Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 3. szám - SZAKCIKKEK - Szigyártó Zoltán: Az árvízveszély a Tisza mentén
32 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 3. sz. Mindezeket a kedvezőnek nem nevezhető eredményeket aztán a (12 összefüggés felhasználásával kiegészítettük még a 3. ábrával is, amely azoknál az állomásoknál, amelyeknél napjainkban az 1%-os árvízszint a koronaszintet meghaladta bemutatja a gátkorona felett tetőző évenkénti nagyvizek előfordulásának gyakoriságát, szabatos fogalmazásban ezek visszatérési idejét. Ezek szerint ezek a veszélyes helyzetek leggyorsabban a szolnoki szelvényben és ennek környezetében követik egymást, ahol kereken 80%-os esély van arra, hogy egy tetszőlegesen felvett évet - például a jelen évet, vagy az első elöntés évét - követő ilyen magas nagyvíz 30 éven belül bekövetkezzék. Más oldalról ez a folyamat a leglassabb a tiszabecsi szelvényben és ennek környezetében alakul, ahol az évenkénti nagyvíz magassága a töltéskoronát egy tetszőleges évtől számított 30 éven belül kevesebb, mint 30%-os valószínűséggel haladja meg. 100 oT s “ w <r. — *3 80 2 »5 o *5 jQ £ VC g « 2 " 60 08 4S-w 1-2 Z 2 o * "O ü 08 O N N *6 2? 40 20 • Szolnok, M(T)=19,2 év ■ Kisköre-alsó, M(T)=23,1 év □ Tiszabő, M(T)=25,4 év + Tokaj, M(T)=26,0 év XTivadar, M(T)=28,2 év ♦ Tiszaug, — Mindszent, M(T)=84,9 év ATiszabecs, M 03=38,0 év M(T)=97,1 év •rrísiiil«1- . • • • ■ ■ 1 __________ ; í *5 * ’ ............................... ................................ • ■ 1 1 * * 1 < i •■**♦♦* ................... r I I i i i ; i * * 4 4 ■.ifi:::...................................... t X I * 1 l + * 10 15 Időtartam, év 20 25 30 3. ábra. Az évenkénti jégmentes nagyvizek visszatérési idejének eloszlása a Tisza mentén nyolc vízmérceállomás szelvényében Figure 3. Distribution function of return periods of yearly ice-free stages along river Tisza in sections of nine gauging stations Az árvízveszély változásának vizsgálata az árvízi szükségtározók vízszintcsökkentő hatásának ellenőrzéséhez Az eddigiek folyamán azzal foglalkoztunk, hogy 1962-től kezdve a Tisza mentén miként lehet az árvízveszély nagyságát jellemezni. Az ilyen vizsgálatokra azonban - elsősorban az árvízi szükségtározóknak a közeljövőben várható üzembeállítása miatt, hatásuk ellenőrzése érdekében - nyilván később is szükség lesz. Ezért ezekkel kapcsolatban célszerű a figyelmet felhívni a következőkre: Ezeknek az árvízi szükségtározóknak az üzembe állításával az általuk befolyásolt vízszintek magassága a folyó mentén jelentős hosszon csökkeni fog. Következésképpen az így előállt adatok már nem adhatnak tájékoztatást arról, hogy a szükségtározókat követő folyószakaszon az eredeti árhullámok milyen magassággal vonultak volna le; amelyre pedig két okból is szükség van. Egyrészt azért, mert a szükségtározók üzembeállításának a vízszintcsökkentő hatását csak a nem módosított és a módosított árhullámok adatainak az összehasonlításával lehet meghatározni. Másrészt azért, mert a folyó mindenkori vízszállító-képességét időről időre a továbbiakban is feltétlenül meg kell majd határozni. Az így adódó feladatok pedig nyilván csak úgy végezhetők el, ha előzőleg a szokásos módon, számítógép programok felhasználásával meghatározzuk a szükségtározók üzembeállítása nélkül előálló árhullámképeket. Következésképpen a szükségtározók működése által befolyásolt valamennyi árhullám esetén, közvetlenül az árhullámok levonulása után valamennyi érintett vízmérce szelvényére (megfelelő számítógépes programmal és az akkor még rendelkezésre álló legkülönbözőbb adatok és információk felhasználásával) sürgősen meg kell határozni azokat az árhullámképeket és a hozzá tartozó vízhozam adatsorokat, amelyek a tározók üzembeállítása nélkül álltak volna elő. Ezt követően pedig mind az eredeti, mind a rekonstruált árhullámra vonatkozó valamennyi adatot feltétlenül együtt tárolva, gondosan meg is kell őrizni. Az árvízi szükségtározók által módosított évenkénti nagyvízi adatok birtokában a későbbiek során nyilván célszerű lesz a szakértők ide vágó kedvező benyomásait az összehasonlíthatóság érdekében számszerű adatokkal is alátámasztani, vagyis az árvízveszély változását az itt bemutatott módon ellenőrizni. Ami az összehasonlításhoz szükséges újabb nagyvízi adatsorok hosszát illeti, ezeknek a megbízható becslésére sajnos nincs lehetőség. Ugyanis ez nagymértékben függ az adatsorok ingadozásától, vagyis az adatok szórásától, amelyeket csak az árhullámok adatainak az ismeretében lehet majd meghatározni. Emellett pedig ebből a szempontból fontos az is, hogy a nagyvízi adatsorok nagyon lassan, évenként csak egy adattal bővülnek. Bizonyosan meglehetősen hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a már rendelkezésre álló adatsor mellé egy másik, összehasonlításra alkalmas adatsort is össze lehessen állítani. Ezért a korábbi hasonló gyakorlati feladatok megoldása során szerzett tapasztalatokra támaszkodva csak azt lehet javasolni, hogy az újabb nagyvízi adatsorok vizsgálatára csak azt követően kerüljön sor, hogy erre a célra már legalább egy 20 éves adatsor rendelkezésre áll.
