Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / Különszám - SZAKCIKKEK - Simon Brigitta, Simon Szabina, Kucserka Tamás, Anda Angéla Az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) lebontási ütemének vizsgálata a Kis-Balaton Ingói berkében
Simon B. és társai: Az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) lebontási ütemének vizsgálata a Kis-Balaton In-gói berkében 63 nap, 1. hét, ezt követően kéthetente történtek, mindkét szembőségü zsákból 3-3 párhuzamos mintával. A növényi anyagokat laboratóriumban megtisztítottuk, különválasztottuk a makrogerinctelen szervezeteket, melyeket családszinten határoztunk meg. Ezt követően a mintákat újra tömegállandóságig szárítottuk, majd visszamértük a tömegüket. A különböző lyukbőségű avarzsákokban visszamaradt hínár tömegeket párosított t-próbával elemeztük. Az avarlebontás sebességének meghatározásához Bärlocher és társai (2005) nyomán a következő összefüggést alkalmaztuk: Mi=M0*e'kt ahol Mt a visszamaradt szárazanyag tömege (g), Mo a minta tömege a 0. időpillanatban (g), k a bomlási együttható és t a kihelyezés óta eltelt idő (nap). Ha k<0,005, akkor a hínár lassú, ha k=0,005-0,01, akkor közepes, ha k>0,01, akkor gyors bomlási kategóriába sorolható. A hínár felezési idejét meghatároztuk a TH=ln2*k'' összefüggés segítségével, amely megmutatja, hogy mennyi idő alatt csökken a felére az adott eszközben az avar tömege (Graca és társai 2005, Bärlocher és társai 2005). A mintavételekkel egyidőben a víztestből vízmintát vettünk, melyben a pH-t és vezetőképességet Neotek- Ponsel Odeon típusú műszerrel, a NH4+, SO42', PO43' és Cl' tartalmat Lovibond MultiDirect típusú spektrofotométerrel meghatároztuk. A vízhőmérsékletet a kísérleti helyszínen in situ rögzítettük DeltaOHM HD226-2 típusú adatgyűjtővel, fél órás mintavételekkel. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉS A minták tömegének időbeli változását az 1. ábra szemlélteti. Jól látható, hogy mindkét szembőségü zsákban nagyon gyors tömegcsökkenés következett be az első néhány napban, a sima avarzsákban lévő minták az eredeti tömegük 36,2%-át, a planktonháló zsákban lévő minták pedig 29,1%-át veszítették el. A gyors kezdeti tömegvesztés oka, hogy a vízoldható szerves komponensek intenzíven kioldódhattak a mintákból. A kioldódás során az oldható anyagok abiotikus úton távoznak a levéllemezből (pl. szénhidrátok és aminosavak), amely folyamat a víz alá merülés után 24 órával már megtörténik, és ez akár 25%-os tömegvesztést is okozhat, esetenként elérheti a 30%-ot is (Gessner és Schwoerbel 1989). Továbbá Wallis és Raulings (2011) vizsgálatai alátámasztották, hogy sekély vizes környezetben az avar bomlása felgyorsul az oldott szerves anyagok kioldódásának és a mikrobák fokozott aktivitásának köszönhetően. Más kísérletek kimutatták, hogy nem figyelhető meg ilyen gyors kimo- sódás, ha friss és nem előre szárított avart használnak (Gessner és Schwoerbel 1989). A gyors kezdeti tömegvesztést követően lassult a hínár fogyása, a vizsgálati időszak végére a kezdeti száraz tömeg 64,8%-a (sima zsák), illetve 55,5%-a (planktonháló) bomlott le. A sima avarzsákban és planktonháló zsákban történő lebontás között szignifikáns különbséget találtunk (P<0,0039). A két szembőségü zsák között lévő különbség oka a fizikai kopás és a makrogerinctelen szervezetek által végzett aprítás miatti eszközből való kisodródás lehet. Náddal kapcsolatos, Fertőn végzett kutatások bizonyították, hogy az avarzsákokból való kisodródás 50% körüli lehet a kihelyezést követő 3 hónapban (Dinka és Szeglet 1999, Dinka 2002). 1. ábra. Az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) visszamaradt száraz tömege a Kis-Balaton Ingói berekben Figure 1. The remaining dry mass of Ceratophyllum demersum litter in Ingói Bay, Kis-Balaton Wetland A lebontási kategóriákat tekintve a sima avarzsák esetében k=0,1200±0,1435, tehát a gyors kategóriába esett, planktonháló zsák esetében k=0,0917±0,1096, tehát szintén a gyors kategóriába esett. Felezési idejük előbbinél 6, utóbbinál 7 nap volt. Nemzetközi szakirodalomban beszámoltak hasonló hínárfajokkal végzett kísérletek eredményeiről, ahol a vizsgálati módszerek a megegyeztek az általunk alkalmazott módszerrel. Banks és Frost (2017) egy kanadai sekély, mezotróf tóban különböző hínárfajok lebontását vizsgálták avarzsákos módszerrel, melyek közül egyik az általunk is vizsgált Ceratophyllum demersum. Eredményeik azt mutatták, hogy a négy makrofita lebontása szignifikánsan különbözött, a k együttható értékei Ceratophyllum esetében k=0,032. A további 2 hínárfaj k értékei is hasonlóan alakultak (Myriophyllum heterophyllum k=0,023, Potamogeton robinsii k=0,009), illetve a sás (Typha x glauca) k értéke 0,0061 volt. Girum és társai (2017) szintén vízi makrofiták lebontását vizsgálták Ziway tóban, Etiópiában. Az általuk vizsgált 7 faj közül egy alámerülő hínár (Potamogeton schweinfurthii), egy úszó (Nymphaea lotus) és öt vízből kiemelkedő makrofita (Arundo donax, Echinochloa colona, Cyperus articulatus, Typha latifolia, Cyperus papyrus). Eredményeik azt mutatták, hogy a P. schweinfurthii a 15. és 46. nap között bomlott a leggyorsabban, és e növény lebontási rátája volt a legmagasabb az általuk vizsgált növények közül (k=0,0409). Carvalho és társai (2015) két hínárfaj, a Potamogeton pectinatus és Chara zeylanica lebontását vizsgálták egy szubtrópusi sekély tóban, Brazília déli részén. Eredményeik azt mutatták, hogy a két hínárfaj lebontása különbözött a vizsgálati időszakban (P. pectinatus k = 0,019; C. zeylanica k = 0,071). Ezek az értékek valamivel alacsonyabbak az általunk kapott értékeknél. A szakirodalomban megfigyelhető különbségek részben a kísérleti helyek különbözőségének (tó, folyó, vizes
