Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 - Üzenetek és Szakpolitikai ajánlások
14 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz. Innovatív és olcsó technológiák fejlesztése és tesztelése szükséges, mint például a víz-mentes szanitáció a növekvő és eddig ellátatlan városi agglomerációkban. • A víz mint tápanyag és szennyeződés hordozó szerepének minimalizálása szükséges a települések és termelési rendszerek felől az anyagok és erőforrások természeti ciklusai felé. A vízminőség javításához szükséges a teljes víz és szennyvíz ciklusra való összpontosítás a vízminőség javítása érdekében. A magánszektor, és különösen az ipar játszik ebben nagy szerepet. A már bizonyított kezdeményezéseket, mint például a „Water Stewardship” megközelítést tovább kell fejleszteni és széleskörűen elterjeszteni. ■ A szennyvízkezelés fejlesztése a vízgyűjtők minden szintjén elengedhetetlen feltétele a vízminőség javulásának. ■ A pont- és nem-pontszerű vízszennyezések kezelésének javítása kritikus a tengeri és édesvízi ökoszisztémák megvédésében. • Ismert high-tech műszaki megoldásokat kell alkalmazni a magas koncentrációjú környezetszennyező forrásoknál (bányatelepek, ipari létesítmények, nagyvárosok). ■ Biodiverzitást védő rezervátumokat kell létesíteni a védett akvatikus fajok számára. Ebben segítséget nyújthatnak a bioszféra rezervátumok is. ■ Vízgyűjtő szolgáltatások számára fizetési eszközöket kell nyújtani különféle pénzügyi mechanizmusokon keresztül az ökoszisztémák helyreállítása érdekében. Az egyéni magánberuházások nem képesek megfelelő választ adni a lefelé irányuló negatív hatásokra. Az intézményes finanszírozás segíthet az ilyen problémák megfelelő szintű kezelésében, azzal hogy összekapcsolja az alvízi haszonélvezőket a felvízi földkezelőkkel, különösen a tőkeberuházás, biztosítás és üzemeltetés kiadásainak terén. Ezek további zöld infrastrukturális befektetéseket is elindíthatnak. ■ A „csak zöld” megoldások összes költségeit be kell számítani, mivel a hosszú távú környezeti és társadalmi költségek nem minden esetben jelennek meg kellőképpen a jelenlegi gyakorlatban. ■ Fel kell hagyni az egyoldalú „elrontjuk-megjavítjuk” fejlesztési elvvel, amely az egész XX. századi vízgazdálkodást jellemezte. ■ Támogatni kell a viselkedés-változást annak érdekében, hogy az emberiség megőrizhesse életfenntartó rendszereit a vizi ökoszisztémák működtetésén keresztül. ■ Maximális védelmet kell nyújtani azon víztestek számára, amelyek elengedhetetlenek a vízi élet génállományainak fenntartásához. E. Klíma és katasztrófák (7) E.l A kontextus ■ A víz kulcsszerepet játszik az éghajlati rendszerben. A klímaváltozás hatásai már most érzékelhetők a vízzel kapcsolatos szélsőséges események, mint például a heves nagycsapadékok és óriás-áradások; évtizedekig tartó aszályok; a magas tengerszint; gigantikus trópusi ciklonok és más hidrometeorológiai jelenségek gyakoriságának és intenzitásának növekedésében. ■ Az éghajlatváltozás, valamint a társadalmi, gazdasági és környezeti sérülékenység súlyosbítja a fokozott vízveszélyek negatív következményeit. A katasztrófák okozta veszteségek egyre nagyobbak a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt (1980 óta a klimatológiai, hidrológiai és meteorológiai katasztrófák előfordulása a megháromszorozódott). ■ Még mindig érzékelhető szakadék a tudományos közösség által létrehozott tudás és a társadalom által meghozott intézkedések között, különösen a szakpolitikai döntéshozók és a gyakorlati szakemberek hozta döntések és tervek vonatkozásában. Szükséges és időszerű e szakadék áthidalása valamint az alapvető tervezési módszertan felülvizsgálata, továbbá a tudományos eredmények és azok gyakorlati alkalmazása közötti idő csökkentése. ■ Az éghajlatváltozás és annak bizonytalanságai csökkenthetik a fizikai infrastruktúra működőképességét; a magas tőkeberuházási követelmények növelik a helytelen tőkeelosztás kockázatát, ha és amennyiben a tényleges körülmények nem esnek egybe az előrejelzésekkel. E.2 Szakpolitikai ajánlások ■ Szükséges a vízzel kapcsolatos, ám alulbecsült katasztrófaveszélyek kockázatának meghatározása, megjelenítése és értékelése egy holisztikus kép megalkotásával a társadalmi és környezeti nyomásokból eredő veszélyek, sérülékenységek és kockázatok változásának függvényében; valamint a politikai és társadalmi tudatosság folyamatos emelése és a hatékony katasztrófa válaszra történő felkészülés és gyors helyreállítás. ■ A tudomány segítségével támogatni kell a társadalom egészét annak érdekében, hogy a változó veszélyekről alkotott megértése mélyebb legyen, javítva arra vonatkozó képességét, hogy előreláthatóvá váljanak a jövőbeli vészhelyzetek és értékelni tudja azok hatásait, valamint képes legyen a tudományos ismereteket gyakorlatban alkalmazható információvá alakítani. Az innovatív technológia várhatóan kritikus információt tud nyújtani a társadalom számára. ■ A vízzel kapcsolatos mitigációs és adaptációs erőfeszítéseket be kell építeni a vízzel és éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi egyezményekbe. ■ Meg kell erősíteni a vízzel kapcsolatos katasztrófák kockázat-csökkentését szolgáló nemzeti platformokat és támogatni kell vagy lehetővé kell tenni a kutatók és szakemberek szoros együttműködését a helyileg érintett érdekeltekkel a releváns kontextusban és nyelven. ■ Fel kell építeni egy releváns adatokat tartalmazó archívumot, amely felgyorsítja az országokra, városokra és vízgyűjtőkre vonatkozó éghajlati előrejelzések javítására tett tudományos erőfeszítéseket, emellett számszerűsíti és csökkenti a kapcsolódó bizonytalanságot a jövőben bekövetkező eseményeket nagyobb pontosságú előrejelzése érdekében.
