Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 - Üzenetek és Szakpolitikai ajánlások
10 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz. ■ A helyi szervezetek megerősítése és egyben annak biztosítása szükséges, hogy az utóbbi célok elérésében a résztvevők hozzájuthassanak a szükséges forrásokhoz és szaktudáshoz. A biztonságos ivóvíz és szanitáció biztosítása általában a helyi hatóságok feladatkörébe tartozó felelősség. ■ Realisztikus eljárásokat kell alkalmazni a pénzügyi tervezésekben és költségmegtérülésben. Ezt az ivóvízszolgáltatás költségeinek menedzselésével, a biztos jövedelem előrejelzésével - ideértve a szegény rétegek számára is fenntartható és megbízható finanszírozási mechanizmusokat - valamint életképes üzleti tervek megalkotásával lehet elérni. ■ Fel kell mérni a létező ivóvíz-szolgáltatás megfizethe- tőségét az összes érdekelt résztvevőt illetően. Ennek elérésére a nemzeti kormányok például beazonosíthatnának a célnak megfelelő üzleti modelleket és költségmegtérítő rendszereket, melyek hosszútávon biztosíthatják a fenntarthatóságot és a megfizethetőséget. ■ A víz és a szanitáció szolgáltatások egész életciklusra való biztosítása szükséges a használati díjakon és/vagy adókon/tarifákon keresztül, ideértve a befektetéseket, a működtetést, a fenntartást és a felújítást is. ■ A vízszolgáltatások kifizetéséhez fűződő hajlandóságot növelése szükséges jó szolgáltatások nyújtásával valamint a vízszolgáltatások ügyfeleinek oktatásával és tájékoztatásával. Visszatartó erejű intézkedési és pénzbír- sági rendszerek kialakítása és alkalmazása javasolt, melyek olyan esetben lépnének működésbe, amikor fizetőképes személyek nem fizetnek. ■ Szükséges a fizetésképtelen szegények támogatása a szolgáltatáshoz való csatlakozásra. Speciális víztarifák kifejlesztése javasolt, melyek segítik a hátrányos helyzetben lévőket vagy a törzsi népességet. Ebbe beletartozhatnak a sávos vagy lépcsős tarifák, kereszt-támogatások és egyéb megközelítések. ■ Az emberek fizetőképességei és a projektek jövedel- mezésének felmérésekor javasolt tekintetbe venni a háztartások és közösségek nem pénzbeli jövedelmét és a természetbeni hozzájárulásukat az építkezéshez, a bekötéshez és az üzemeltetéshez. ■ A fejlődő országokban javasolt szakképzéseket bevezetni a lakossági projektek fenntarthatósága, fenntartása és üzemeltetése részeként, különösen a nők számára, hogy a képzések majd fizetett munkahelyhez vezessenek. ■ A vízadó kiválasztása és védelmezése, a szennyezésmegelőzés és szennyezésszabályozás, a víz újrahasznosítása és víz újrafelhasználása hozzájárul a vízveszteség csökkentéséhez és a rendelkezésben álló források bővítéséhez Megfelelő jogszabályok megalkotásával bíztatni javasolt a körkörös gazdaság felé történő elmozdulást, ideértve a használt vízből kinyert anyagok (mint az energia és tápanyagok) újrahasznosítását, illetve visszanyerését. ■ Biztosítani kell a megfelelő és működőképes víz és szanitációs berendezések meglétét az iskolákban és egészségügyi létesítményekben. A szanitáció nem luxus vagy „fogyasztási cikk”, hanem az egészség nélkülözhetetlen eleme a gazdasági tevékenységekhez, az oktatáshoz és az egész társadalom működéséhez. Az intézményeket úgy kell megtervezni, hogy a nemek esélyegyenlősége figyelembevétele mellett lehetővé tegyük a megfelelő higiéniát és a menstruációs igényeket. Az államoknak buzdítaniuk kell a közintézményeket és magáncégeket, hogy a munkahelyeken biztositsanak víz és szanitációs létesítményeket. Vízszolgáltatásokat és szanitációval kapcsolatos szolgáltatásokat kell nyújtani a menekülttáborokban élők számára is. ■ Javasolt a szanitációba való befektetést elősegítő hitelkonstrukciók tervezése. B. A vízhasználati hatékonyság (3) B.l A kontextus ■ A vízhiány a XXI. század egyik legfőbb kihívása és a következő évtizedek egyik legnagyobb társadalmi és gazdasági kockázata. A vízhiányhoz és a vízhasználat hatékonysághoz fűződő kérdésekkel egyszerre kell megküzdeni. ■ A víz felhasználása alacsony hatékonyságú a termelési folyamatokban. A hiányos vagy hiányzó infrastruktúra, a rossz gazdálkodás és a helytelen kormányzás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a vízpazarlás és vízveszteség jelen van az egész értékláncban, valamint a legtöbb szektorban, ideértve a mezőgazdaságot, háztartásokat és az ipari szektorokat. A szektorok közötti koordináció hiánya miatt - például a víz-, mezőgazdaság-, növénytermesztés- és energiaszektorok között - a meghozott döntések egy adott szektoron belül negatívan befolyásolhatják a rendelkezésre álló vízkészleteket és vízmennyiségeket (és fordítva), amennyiben kifejezetten nem foglalkozunk a szektorok közötti kölcsönhatásokkal. ■ A hatékonyságnyereség víztakarékossághoz vezethet az összes mezőgazdasági ágazatban, beleértve a növény- termesztési, állattenyésztési, halászati, akvakultúra és erdészeti ágazatokat. Ezen felül nyereségeket hozhat az értékláncban, háztartási és ipari használatokban, valamint a gyűjtő-, termelési-, tároló- és elosztórendszerekben, beleértve az élelmiszer hulladék csökkentését. Cselekvésre van szükség a vízgazdálkodás kínálati és keresleti oldalaiban ■ Ami a kínálati oldalt illeti: nélkülözhetetlen, hogy az összes lehető forrást bevonjuk, úgymint a talajnedvességet, a lefolyást, a felszínalatti vizeket, a kezelt használt vizet együtt az esővízzel és a felszíni vízzel. Több szennyvíz újrahasznosítás és visszanyerés, ideértve a mezőgazdasági lefolyást is nagy lehetőségeket rejt. A használt víz fontos, de alulértékelt forrás. ■ Keresleti szemszögből a gazdasági eszközöket nem csak bevételforrásként javasolt használni a beruházások egy részének megtérítésében, hanem politikai eszközként is, hogy megváltozzon a gazdák, termelők, felhasználók, fogyasztók és a döntéshozók viselkedése, azt a célt szolgálva, hogy a vízhiánykérdést hatékonyabban kezeljék.
