Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 3. szám - SZAKCIKKEK - Szigyártó Zoltán: Az árvízveszély a Tisza mentén
28 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 3. sz. (magasságuk és egyéb méreteik szükség szerinti növelését) ismét előirányozták (OVF 1974) az árvízveszély a mai napig miként változott; másrészt azt, hogy a Tisza ugyanezen szelvényeiben manapság mekkora árvízveszéllyel kell szembe nézzünk. Továbbá előirányoztuk annak meghatározását is, hogy azoknál a vízmérce-állomásoknál, amelyeknél az l%o-os árvízszint a mai időkben a töltéskoronát meghaladja, az évi nagyvizeknek a koronát meghaladó tetőzései milyen gyakorisággal ismétlődnek. Ahhoz tehát, hogy ezt megtehessük a Tisza mentén minél több megbízhatóan működő vízmérceállomás minél hosszabb adatsorára volt szükség, kiegészítve ezt a töltéskorona ezen szelvényeire vonatkozó két adatával, a koronaszint esetről esetre változó magasságával és a magasságváltozás időpontjával. E vonatkozásban szerencsének mondható az, hogy az érintett Tisza menti vízügyi igazgatóságok egy korábbi tanulmányunk (Szigyártó 2015) vizsgálatainak az elvégzéséhez már korábban rendelkezésünkre bocsátották az I. ábrán feltüntetett, megbízhatóan működő vízmérce-állomásaik 190lés 2014 közötti nagyvízi adatsorát, amelyekből szükség szerint bármely közbenső időszakra az 1%-os árvízszint nagysága egyértelműen meghatározható. 1. ábra. Vázlat a Tisza-menti vízmércék és árvízi szükségtározók elhelyezkedéséről Figure 1. Outline of Hungarian stretch of river Tisza together with gauging station sections and localizations of flood makeshift reservoirs Az akkor elvégzett vizsgálatok szerint 1962-től kezdve a tetőzési szintek, s ennek következtében az eloszlások számottevően megváltoztak, s így a számunkra most megfelelő adatsorok csak 1962. és 2014. közötti időszakra állnak rendelkezésre. Másképpen fogalmazva, a most előirányzott vizsgálatokat kénytelenek voltunk az 1962. és 2014. közötti 53 éves időszak adatainak az elemzésére csökkenteni. Ami ugyan nem igazodik ahhoz a szokásos elváráshoz, hogy egy-egy vizsgált adatsor legalább 30 elemből álljon, de ennek ellenére ez most különösebb bajt nem okozhatott, mivel tudjuk, hogy az ilyen jellegű számítások eredményét terhelő véletlenjellegű hiba az adatsor hosszának a négyzetgyökével arányos. Következésképpen esetünkben a 30 elemnél rövidebb, 26-27 elemből álló adatsorból számított eredmények véletlenjellegű hibáját a 30 elemű mintákra jellemző véletlenjellegű ingadozásokhoz képest csak úgy 6%-kal növelheti. Áttérve az árvízveszély nagyságának a számításához szükséges másik adatra, a másik gátkorona magasságára, sajnos meg kellett állapítsuk, hogy amíg a töltéskoronák 2014. évi magasságát az érintett vízügyi igazgatóságok már korábban rendelkezésünkre bocsátották, az árvízveszély mértékében beállt változás számításához szükséges másik adatot, az 1970-es évek koronaszint magasságát már sehonnan sem lehetett beszerezni. Vagyis ezeknek a töltésmagasságoknak a hiányában az árvízveszély 1970-es évekre jellemző nagyságát kiszámítani nem lehetett. Helyettük viszont - bizonyos megfontolások után - meg lehetett határozni azokat a töltésmagasságokat, amelyeket a fennálló árvízveszély csökkentése érdekében a meginduló rekonstrukciós munkálatok keretében előirányoztak. Ehhez viszont azért volt szükség az előbb említett „megfontolásokra”, mert ezeket a töltésmagasságokat ugyancsak nem ismertük. Tudtuk viszont azt, hogy az 1970-es években a töltések koronaszintjét úgy határozták meg, hogy az legyen egyenlő az éppen akkor a hazai Tisza szakasz teljes hosszára meghatározott mértékadó árvízszint árvízi biztonsági mérettel növelt értékével. Vagyis így a töltésmagasságot a MÁSZ1974 értékének az ismeretében már minden szelvényre meg lehetett volna határozni. Sajnos azonban ezekhez az értékekhez ma már szintén nem tudtunk hozzájutni. A mértékadó árvízszint következő rögzítése során (KHVM 1997) a MASZvm minden adatát felülvizsgálták, s ezeket csupán néhány olyan helyen módosították, ahol a MASZvm adata nyilvánvalóan nem voltak összhangban a szomszédos adatokkal. Ezért lehetett úgy döntenünk, hogy a következő számításokat a MASZmi adataira támaszkodva végezzük el - számítva arra, hogy ezzel a megoldással érdembeli hibát nem követhetünk el - s ehhez adtuk hozzá a Maros torkolata alatt az 1,50 m-es, az a feletti teljes hazai Tisza szakaszon az 1,00 m-es árvízi biztonsági méretet. Abból, hogy az árvízveszély vizsgálatához az 1970-es évek koronaszint magassága helyett csupán az árvédelmi művek fejlesztése keretében a koronaszintek célszerűnek ítélt magasságát lehetett meghatározni egyértelműen következett, hogy ebben a vonatkozásban módosítani kellett munkánk célját is. így tehát a továbbiakban az előirányzott számításokkal elérhető célként nem az árvízveszély idők folyamán végbement megváltozásának a meghatározását tűztük ki, hanem az így rendelkezésre álló töltésmagasságok felhasználásával a cél annak megállapítása lett, hogy az 1970-es évek elején előirányzott töltésmagasságokat miképpen lehetett megvalósítani. Következésképpen minden olyan szelvény esetében, amelynél a vizsgálatok szerint az „árvízveszély nőtt”, ezt úgy kell értelmezzük, hogy a töltések felújításával kapcsolatban az 1970- es években célként előirányzott árvízi biztonságot nem lehetet megvalósítani, mivel az azóta eltelt idő folyamán az árvízveszély nagysága még az akkor előirányzott mértéket is meghaladta. Az árvízveszély nagyságának és változásának a kimutatása Az előzőekben, a tanulmány végleges céljának a megfogalmazása során már szó volt arról, hogy az 1962-1987.
