Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 4. szám - TÖRTÉNELMI PILLANATKÉP - Csima Péter: Vízvezetők, árkok és víztárnák Mikoviny Sámuel selmecbányai tervein
Csima Péter: Vízvezetők, árkok és víztámák Mikoviny Sámuel Selmecbányái tervein 63 tovább Selmecbánya irányába. A másik a magas bakok alatti tótól indul steplitzhofi (ma Stefultov) zúzok irányába. Mivel a két tó végül nem épült meg, ezek a vízvezetők nem valósultak meg. Az eredeti Tótérkép a tervezett Reichaui- víztárnának két nyomvonal változatát, a melléktérképként rajzolt metszet közülük a rövidebbet ábrázolja. Az utólag fedvényként a térképre ragasztott alaprajzi részleten már csak a hosszabbik nyomvonal látható, a mellékábrára is annak a metszete került. A víztámának a Garam folyó vízgyűjtőjén lévő Reichau-völgyből az Ipoly vízgyűjtőjéhez tartozó Selmeci-patak vízben szegényebb forrásvidékén lévő Szélaknai-völgybe kellett a vizet átjuttatnia. A reichaui Felső-tóhoz vizet szállító két tervezett víztárna is szerepel a rajzon. A Felső-tóhoz vizet szállító két tervezett víztárna is szerepel a rajzon. Azok a Garam folyó vízgyűjtőjén felfogott forrás- és csapadékvizeket először átjuttatták a Reichaui-völgyben megépített tavakhoz, azoktól pedig a harmadik víztárna átvitte azt Szélaknára. A vízválasztó túlsó oldalán azonban ekkor még csak a Hodrusi-felső-vízvezető nyomvonala látható, annak a vize felszíni árokban jutott át a lejtős gerincen a Felső-tavat tápláló patakba. A St. Pachomi-tó mellől Reichaura átmenő tervezett víztárna Felsőtárna nevet kapott a rajzon. A vízhasznosítási koncepcióterven (SBA2 é.n. - Selmecbányái Bányászati Levéltár) A tervlapon nincs évszám, a jegyzőkönyvek adata alapján azonban valószínű, hogy 1743-ban készült. Bár ezen a rajzon a Reichau-völgyet nem ábrázolta, a terv címe szerint az abban lévő javaslatok elsődleges célja az onnan jövő víz hasznosítása volt. A Kórház (Spitaler) aknától, a korábbi Fő-árok folytatásaként indul a tervezett ,Jdeue Wasserführung” azaz új vízvezető. Nyomvonala kezdetben a hegyoldalban kanyarog a Selmec-Szélakna közötti, szintén Mikoviny által tervezett és 1738-ban irányításával épített út alatt, attól mintegy 150-200 méterre, majd egy kb. 300 méter hosszú víztáma köti össze Pacherstollen bányaüzemeivel (György-akna és András-akna). Az András- aknától a város mellett, a Szentháromság-völgyben folytatódik a Selmeci-patak völgyéig. A patakhoz történő csatlakozásáig 22 új érczúzót tervezett Mikoviny, a rajzon egyenként megszámozva azokat {Lábra). (vízvezető nyomvonalterve és új zúzóművek Selmecbánya mellett) A stefultói vízvezetőt felrajzolta, de nem nevezte meg, az bizonyára korábban épült, és a szélaknai tavak vizét hasznosítva, korábban is őrlők, érczúzók és egy ólomkohó működtek mellette. A reichaui tavakból származó nagyobb vízmennyiségre számítva, Mikoviny nyolc új zúzót javasolt elhelyezni a völgyben. További új zúzókat tervezett a Selmeci-patak mellett korábban kiépített, az Alsó-kaputól Szentantal felé menő Selmec-völgyi vízvezetőre is, utóbbihoz sem írt megnevezést. Berajzolta a szintén a Garam vízgyűjtőről átjövő kolpachi vízvezetőnek a vízválasztó utáni kb. 600 méter hosszú, 67 méter esésű végső szakaszát is (Kovács 1984). Az ahhoz jelölt zúzóművekről, felirat hiányában, csak a színezésük alapján sejthető, hogy a meglévő üzemek mellé ott is tervezett nyolc új zúzót. VÍZVEZETŐK A RE1CHAUI-VÖLGYI TERVEKEN Mikoviny két-tavas első javaslatától eltérően, az Udvari Kamara döntése alapján, 1739-40-ben egy nagy vízfelülettel épült Reichaui-tó „megvalósítási tervén” (SBA3 é.n. - Selmecbányái Bányászati Levéltár) a tervezett lrtványosi-alsó és Viszokai-alsó vízvezetők közvetlenül a gátak kifolyóihoz mentek, onnan a gátak aljában lévő rövid árkokon keresztül jutottak a Reichaui-víztárnába. Az Irtványosi-felső és a Viszokai-fe/ső vízvezetőket a terven a gátak szélső pontjaihoz vezette, majd onnan tovább vitte, valószínűleg hordalékfogó céllal. A tóparton megjelölte közös bevezetésük helyét. 1740 áprilisában írt jelentésében (Jl) arról számolt be, hogy 1000 ember dolgozik az épülő tóhoz délről és délnyugatról vizet szállító árkok építésén, amelyekből tavasszal 6000 öl már elkészült. A Gyökési-árok és a szélaknai Nagy-tó melletti név nélküli árok korábban épült, funkciójuk a tervlapról nem derül ki. Az 1743-ban a tó sérülését követően készített, a szivárgás elhárítására megoldási javaslatokat is tartalmazó „állapotvizsgálat” (SBA5) mutatja be a legteljesebben a Reichaui-völgyi tavakkal összefüggő vízvezető hálózatot. Ekkor az lrtványosi-alsó és a Viszokai-alsó vízvezetőket a gátak alatt az eredeti patakmederben kialakított szivárgó víz-gyűjtő tavacskához vezette. Az Irtványosi-felső vízvezető a Felső-tó nyugati oldalán csatlakozott a Hodrusból jövő víztárna kifolyójához. A tervlap nem ábrázolja a 869 méter magas Spitzberg déli és nyugati oldalán körbemenő - Kovács F. Lajos által leírt - vízvetőt, de biztos, hogy addigra, Mikoviny terve alapján és irányításával az is kiépült. Először látható lerajzolva a Hodrusi-alsó vízvezető egy rövid szakasza, amelytől 250 öl hosszú víztárna
