Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 - Üzenetek és Szakpolitikai ajánlások
Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 - Üzenetek és Szakpolitikai ajánlások 9 SZAKPOLITIKÁI AJÁNLÁSOK az SDG-6 és a hozzá kapcsolódó célok megvalósításához A. A biztonságos valamint megfizethető ivóvíz (1) és szanitáció (2) A.l A kontextus ■ Az ivóvíz és a szanitáció fontossága túlmutat a vízpolitika keretein. Az ivóvíz és a szanitáció prioritás kell legyen erőforrásaink és tevékenységeink allokációjában, elérve egyben a vízhez és a szanitációhoz való emberi jogok elismertetését, valamint a víz és a szanitáció társadalmi értékteremtését a közegészség védelmében, az oktatás lehetővé tételében, a munkahelyteremtésben és az általános jólét növelésében. ■ A biztonságos és tiszta ivóvízhez és szanitációhoz való hozzáférés emberi jog. Ez fel kell jogosítson megkülönböztetés nélkül mindenegyes magánszemélyt arra, hogy megszakítás nélkül férhessen hozzá elegendő és biztonságos ivóvízhez valamint fizikailag elérhető és megfizethető szanitációhoz. E hozzáférésnek biztonságosnak, higiénikusnak, biztosnak, társadalmilag, valamint kulturálisan és a környezet szempontjából elfogadhatónak kell lennie, egyben összhangban az ember magánszféra és méltóság követelményeivel is. E normák kell, hogy biztosítsák egy olyan biztonsági háló létezését, amely lehetővé teszi a vízzel és szanitációval kevésbé vagy egyáltalán nem ellátott személyek, ideértve a migránsok valamint a nyomornegyedekben és menekülttáborokban élők védelmét. ■ Közvetlen összefüggés van a szegénység és a szervezett szanitációhoz való hozzáférés hiánya között. Jelentős egészségügyi javulás érhető el a biztonságos és folyamatos (vezetékes) vízellátást és kapcsolatot biztosító csatornahálózatokhoz vagy decentralizált rendszerekhez történő kapcsolódás révén. ■ A hatékony tervezéssel, befektetéssel és üzemeltetéssel kapcsolatos szakpolitikák pontos adatokra és indikátorokra alapozott monitoring folyamatokat igényelnek. E folyamatok előállítják és elemzik a nemi valamint földrajzi entitásokra lebontott (diszaggregált) adatokat a szolgáltatások teljesítményéről. Ehhez hozzátartoznak a hozzáférésről, a minőségről, megbízhatóságról, befektetésekről, működési költségekről és költségmegtérítésről, a vízügyi és szanitációs infrastruktúra állapotáról és vízszolgáltatások igénybevevőiknek gazdasági helyzetéről gyűjtött megbízható adatok. Ezek elemzésével értékelhetők az intézkedések és igazíthatok a tervek. A vízről és a szanitációról szóló emberi jogok valamint az új fenntartható fejlődési célok indikátorai fényében gyűjtött adatok megmutatják, hogy háromból egy ember nem biztonságos vizet használ. Azoknak az embereknek a száma, akik nem jutnak megfelelő szanitációhoz még ennél is nagyobb. A Millenniumi Fejlesztési Célok (MDG) alapján számított jelenlegi adatok nem mutatják ki ezt az óriási szakadékot. ■ A vízzel és a szanitációval kapcsolatos jelentős deficit csökkentése védelmezi és javítja az emberi egészséget, a nemek közötti egyenlőséget valamint az emberi méltóságot. Egyben oktatási és fejlesztési lehetőségeket hoz létre, különösen a veszélyeztetett csoportok számára, továbbá elősegíti a gazdasági fejlődést és a szegénység csökkentését. A.2 Szakpolitikai ajánlások ■ Az emberi jogokra alapozott megoldások alkalmazása szükséges a biztonságos ivóvízhez való hozzáféréséhez. Az ivóvízhez való univerzális, biztonságos és megbízható hozzáférés kulcsfontosságú célkitűzése mind a 6. számú fenntartható fejlődési célnak, mind a vízhez való hozzáférés emberi jogának. A nemzeti kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy ennek érdekében az összes szükséges erőfeszítést megtegyék. Ez egyaránt fokozott erőfeszítéseket igényel befektetési és végrehajtási szempontokból is. E célok megvalósítása érdekében, a nemzeti kormányoknak az emberi jogokra alapozott nemzeti ütemterveket javasolt kidolgoznia és beépítenie a nemzeti szintű normatív és jogi keretekbe. * Hatékony és megfelelő technológia, pénzügyi és emberi erőforrások biztosítása szükséges a szolgáltatások tervezése, finanszírozása és implementációja terén. Mindezeknek tartalmaznia kell a fenntartási, finanszírozási, szakpolitikai, valamint intézményi kereteit és minden szinten biztosítani a lehetőséget mindenki számára a megfelelő, biztonságos és megfizethető vízhez és szanitációhoz való hozzáférésre. Minden tervezetnek alkalmazkodnia kell a felmérésekre alapozott szükségletekhez, melyeket releváns csoportok bevonásával készítenek, különös tekintettel a veszélyeztetett csoportokra (nők és a lányok, fogyatékkal élők, időskorúak és a kisebbségek). ■ Szükséges befektetni, létrehozni, üzemeltetni és fenntartani az anyagi infrastruktúrákat (gátakat, víztározókat, vízkezelő és elosztó rendszereket) és olyan alternatívákat is kell keresni, mint a természetes/zöld infrastruktúra annak érdekében, hogy kielégíthető legyen a biztonságos ivóvíz iránti egyre növekvő igény. A megfelelő üzemeltetés és fenntartás egyaránt kulcsfontosságú. Ezen feladatok megoldását megfelelő képességekkel és professzionális menedzsmenttel, üzemeltetéssel és fenntartással kell támogatni. A technológia és know-how transzfer, valamint a rendszeres képzés és a kapacitások fejlesztése prioritásként kezelendő. A nem-konvencionális vízkészletek használata ivóvíz, ill. nem ivóvíz célú felhasználás céljára tovább vizsgálandó. Ebbe a csoportba beletartoznak a brakkviz és a sótalanított tengervíz, a használt víz újrahasznosítása, a csapadékvíz hasznosítás, hogy néhány példát említsünk. A száraz szanitációt szintén figyelembe kell venni, különösen vidéki területeken. ■ Lehetőségeket kell nyújtani az igényeken vagy szükségleteken alapuló kapacitásfejlesztésre, amelyek képessé teszik, illetve megerősítik a szolgáltatás felhasználóit, a közösségi szervezeteket és az érdekelt feleket annak érdekében, hogy tájékozottabb döntéseket hozhassanak. Érthető és átlátható információval kell szolgálni az összes érdekelt résztvevő számára.
