Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 1. szám - FÓRUM - Vermes László: A vízgazdálkodás mostoha gyermeke
Vennes László: Vízgazdálkodásunk mostoha gyermeke - a szennyvízöntözés 71 HK: Hogyan működött és milyen tapasztalatokkal szolgált a gyulai telep? VL: A teljes és végleges nevén a Gyula Városi Szennyvízelhelyező Rendszer a városnak az ott lévő néhány élelmiszeripari létesítmény (húskombinát, tejüzem) szennyvizével kevert települési jellegű szennyvizét fogadta, ahol az előbb ülepítés, majd a szokásosnál nagyobb hányadban benne lévő ipari szennyvizek miatt kiépített részleges biológiai (csepegtetőtestes) tisztítás után az 1 napos kapacitású átmeneti tárolóba került. Innen felszín alatti nyomóvezetéken keresztül közvetlenül a nyárfaültetvény árokrendszerébe juttatták. Az év minden napján keletkező szennyvíz még aznap az elosztó-árkokon keresztül az egymástól 8 méter távolságra húzódó mélyárkokba jutott, ahonnan végül is a talajba szivároghatott. Két szivárogtató árok között két sor nyárfa volt ültetve, egymástól 4 méter sortávolságra (Szalai és társai 1989). A gyulai nyárfás szennyvízelhelyező rendszer több lépésben alakult ki. Az első ütemben (1969-1970) 33 ha- on épült meg a nyárfás öntöző telep, amit később két alkalommal - 1974-ben és 1976-ban - előbb 39, majd 73 ha-ral bővítettek, hogy ily módon alkalmas legyen az időközben 3.000-ről 7.000 m3/d-re növekedett szennyvízmennyiség fogadására, túlterhelés nélkül. A teljes terület így lett 145 ha, amiből kereken 123 ha volt öntözhető, ill. szennyvízzel terhelhető, a többin a működéshez szükséges létesítmények (út, csatorna, védőerdősáv, tároló medence) helyezkedtek el. 3. kép. Zalakaros - Nyárfás szennyvíztisztító - Elosztó árok - 2000 május (Fotó: Vermes L.) Működésének évei alatt több mint 20 millió m3 szennyvizet fogadott és tisztított meg a gyulai nyárfás, miközben a mintegy 70 %-ban „I-214”-es olasznyárból és 30 %-ban óriás nyárból álló faállomány hozama erőteljesen megnövekedett, és elérte a legjobb termőhelyi viszonyok között lévő nyárfaültetvények szintjét. Ez azért is figyelemre méltó, mert bár a faültetvény szerepe itt nem az optimális fatermés elérése, hanem a kiöntözött szennyvíz elpárologtatásában és tisztításában való közreműködés, a „mellesleg” keletkező fahozam értéke mégsem elhanyagolható, mert jelentősen csökkenti a szennyvízkezelés költségeit, ugyanakkor anyagai a farosttermelésben hasznosulnak, relatíve gazdaságosabbá téve ezek előállítását. A gyulai rendszer közgazdasági értékeléséhez fontos az a megállapítás, hogy az itteni rendszerben 1976-1980 között végzett vizsgálatok szerint a többéves nettó üzemelési költség nem haladta meg a 3,00 Ft/m3-t, ami a hasonló nagyságrendű mütárgyas szennyvíztisztítás akkori üzemköltségéhez viszonyítva igen alacsony érték volt. Sajnálatos, hogy az igen kedvező tapasztalatok és teljesítmény-vizsgálatok ellenére a politikai rendszerváltást követő átalakulások következtében a gyulai szennyvízelhelyező rendszer is a megszüntetés és felszámolás sorsára jutott. A gyulaihoz hasonló módon Zalakaros település szennyvizeit is mélyárkos nyárfás telepen helyezték el. A telep egy-egy részletét mutatja a 3. és a 4. kép. 4. kép. Zalakaros - Nyárfás szennyvíztisztító - Hidráns és észlelőkét - 2000 május (Fotó: Vermes L.)
