Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 3. szám - FÓRUM - Juhász Csaba: Négy évtizeddel az ENSZ Mar del Plata-i vízügyi konferenciája után
Juhász Cs.: Négy évtizeddel az ENSZ Mar del Plata-i vízügyi konferenciája után 79 HK: Miként fogalmazható meg a Mar del Plata-i Konferencia hatása az oktatásban? JCs: Intézményünk jogelődjében (Debreceni Agrártudomány Egyetem) már Mar del Plata előtt is kiemelt jelentőségű volt a vízgazdálkodás oktatása. A mezőgazdasági vízgazdálkodási tudományterület oktatására, önálló tantárgyként, először az 1957-58-as tanévben került sor „Kultúrtechnika és vízhasznosítás” elnevezéssel. Az önálló tanszék Kultúrtechnikai Tanszék elnevezéssel 1966. január 1- jén alakult meg. A tanszék elnevezése 1989-ben Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Tanszék-re változott. 1995-től a tanszék neve Víz- és Környezetgazdálkodási Tanszék, majd később Intézet. A „Mezőgazdasági vízgazdálkodás” tárgy oktatása az 1970-80-as években 2-3 óra előadás, illetve 2-4 óra gyakorlat keretében folyt. Az akkor még egységes, osztatlan agrármérnök képzésen belül az öntözéses növénytermesztést választó hallgatók speciális tárgyak keretében önálló geodéziai felmérési és műszaki öntözési ismereteket is elsajátítottak. Az öntözéses gazdálkodás jelentős fejlődése az intézmény hatósugarába eső térségben indokolta és tette lehetővé az öntözéses szakmérnök-képzés jogosultságának megszerzését a Debreceni Agrártudományi Főiskolán 1970-től pedig Egyetemen (Loch és Nagy 2012). Az első szakmérnök képzést számos további követte az évek során. Az öntözéses szakmérnök-képzés 1964. februárjában indult. A szakon 1971-ig öntözéses, 1972-1990 között mezőgazdasági vízgazdálkodási szakmérnöki diplomát szerezhettek a végzettek. Mar del Plata-t követően a vízgazdálkodáshoz kapcsolódó tárgyak tantárgyi leírásainak átalakítása történt, törekedve a multidiszciplinaritás és az integrált vízgazdálkodás adaptációjára. Kiemelt szerepet kapott a hallgatóknak a gyakorlatorientált képességek fejlesztése. Kiemelt jelentőségű, hogy az Intézet koordinálásával 2009-ben 2 angol nyelvű MSc program (talajtan, vízgazdálkodás) került bevezetésre és indításra az egyiptomi Ain Shams, illetve El Mansoura egyetemeken. A Tempus programban további konzorciumi partnerek voltak a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani Kutató Intézete, illetve a belga Ghent-i Egyetem (Ghent University) Talajtani Intézete. HK: Melyek a Kar, illetve a Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet tervei a közeli jövőt illetően? JCs: A 2017/2018-as tanévtől kezdődően a hazai felsőoktatásban a tanulási eredményeken alapuló kimeneti szabályozás került bevezetésre. Ennek szellemében meghatározásra kerültek azok a tudás, képesség, attitűd és autonómia elemek, melyeket a hallgatóknak a tanulmányaik során el kell sajátítaniuk. A jövő szakembereinek képzése a mező- gazdasági vízgazdálkodás területén új lendületet kapott, ugyanis az agrár képzési területen elfogadták a mezőgazdasági vízgazdálkodási mérnök mesterszak létesítését és indítását. A 2019/2020-as tanévtől kezdődően a szak angol nyelven is elérhető lesz a külföldi hallgatóknak, amelyhez a magyar állami Stipendium ösztöndíj támogatás is biztosított lesz a számukra. A 18/2016. (VIII. 5.) EMMI rendelet tartalmazza az új szakként létrehozott mezőgazdasági vízgazdálkodási mérnöki (Agricultural Water Management Engineering) mesterképzési szak képzési kimeneti követelményeit. A mezőgazdasági vízgazdálkodási mérnöki mesterképzési szak célja mezőgazdasági vízgazdálkodási mérnökök képzése, akik a mesterképzésben megszerzett ismeretek birtokában képesek a mezőgazdasági vízgazdálkodás szakterületén belül a fenntartható integrált vízgazdálkodás eszközrendszerének kreatív mérnöki alkalmazására. A képzettségük birtokában magas szinten képesek együttműködni szakterületéhez kapcsolódó hazai és nemzetközi feladatok megoldásában. Alkalmasak a tervező-fejlesztő mérnöki, kutatói, illetve vezetői munkakörök betöltésére. Felkészültek tanulmányaik doktori képzésben történő folytatására. A szakképzettséghez vezető tudományágak, szakterületek, amelyekből a szak felépül: • természettudományos ismeretek (alkalmazott hidrológia, klimatológia, hidrobiológia, vízkémia); • mezőgazdasági ismeretek (öntözéses gazdálkodás, precíziós mezőgazdaság, hidrokultúrás rendszerek, aszálykezelés, talaj fizika, birtoktervezés és birtok- rendezés, hullámtéri gazdálkodás); • vízgazdálkodási ismeretek (integrált vízgazdálkodás, belvízgazdálkodás, mezőgazdasági vízszolgáltató rendszerek, mezőgazdasági vízgazdálkodási információs rendszerek, vizes élőhelyek kezelése és hasznosítása, melioráció, mezőgazdasági vízgazdálkodási monitoring); • műszaki ismeretek (hidrológiai térinformatika és távérzékelés, mezőgazdasági vízgazdálkodási tervezés és kivitelezés); • gazdasági- és társadalomtudományi ismeretek (hidroökonómia, vízpolitika és vízjog). Az Intézetben folyó oktató munka mellett a kutatási tevékenység kiemelt jelentőséggel bír (Tamás, 2009). A víz- gazdálkodás terén elsősorban az aszály és belvízi jelenségek kutatása a kiemelkedő. E témában a kutató műhely nem csak hazai, de nemzetközi elismertségre is szert tett. A kutatási terület magába foglalja a digitális terepmodel- lek és idősoros analízisek alkalmazását, a belvízi elöntések gyakoriságának statisztikai elemzését, vízhiány okozta stressz tünetek, termésveszteség regionális és tábla szintű értékelését, öntözési rendszerek vizsgálatát, öntözés tervezési folyamatok értékelését, a síkvidéki összegyülekezési folyamatok vizsgálatát és a belvíz- és aszály veszélyeztetettség térképezését. Ugyancsak e témához kapcsolódik a felszíni vízfolyások vízrajzi és hidraulikai vizsgálata, az űrgeodéziai meder-felvételezés és a digitális medermodel- lek fejlesztése. A felszíni vizek hidrodinamikai vizsgálatához szorosan kötődnek a vízminőség-védelmi modell- elemzések, melyek segítségével több hazai vízfolyás kockázatbecslését végezték el. A felszín alatti vizek érzékenységi vizsgálatával és a monitoring hálózatok tervezésének fejlesztésével az EU Víz Keretirányelvének teljesülését segítő módszertani kutatásokat végzik. Emellett számos, GIS és RS adatokra alapozott vízgyűjtőszintű és tábla szintű
