Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - Szöllősi-Nagy András: A víz összeköt
A víz összeköt 5 Ez a lapszám magyar nyelvű kiadása a Hidrológiai Közlöny egy speciális számának, melyet a 2016. november 28-30. között megrendezésre került Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 (BWS 2016) alkalmából jelentettünk meg angol nyelven, mint a magyar vízügyi társadalom hozzájárulása a BWS 2016 során tárgyalt tématerületekhez, bemutatva a magyarországi helyzetképet. A Hidrológiai Közlöny egyike a legrégebbi vízzel kapcsolatos szakmai folyóiratoknak Európában. Az elmúlt évtizedekben a lap tanulmányok sorát jelentette meg, kezdve a víztudományok új eredményeitől, a víztechnológiai megoldásokon át a vízpolitikáig és a vízzel kapcsolatos gyakorlati megoldások bemutatásáig. Ebben a speciális lapszámban megkíséreljük bemutatni a magyarországi víztudományok és a vízgazdálkodás történelmét, a tárgyalt szakterületek jelen állapotát, valamint a fenntartható fejlesztési célokhoz (SDG) kapcsolódó tervezett jövőbeli fejlődési irányokat, azon belül is azokat, melyek a fenntartható fejlesztési célok 6. fejezetben megfogalmazott vízzel kapcsolatos célokhoz kapcsolódnak. Az édesvíz azon mennyisége, ami egyetemesen fenntartja az életet, véges. Ugyanakkor a víz minden szempontból alapvető eleme az emberi társadalomnak. Az édesvíz megoszlása rendkívüli módon változik térben és időben a Földön, figyelmen kívül hagyja a politikai határokat, így vetélkedésre késztetheti a vízfelhasználókat. Az egyre inkább érzékelhető globális változások, kezdve a népességváltozás hatásaitól - ideértve a migrációt - az éghajlat változékonyságáig, súlyosbítják a világ vízkészleteinek felhasználásával kapcsolatos feszültségeket. A fokozott iparosodás, városiasodás és mezőgazdasági igények, a világ népességének növekedése, valamint az éghajlati változásokhoz szükséges alkalmazkodás, magas követelményeket támasztanak a Föld vízkészletével szemben, és így az emberiség képességével szemben is, megkívánva, hogy az emberiség minden szinten okosan gazdálkodjon, irányítsa és ossza fel a rendelkezésre álló vízkészleteket. A víz összeköti szinte valamennyi rendszerünket, így az embereket és kultúrákat, de a víz kapcsolódik korunk néhány igen fontos kérdéséhez is. Például, mi az, ami összekapcsolja a különböző fenntartható fejlesztési célokat a szegénység csökkentéstől a közegészség javításáig? Mi az, aminek révén a legnagyobb hatású módon megnyilvánul az éghajlat változékonysága, a tenger szintjének emelkedésétől, a változó területi csapadékmennyiségen át, a fokozott árvíz és az aszály gyakoriságig? A válasz természetesen: a víz. Mert a víz az, amely segít az alkalmazkodási stratégiákat megtalálni, és megbirkózni a kiszámíthatatlan éghajlatváltozás okozta hidrológiai szélsőségekkel. Ugyancsak a víz az, vagy inkább annak hiánya, együtt a rossz higiéniai helyzettel, amely jelenleg is felelős azért, hogy milliók kerülnek kórházba a világban. Vajon tényleg a víz a felelős, vagy inkább arról van szó, hogy mi vagyunk felelősek ezért a siralmas helyzetért? Attól tartok, a válasz igenlő: Igen, mindannyian felelősek vagyunk. Ugyanakkor mindannyiunk közös felelőssége, hogy megváltoztassuk ezt az elfogadhatatlan helyzetet. Van tudásunk, megvan a technológiánk, hogy javítsunk a technikai problémákon, de még mindig nem elég az akarat, hogy a víz a legmagasabb politikai prioritás szintjére emelkedjen helyi, regionális és globális szinten. Nem kétséges, hogy nagy előrelépés történt 1997 óta, az annus mirabüis áttörte a nemzetközi politikai "víz falat", azonban ez még mindig nem elég. Negyven éven belül kilenc milliárd ember népesíti majd be a Földet. Az élelmiszer- termelést ezért kétszeresére kell növelni, kevesebb, mint három évtized alatt. Ezt nem lehet elérni anélkül, hogy ne javítanánk az öntözés hatékonyságát, új rendszerek bevezetésével. Ez valóban óriási kihívás számunkra, amely átfogó megoldásokat igényel, többet, mint valaha. Az meglehetősen ijesztő gondolat, hogy a világ jelenlegi népessége főleg városokban fog élni harmincöt éven belül. Azonban, ez az, ami várhatóan mégis történni fog 2050-ig kilenc milliárd emberrel. Egy teljesen új világ alakul ki fokozatosan a szemünk előtt, teljesen új kihívásokkal és soha nem tapasztalt változásokkal a városi társadalom szerkezetében. A politikai, társadalmi, biztonsági, közegészségügyi, környezetvédelmi, közlekedési, energia-, az élelmiszer- és a gazdasági rendszerek összekapcsolódása ebben az új városi környezetben, egybefonódva a víz kérdéssel egészen új, hatalmas kihívást jelent. A kulcs ebben a víz lesz, mely összeköti az összes városi rendszert. Hacsak a vízellátás és a csatornázás helyzete nem megoldott, de nincs mód a városi rendszerek fenntarthatóságára a víz nélkül. A dolgok valószínűleg rosz- szabbodni fognak, növekvő bizonytalanságokkal, amelyek a növekvő éghajlati változékonyságból származnak. A természeti katasztrófák, mint az árvizek, a belvizek, de különösen a dombvidéken kialakuló villám árhullámok, melyek földcsuszamlásokkal párosulnak, valószínűleg nőni fognak. Az biztos, hogy a társadálmi sérülékenység növekedni fog, mivel egyre több ember fog letelepedni nem megfelelően kialakitott elővárosi környezetben. Olaj vagy gáz nélkül valahogy meg tudunk lenni még tíz napig is. Egyesek azt mondják, élhetünk tíz napig internet nélkül. Néhányan még hozzáteszik, hogy bár nehéz, élhetünk szerelem nélkül tíz napig. De senki sem mondja azt, hogy élhetünk víz nélkül tíz napig. Az üzenet annyira egyszerű, mégis olyan erős! Hogyan juttathatjuk el ezt az egyszerű üzenetet majd mindenkinek, akit érint, különösen a politikai közösségnek, annak érdekében, hogy hatékony intézkedések történjenek minden szinten? Az SDG-k és a Párizsi Klíma Egyezmény 2015 decemberében történt elfogadása révén remélhetőleg a világ vezetői felismerték, hogy a víz a legfontosabb kulcs a fenntartható világ számára. Alapvető a szegénység felszámolására, hogy hozzáférést biztosítsunk a megfelelő mennyiségű és jó minőségű vízhez az elemi emberi igények kielégítése (élelmiszer, egészségügyi és az energiabiztonság) érdekében, de ugyanilyen fontos a víz az ökoszisztémák igényei számára is. A száraz, a nedves és a mérsékelt táj meghatározza életkörülményünket, és nagyban megalapozza kulturális sokszínűségünket, ami létfontosságú a túlélésünkhöz. Reméljük, hogy a Hidrológiai Közlöny ezen speciális kiadásában bemutatott tanulmányok áttekintést nyújtanak arról, hogy Magyarország miként alkalmazza a fenntartható vízgazdálkodást. Dr. Szöllősi-Nagy András a Szerkesztőbizottság elnöke
