zuiderzee kivitelezési munkái megkezdődtek: beindult a gát építése és a területrehabilitációs munkák. A project 1932-re készült el. 1927 és 1932 között készült el a zárógát, mely a Zuiderzee-t az IJsselmeerré (a Déli-tengert IJssel-tóvá) változtatta. Nagy László: Árvízvédelem rövid története Hollandiában 4. kép. A Zuiderzee elöntése 1916-ban Picture 4. Flood in 1916 5. kép. Az 1953. évi árvíz, gátszakadás az IJsset melletti Ouderkerknél Picture 5. Dike breach at Ouderkerk during the flood of 1953 1953. január 31. és február 1. éjjelén az árvíz Hollandiában volt a legsúlyosabb, mely 1 836 halottat követelt (Angliában 307 áldozat, Belgiumban 22), 64 helyen több, mint 400 gátszakadás történt. További károk röviden: 200 000 szarvasmarha veszett oda, 200 000 ha termőterület került elöntésre, 3 000 házat és 300 farmot rombolt le a víz, 40 000 ház és 3 000 farm károsodott, 72 000 embert evakuáltak, 139 km gát súlyosan károsodott. Az utolsó tengeri árvíz, ami Hollandiát sújtotta február elsején a kora reggeli órákban, több száz helyen szakította át a parti gátakat Zeeland, Brabant és Dél-Hollandiában (5. kép). Közel 8 %-a (1 500 km2) a szárazföldnek került elöntésre. A katasztrófa nem mindenkit lepett meg. Johan van Veen, egy mérnök a Közmunkáknál a későbbi Delta Terv megalapítója már 1946-ban készített egy jelentést, melyben leírta a gátak állapotát. Az 1946-ban kifogásolt állapotú gátak nagy része átszakadt 1953-ban, így nem sokkal a háború, és az azt követő újjáépítés után a gátak kerültek az országos figyelem központjába. Az árvíz végül a Delta tervhez, illetve a Delta Munkák kivitelezéséhez vezetett. Ugyancsak ez az árvíz alapozta meg Hollandia folyami árvízi gátépítését is. A Delta Munkák kezdete 1958 volt. (Wikipedia) Az 1953-as nagy áradás és az 1962-es németországi tengerparti árvíz után a gátakat többször is megmagasították. Azóta a Rajna-Maas-Schelde-deltában, valamint a német partszakasz több más folyótorkolatában és öblözetében megerősítették a partvédelmet. A part természetes élővilágának a lehető legnagyobb mértékű megőrzése érdekében a védműveket igyekeztek úgy kialakítani, hogy a szokásos tengerjárásnak részben vagy egészben utat engedjenek, és csak vihardagálykor zárják be őket. Az Északi-tenger sekély partszakaszain a partvédelem több szinten van kialakítva. A gát előtti terület már magában valamelyest csökkenti a tenger erejét, amivel a gátra lecsaphat. Amennyiben a gát közvetlenül a tenger mellett található, akkor különösen meg kell erősíteni. Az évszázadok alatt a gátak magassága egyre nőtt, eléri akár a 10 méteres magasságot is, ugyanakkor a lehető laposabb profilt kapott, hogy a hullámok erejét jobban gyengítse. A modem gátak akár 100 méter talpszélességűek is lehetnek, melyek mögött szervizút fut és a mögöttes terület ritkán lakott. A régebbi gátakat e mögöttes területeken sok helyen megtartották a védelem kiegészítéseként, de máshol elbontották őket, mivel a mocsaras polder területeken maga a föld is nagy értéket képvisel. 1986-ban elkészült a Delta Works 13 gátja közül a legambiciózusabb nyitható kapu a Schouwen-Duiveland és a Noord-Beveland szigetek között, amit arra terveztek, hogy megvédje dél Hollandiát az Északi-tenger áradásától. Eredetileg ez a 9 km hosszú gát egy zárógát lett volna, azonban a tiltakozások hatására mozgatható gát épült négy kilométeren keresztül. Ezeknek a kapuknak alapállapota, hogy nyitva vannak, de a vízszint emelkedéssel bezárják azokat. A gát 65 darab 18 000 tonnás 35 méter magas beton pilléren nyugszik. 62 acél kapu teszi lehetővé a vízáramlást. Minden kapu 42 méter széles. A gátat 200 éves visszatérési idejű árvízre tervezték. Egy bizottság 1977-ben beszámolt a gátak gyengeségéről, kiemelve a korábbi gáterősítések és magasítások hatására a gátba beépült régi épületek (6. kép) elbontását, a kanyargó gátak kiegyenesítését, valamint a gátak erősítését. A helyi lakosság túlságosan ellenállt a házak lebontásának, így ezt elvetették. Az árvízveszély ilyetén történő csökkentését 1993-ban és 1995-ben ismét el kellett vetni. Ami megvalósulhatott az a biztonsági szint növelése. 1993. és 1995. években nagyvíz volt a folyókon, de a gátak tartották a vizet! Az 1993-as magas vízszint meglepetésként jött. A Meuse-völgyben Limburgban mintegy 180 km2 földterület lett elárasztva, nyolcezer embert evakuáltak és hatezer ház megsérült. (Boetzelaer és Schultz 2005) A vízben lévő házak képei olyan területen készültek, amelyet nem védtek gátak: itt a víz a Meuse a természetes völgyében áramlott.
