Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 3. szám - SZAKCIKKEK - Szigyártó Zoltán: Az árvízveszély a Tisza mentén
Szigyártó Z.: Az árvízveszély a Tisza mentén 33 IRODALOM Csorna J. és Szigyártó Z. (1975). A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában. Kutatási jelentés. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1975.(39. és 43. oldal) KHVM (1997). A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium 15(1997). (IX. 19.) rendelete a folyók mértékadó árvízszintjéről. KHVM (2002). A Vásárhelyi terv továbbfejlesztése. Koncepcióterv. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium Budapest, 2002. OVF (1974). Az Elnöki kollégiuma által 1974. december 20-án kiadott 113/Koll./l974. számú rendelet. Szigyártó Z. (1957). A hidrológiai események visszatérési ideje. Hidrológiai Közlöny, 31. évf. 4. sz., 325-329.0. Szigyártó Z. (2012). A keverék-eloszlású évi legnagyobb jégmentes vízállások eloszlásának számítása. Hidrológiai Közlöny, 92. évf. 4. sz., 51-59. o. Szigyártó Z. (2015). A Tisza nagyvízi vízjárása a múlt század elejétől napjainkig. Hidrológiai Közlöny, 95. évf. 4 sz., 19-20. o. VITUK1 (1976). Hidrológiai alapok a magyarországi folyók mértékadó árvizeinek meghatározásához. 4. Hidrológiai Statisztikai vizsgálatok. Kutatási jelentés. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ. Budapest, 1976. (Témafelelős Csorna J. és Szigyártó Z.j. A SZERZŐ SZIGYÁRTÓ ZOLTÁN Budapesten született 1926-ban. Középiskoláinak elvégzését követően az akkori (budapesti) Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnök és Építészmérnöki Karának Mérnöki Osztályára iratkozott be, ahol 1950-ben szerzett mérnöki diplomát. Ezzel egyidejűleg az Egyetem 1. sz. Vízépítési Tanszékért kinevezték tanársegédnek. Ezt követően 1952-ben megpályázta az aspi- ránsi ösztöndíjat, s disszertációját megvédve 1958-ban kapta meg a műszaki tudományok kandidátusa címet. Már ezt megelőzően, 1955-ben a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetbe (V1TUKI) került, ahol először kutatóként, majd az igazgató mellett műszaki titkárként, később tudományos osztályvezetőként dolgozott. Ez idő alatt kutatóként elsősorban a különböző hidrológiai problémák megoldásával foglalkozott. Műszaki titkárként feladata az Intézet kutatási tevékenységének figyelemmel kisérése, ellenőrzése, az Intézet munkájával kapcsolatos tervek és beszámolók elkészítése. Itt szerezte meg a műszaki tudományok doktora (illetve a Magyar Tudományos Akadémia Doktora) címet is.1986-ban ment nyugdíjba ennek az intézetnek munkatársaként, mely szervezet neve ekkor Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (VITUKI) volt. Ezt követően, 1992-ig, mint nyugdíjas továbbra is a VITUKI- ban, változatlan munkakörben dolgozott, majd a vízrajzi munka fejlesztésével, a vízrajzi létesítmények tervezésével és ezek kivitelezésével kapcsolatos munkák elvégzésére két céget is alapított. Korának előrehaladtával cégeit a 2000-es évek végéig felszámolta, illetve eladta. Kutatói tevékenysége során hidrológia, hidraulika, mezőgazdasági vízgazdálkodási és ármentesítési problémák megoldásával foglalkozott, illetve feladata az ide vágó valószínűség-elméleti és matematikai-statisztikai problémák megoldása volt. Az utóbbi mintegy 20 évben pedig kizárólag a Tisza nagyvízi vízjárásával és ármentesítésével foglalkozik. Ez ideig több mint 200 tanulmánya, publicisztikája és könyve került kiadásra. Sok elismerést és kitüntetést kapott. így a Magyar Hidrológiai Társaság Tiszteleti Tagja, Tiszteletbeli Mérnöki Kamarai Tag és Címzetes Egyetemi Tanár. A többi kitüntetés közül pedig kiemelkedik a legmagasabb polgári kitüntetés, a Magyar Érdemrend Tiszti Fokozata, melyet 90. életévében, meghatározó jelentőségű életműve elismeréseként kapott.
