Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 2. szám - SZAKCIKKEK - Kozák Miklós: Egy vasgyári kikötő építésének különleges tanulságai
Dr. Kozák Miklós: Egy vasgyári kikötő építésének különleges tanulságai 33 elcsúszott partfalszakaszt 1953-ban helyreállították, a feltöltési munkák teljes befejezése nélkül. 3. kép. A megcsúszott kikötő partfala (a partfal alsó részét nem töltötték fel zúzott kővel) Photo 3. The slipped harbour embankment (the lower part of embankment, it was not filled up with crunched stones) 5. ábra. A kikötő megcsúszott partfala (felső ábra) és alaprajza (alsó ábra) Figure 5. The slipped harbour embankment (upperfigure) and its layout (lower figure) A partfal megcsúszásának okai Az eddig történtek után is érthetők a Kikötő partfala megcsúszásának és süllyedésének okai, mégis indokolt a hibákat kiváltó körülmények részletesebb elemzése. A kikötő telepítését nem előzte meg tüzetes geológiai, hidrogeológiai és mérnökgeológiai vizsgálat. Az előmunkálatokra a 6-8 hónap helyett, csak 3 hét állt rendelkezésre. A telepítés átgondolatlan, gyors eldöntése miatt a kedvezőtlen geológiai viszonyokat (homokos lösztalaj), nem vették figyelembe. A beruházási költségeknek az építkezés alatti csökkentése, a partfal elcsúszásának biztonságát növelő kőzet anyagok (terméskő, zúzott kő) hiánya miatt, mosatlan Duna kavics engedélyezése, és a kivitel meggyorsítása érdekében tett intézkedések, a kikötőpartfal állékonyságának rovására mentek. Ezek közül kiemelendők a következők: a. Az építkezés határidejének irreális csökkentése, a létesítmény és az egyes munkanemek szakszerű és biztonságos, tervszerinti megvalósítását is veszélyeztették. b. Az anyaghiányra hivatkozva, a mosott kavics egy része helyett csak közönséges homokos Duna-kavicsot építettek be. c. A kazettáknak a tervben előírt 2 cm pontosságú biztonságos leültetéséhez a részletesebb technológia hiányzott. A süllyedőben lévő szekrényeknek, a már lesüllyesztett kazettákhoz való szorosabb illesztésével is gondok voltak. A gépi berendezések elégtelensége a pillérek tervszerinti elhelyezését nem tette lehetővé. d. A már leültetett kazetták stabilitásának egyik kulcskérdése, a több rétegű alapzat vastagsága, szerkezete és lesüllyesztéskori állapota. Az utólagos búvárellenőrzések szerint, számos helyen nem találták a gát alapágyazatának felső rétegén a zúzott kőterítést, ami a szekrények elcsúszás elleni biztonságának fontos tényezője. Emellett a szekrények beillesztése előtt, az alapzat tetejét, vastag iszapréteg borította, amit süllyesztés előtt levonuló árvíz, hagyott maga után. Ezt a kivitelező próbálta eltávolítani, de az erre a célra fabrikált berendezés nem vált be. e. Az anyagtakarékosságra, a kőhiányra, a szállítási nehézségekre és a szoros határidőre való tekintettel a vasbeton szekrényeknek a tervben előírt soványbeton részleges kitöltése helyett, homokos kavicskitöltést rendeltek el. f. A partfalak megcsúszása elleni védekezés legfontosabb tényezője, hogy nem gondoskodtak arról, hogy a lesüllyesztett szekrényeknek a vezérárokban fekvő térségét azonnal kőszórással kellett volna feltölteni, ami hatékonyabb lehetett volna a partfal elcsúszásának korlátozásában. Emellett, a vezérárok kőhányással való teljes kitöltése a végleges tervben már nem volt előirányozva, csak a partfal mellé terveztek egy vékony réteget. Végül még ezt sem építették meg. A partfal ezért csúszhatott meg 5,83 m-t, valamint süllyedt meg, és dőlt meg. g. A kikötő építéséhez a kivitelezőnek nem állt rendelkezésére a szükséges korszerű géppark. A vezérárok kotrásánál a legnagyobb mélységre dolgozó kotró (Hungária) elsüllyedt, ami 10 heti munkakiesés okozott. A víz alatti kőágyazat felszínének egyengetésére sem állt rendelkezésre olyan korszerű berendezés, amivel víz alatti sík és vízszintes stabil alapot tudott volna készíteni. A megfelelő gépek hiány miatt a szekrények közötti távolság betartását nem tudták biztosítani. A szekrények leültetésénél sem sikerült a tervben előirányzott 2 cm-es hézagokat biztosítani. A legnagyobb hézag elérte a 43 cm-t. A széles hézagokat általában nem zárták le, s ezeken a hézagokon keresztül nagy mennyiségű talaj sodródott ki a feltöltésből. A kikötő 200 m szakaszának üzembe helyezése 1954 májusában, annak elkészülte és hivatalos átadása előtt megkezdődött. Az üzembe helyezésig csak részben készült el a partfal mögötti feltöltés, a rézsűburkolat, a vasúti vágányhálózat és a darupálya. A megcsúszott partfalat tetemes súlya miatt már nem lehetett a tervezett helyére visszaállítni, az a mai napig is így üzemel. A hézagos és megdőlt pillérek helyreállítási kísérletei is számos gondot okoztak. Az elcsúszott partfalak közötti 2- 43 cm-ig változó hézagokat azonban le kellett zárni. Ezzel még 1954-ben is gond volt, mert a nyílások vízszint alatti részének elzárását csak keserves munkával sikerült elvégezni. Még 1957-ben is előfordult töltés anyag kifolyása.
