Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 4. szám - SZAKCIKKEK - Szöllősi-Nagy András: Sorsfordító a fejlődésben - 2. rész: Válaszút előtt a világ vízgazdálkodása
10 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 4. sz. vízmennyiségre. Hangsúlyozandó, hogy ez a szám globális átlagot jelent a jelenlegi 7,7 milliárdos lélekszámú emberiségre ( http://www.worldometers.info/world-population/ ) vetítve és igen nagy a szórás Kanada 120 ezer m3/fő/év adatától, hazánk 11 700 m3/fő/év egy főre jutó vízmennyiségétől Jordánia 120 m3/fő/év értékéig. (Ez utóbbi nem mellesleg 70 m3/fő/évre csökkent az elmúlt négy év során a közel-keleti háborús migráció következtében.) A vízkészletek csökkenésére azonban nyilvánvalóan nem lehet olyan lineáris előrejelzést adni, mely szerint a következő 40 év alatt az emberiség alól “kifutna” vízkészlete, hiszen a hidrológiai ciklus állandóan megújítja a vízkészletet. Az is kétségtelen azonban, hogy további csökkenés várható az egy főre jutó vízkészlet mennyiségében mindaddig, amíg a század közepén a Földön már 9,6 milliárd ember fog élni. Ez már igen közel lesz a fenntarthatóság határához, és egyben a további növekedés határához, tehát ahhoz az állapothoz amikor humán és környezeti rendszereink a túlhasználat következtében visszafordíthatatlanul összeesnek. A globális népesedési helyzet elmúlt két évezredben tapasztalt drámai változását Körösi (2018) 1. ábrája szemlélteti. Hogy mennyire drámai a helyzet azt talán egy sok- kolóan szikár tény világítja meg a legjobban: az eddig élt Homo Sapiens fele kortársunk. így hát csakugyan beléptünk egy új korszakba, az Antropocénba. (Waters és társai 2016), melynek során alapvetően megváltozott a víz körforgása, a hidrológiai ciklus is. Ma a Föld édesvízkészlete épp annyi, mint a holocén klímaoptimum idején volt az 5000 és 9000 évvel ezelőtti periódusban. Az összes víz 97,5%-a tengerekben és óceánokban található, a maradék 2,5% az emberiség édesvízkészlete. Ennek kb. 60%-a szilárd víz, azaz jég és hó az Északi-sarkon, az Antarktikán, gleccserekben és a magas hegyi hótakaróban, valamint a permafroszton. A maradék 90%-a a felszínalatti nem megfagyott víz. Ami marad, az mindösszesen 42 000 km3 könnyen hozzáférhető felszíni vízkészletet jelent (Shiklomanov és Rodda 2003) tavakban, tározókban és vízfolyásokban. A felszíni vizek 90%-a lentikus, lassú áramlású vizekben van, nagyjából 40% a Bajkál-tóban, 20% a Nagy Tavakban, a maradék pedig kisebb tavakban (ideértve a Balaton 2 km3 vizét) és tározókban. A felszíni vízkészlet az összes víz - ideértve a tengereket és óceánokat is - mindösszesen 0,007%-a - ez utóbbit hívják tréfásan a hidrológia James Bond jelenségének. A felhasználók száma az utóbbi évszázad során azonban háromszoros exponencialitással növekedett, ami az elsődleges oka a vízkészletek egy főre jutó radikális csökkenésének. Ez a fejlődő országokban, elsősorban az Ázsiában várható népességnövekedéssel - ahol már most is az emberiség 60%-a él a globális vízkészletek 36%-kal - jelentősen növelheti a vízkészletekkel kapcsolatos konfliktus-potenciált, mivel a 36%-os arány ugyanaz marad, ám a népesség jelentősen meg fog nőni, még ha nagyjából marad is a 60%-os részaránynál. A globális vízválság tehát nem azt jelenti, hogy “kifut” alólunk a víz, hiszen a hidrológiai körfolyamat szorgosan dolgozik ennek elkerülésén. A válság ott van, hogy miképpen is kormányozzuk intézményeinkkel vizeinket. Milyen jogi keretet hozunk létre s az milyen hatékonyan működik, hogyan üzemeltetjük a hidrome- teorológiai észlelőrendszereinket, miként tesszük nyíltan hozzáférhetővé a vízzel mint közkinccsel kapcsolatos mérései adatainkat a köz számára, mennyire támogatja a tudományos kutatás a kormányzati döntéseket, egyáltalán: van-e nemzeti és regionális interdiszciplináris vízgazdálkodási kutatóintézet, miképp képezzük a szakmai utánpótlást, integrált vízgazdálkodást hozunk- e létre vagy önös politikai szándékok és lobbik mentén dezintegráljuk rendszereinket? És mindez csak egy kis csokor azokból a kérdésekből, amelyekkel szembe kell néznünk nemzeti, regionális és globális szinten. TÉNYLEG GLOBÁLIS VÍZVÁLSÁG LESZ? Hát nem válság az már most, ha naponta hatezer gyerek hal meg vízzel kapcsolatos betegségekben globálisan? Hogy évente 6-8 millió embertársunk hal meg vízzel kapcsolatos katasztrófákban és betegségekben? Hogy a szubszaharai afrikai betegségek 90%-a víz eredetű és a rossz vízminőség eredménye (/. ábra)? Hogy a szubszaharai kórházak betegeinek fele a víz, illetve az egészséges víz hiánya miatt van ott? Lábra. A nem megfelelő vízhozzáférés területarányos megjelenítése (2011-es adatok alapján) Figure 1. A biased but proportional display of inadequate water access (based on 2011 data) Hogy harminc év alatt az egy főre jutó víz mennyisége drámain leapadt? Hogy 35 év múlva több, mint kilencmil- liárd ember lesz a Földön, akiknek víz kell, csatornázás és szennyvízkezelés? Hogy ma több embertársunknak nincs hozzáférése a minimális szanitációhoz, mint 18 éve, a Millenniumi Fejlesztési Célok kezdetén? Hogy ez 2,6 milliárd ember? Hogy a világ szennyvizeinek 85%-a tisztítás nélkül kerül a befogadókba, ma már mérhető genetikai változásokat okozva a mikrofaunában? Hogy az elmúlt 30 évben az édesvízi élőlények száma megfeleződött? Lehetne, és kell is a kérdések sorát folytatni, mert ezek az emberiség jövőjét jelentik (UN World Water Development Report 2018). Az ENSZ 17 Fenntartható Fejlődési Célja (SDG-k) az ENSZ Közgyűlése által államfői szinten elfogadott vízió (lásd Körösi 2018. 6. ábra), ami egy keretrendszerben foglalja össze az emberiség számára 2030- ra elérendő célokat a fenntarthatóság érdekében, tehát annak érdekében, hogy elkerüljük rendszereink irreverzibilis változásait. Az SDG-k két legfontosabb célja a szegénység és az éhínség felszámolása 2030-ra. Ez hihetetlenül ambiciózus két fo
