Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 1. szám - FÓRUM - Vermes László: A vízgazdálkodás mostoha gyermeke
72 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 1. sz. HK: Mit lehet tudni a másik mintatelepről és annak sorsáról? VL: A szennyvízelhelyezési rendszer másik változatának mintatelepe a mintegy 80 ezer lakosú Kecskeméten alakult ki. A hivatalosan Kecskemét Városi Szennyvízelhelyező és Hasznosító Rendszer 1973 óta működött, a gyulainál nagyobb és komplexebb egységet alkotott, mivel a város csatornahálózatán összegyűjtött szennyvizét - mechanikai tisztítás után - részint szántóföldi területen hasznosították, részint pedig nyárfa-ültetvényen helyezték el. Kecskeméten a rendszerhez tartozott még egy biztonsági 5. kép. Kecskemét - Felszíni telepítésre alkalmas öntöző-tömlők előkésztése (Fotó: Vértesi L.) A nyárfásban mélyárkos, ill. barázdás öntözéssel osztották el a szennyvizet (7. kép), míg a szűrőmezőn kazettás árasztó öntözést alkalmaztak. Az éves átlagos vízborítás a szántón 160 mm, a nyárfásban 1.500 mm, a szűrőmezőn pedig 4.000 mm volt. A kecskeméti rendszerben 1973-1986 között összesen több mint 30 millió m3 szennyvizet helyeztek el és tisztítottak meg, a harmadik fokozatú tisztításnak megfelelő eredménnyel. A kecskeméti szennyvízelhelyező rendszer a maga összetettebb jellegéből adódóan számtalan lehetőséget nyújtott az érintett szakterületek szakértői számára újabb és újabb vizsgálatokra, az üzemeltetés során tapasztalható működési rendellenességek észlelésére, a környezetet veszélyeztető egyes műveletek és anyagok használatának változtatására, a szennyvíztisztítási paraméterek folyamatos megfigyelésére, valamint több más észrevétel megtételére, s az üzemeltetés egészére vonatkozó javaslatok megfogalmazására. Ezek túlnyomó része a speciális öntözés eredményességét igazolta, más részük ugyanakkor a rendszer általános szennyezés-csökkentő hatására mutatott rá. Ezekről a kérdésekről mindkét mintatelep szerepet betöltő gyepes szürőmező is, amelyre akkor került a városból érkező szennyvíz, ha azt a telep többi része nem tudta fogadni. A rendszer több lépésben épült ki 1972 és 1985 között, legnagyobb kiterjedését tekintve az összterületből 730 ha volt a szántóterület, 76 ha volt a nyárfaültetvény, és 7 hektárt tett ki gyepes szűrőmező. A szántón hibrid- kukorica vetőmagot, lucernát, gyepnövényeket és gabonát termesztettek, a mechanikailag tisztított szennyvizet esőztető módszerrel öntözték ki a területre (5. és 6. kép). 6. kép. Kecskemét - Felszín alatti nyomóvezetékről öntöző szórófej (Fotó: Vértesi L.) vonatkozásában részletes ismertetés található a témával foglalkozó szakirodalomban (Szalai és társai 1989, Vermes 2005). Itt csak a kecskeméti rendszerben a GATE Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszéke által végzett azon mérések eredményeit mutatom be, amelyek a szennyvízöntözés biomassza növelő hatásának meghatározását célozták. Az 1987-ben végzett fitoprodukciós mérések eredményei azt mutatták, hogy a szennyvízhasznosító telep egyik jellemző növényállományában, a vetőmagelőállítási céllal termesztett hibridkukoricában csupán 7%-os volt az egyedszám-csökkenés, míg az öntözetlen állományban ugyanez az érték 10 %-osnak adódott. A föld feletti fitotömeg mérések a szennyvízzel öntözött növények zöld tömegének 21-38 %-os többletét jelezték, ami 3.714,3 kg/ha biomassza-többletet jelentett az öntözött növényállomány javára. A föld feletti fitotömeg produkció maximuma adott helyen az öntözött növény- állományban 17,7 t/ha-nak adódott, míg az öntözetlenben csak 14,0 t/ha volt. Az egységnyi területre vonatkozó szárazanyag-produkció mérések az öntözött állomány
