Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / Különszám - SZAKCIKKEK - Simon Brigitta, Simon Szabina, Kucserka Tamás, Anda Angéla Az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) lebontási ütemének vizsgálata a Kis-Balaton Ingói berkében
64 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. különszám élőhely), azok eltérő vízkémiai, hőmérsékleti stb. tulajdonságainak, illetve a kísérlet kezdetének időzítésének és az alkalmazott módszer típusának is tulajdoníthatók (Asaeda és Nam 2002). Például a kutatás tavasszal történő beállítása, szemben a téllel, gyorsabb tömegvesztést eredményez (Wrubleski és társai 1997). Az anyaggyűjtés időzítése és a növényi anyag (szárított vagy friss) víztartalma szintén hozzájárulhat a bomlási sebességének megfigyelt ingadozásához (Gessner 1991). A mintavételt követő tisztítás során külön válogattuk a makrogerinctelen szervezeteket, melyeket családszinten határoztunk meg. A vizsgálati időszak alatt a sima avarzsákban találtunk állatokat, az 1. mintavételkor 1 db, az 5. mintavételkor 5 db árvaszúnyoglárva (Chironomidae), illetve a 4. mintavételkor 1 db szitakötőlárva (Odanata) volt az avarzsákokban, utóbbi funkcionális csoport szerint ragadozó, ez eredményezheti ebben az időpontban az aprító és gyűjtögető makrogerinctelenek hiányát. Carvalho és társai (2015) vizsgálták a makrogerinctelen szervezetek mennyiségét is a két hínárfaj lebontása során. Megállapították, hogy az inkubációs idővel nő a gerinctelenek bősége mindkét növényi mintában. Az általuk talált Chironomidae és Oligochaeta szervezetek élelmiszerforrása a szemcsés szerves anyag, amelyek nagy mennyiségben fordulnak elő a lebontási folyamatok előrehaladtával. Kísérletünk során meghatároztuk a mintavételi helyszínen a víz fizikai és kémiai változóit. A lebontás hőmérséklet függésére sok publikáció született, mind a mikroszkopikus, mind a makroszkopikus szervezetek mennyiségére hatással van. A gombák általi lebontás hidegebb hőmérsékletű vízben intenzívebb (Kovács és társai 2015). Az avar belső tulajdonságain túl, a víz hőmérséklete és biotikus együttesei mellett a vízkémiai tulajdonságai is jelentősen befolyásolják a lebontás mértékét (Albeho 2001, Gessner és társai 1997). Pomogyi (1983) a Kis-Balaton Zalavári vízén végzett elemtartalomváltozás, a lebomlás során bekövetkező elemfelszabadulás és primer produkció meghatározást - többek között - érdes tócsagazra vonatkozóan. A hinár dekompozíciója során bekövetkező biogén elem felszabadulását vizsgálták állandó (28°C-os) és természetes hőmérsékleten. Eredményeik azt mutatták, hogy magasabb hőmérsékleten a tócsagaz súly vesztése jóval nagyobb mértékű, azonban a felszabadult elemmennyiségek között nem találtak jelentős különbséget Langhaus és társai (2008) megállapították, hogy a víztest kémiai jellemzői jelentős hatással bírnak az avarlebontás folyamatára, munkájuk során a fekete nyár (Populus nigra) avar lebomlásának mértékét meghatározta, hogy a víztesten belül milyen jellegzetességü területen vizsgálták. Kísérleti területünkön a pH=7,8±0,41 volt, az enyhén lúgos tartományba esett, mely a lebontás szempontjából optimálisnak tekinthető. Az NHV 1,4±1,24 mg l'1, a S042' 74,1±60,5 mg l1, a P043' 0,72±0,41 mg P1, a CP 13,2±3,7 mg P1 alakult, illetve a vezetőképesség kisebb változékonyságot mutatott (753,4±124,1 pS cm'1). A NO3" esetében nem volt mérhető koncentráció a vízmintáinkban. A vízhőmérséklet az évszaknak megfelelően alakult, 16,9±1,9°C volt. Összességében elmondható, hogy az általunk vizsgált vízkémiai paraméterek nem tértek el a területre jellemző értékekről. ÖSSZEFOGLALÁS Kísérletünkben a Kis-Balaton Ingói berekben nagy meny- nyiségben előforduló submerse, lebegő hínár, az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) lebontási ütemét és felezési idejét határoztuk meg avarzsákos módszerrel. Két, különböző lyukbőségü eszközt alkalmaztuk, így makrogerinctelenek és kisodródás jelenlétében, illetve hiányában is figyelemmel tudtuk kísérni a lebontás mértékét. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a tócsagaz gyors lebontási kategóriába esett, és igen rövid felezési idővel jellemezhető. Ez a vízminőség szempontjából igen jelentős eredmény, ugyanis a gyors lebontás magával vonja a növény tápelemeinek a gyors kioldódását is. Az avarzsákban kevés makrogerinctelen szervezetet találtunk, ebben az eszközben az avarfogyás szignifikánsan nagyobb volt a planktonhálóhoz viszonyítva. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A kutatás az Emberi Erőforrások Minisztériuma UNKP- 17-1 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült. IRODALOMJEGYZÉK Agoston-Szabó E., Dinka M. (2005). A keskenylevelü gyékény és a nád dekompozíciója. Hidrológiai Közlöny. 85. évf. 6. szám, 5-6. Albeho M. (2001). From litterfall to breakdown in streams: a review. The Scientific World Journal. 1, 656- 680. Asaeda 71, Trung V.K., Manatunge J. (2000). Modeling the effects of macrophyte growth and decomposition on the nutrient budget in shallow lakes. Ecol Eng. 68,217-237. Asaeda T., Nam L.H. (2002). Effects of rhizome age on the decomposition rate of Phragmites australis rhizomes. Hydrobiologia. 485, 205-208. Banks L.K., Frost P.C. (2017). Biomass loss and nutrient release from decomposing aquatic macrophytes: effects of detrital mixing. Aquat Science, Article No: 539. DOI 10.1007/s00027-017-0539-y Bärlocher, F. (2005). Leaf mass loss estimated by litter bag technique. In Graqa, M. A. S., F. Bärlocher, M. O. Gessner, (eds) Methods to study litter decomposition: a practical guide. Springer, Dordrecht, The Netherlands. 37—42. Battle J.M., Mihuc T.B. (2000). Modeling the effects of macrophyte growth and decomposition on the nutrient budget in shallow lakes. Ecol Eng. 68, 217-237. Bellisario, B., Cerfolli, F, Nascetti, G. (2012). The interplay between network structureand functioning of detritus-based communities in patchy aquatic environment. Aquat. Ecol. 46, 431 -441. Carpenter S.R. (1980). Einrichment of Lake Wingra, Wisconsin, by sumbersed macrophyte decay. Ecology. 61, 1145-1155. Carvalhoa C., Heppa L.U., Palma-Silvaa C., Alber- tonia E.F. (2015). Decomposition of macrophytes in a shallow subtropical lake. Limnologica. 53, 1-9
