Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 1. szám - FÓRUM - Vermes László: A vízgazdálkodás mostoha gyermeke
66 Fórum Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 1. sz. Szakmai beszélgetés Vermes Lászlóval, a Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék professzor emeritusával a „Vízgazdálkodásunk mostoha gyermeke - a szennyvízöntözés” témakörben. A téma feldolgozásához a hagyományos szakcikk formahelyett az interjúformát választottuk a kötetlenebb szakmai véleménykifejtés érdekében. Vermes professzort Fehér János, a Hidrológiai Közlöny (HK) fő- szerkesztője kérdezte. Vízgazdálkodásunk mostoha gyermeke - a szennyvízöntözés Vermes László Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszék ( drvermesl@gmail.com ) HK: Köszöntőm Professzor urat, és köszönöm, hogy elfogadta meghívásunkat egy beszélgetésre a címben megjelölt témában. Az idézett cím egy poszter címe is, amely a közelmúltban megtartott vízgazdálkodási konferencián szerepelt, nyilvánvalóan figyelemfelkeltő céllal. Miért érzi úgy Professzor úr, hogy a szennyvízöntözés a vízgazdálkodás mostoha sorsú módszere? VL: Mindenek előtt magam is üdvözlöm Főszerkesztő urat, köszönöm a lehetőséget, hogy erről a témáról beszélgethessünk. Ami az első kérdését illeti, azt mondhatom, a szennyvízöntözés esetében azért tartom találónak a „mostoha gyermek” kifejezést, mert jól érzékelteti, hogy a módszer a szennyvizek ártalmatlanítása terén méltatlanul mellőzött, indokolatlanul háttérbe szorított megoldás, amit - több más szennyvízkezelési technológia alkalmazása mellett, és azok javára - a gyakorlatban sem a tervezésnél, sem a működtetés során nem veszünk figyelembe, és kellő mértékben nem juttatunk érvényre. Pedig mind a hosszabb múltra visszatekintő gyakorlati megoldások, mint példák, mind a technológiák részleteit vizsgáló kutatások eredményei elegendő és meggyőző adatot és indokot szolgáltatnak ahhoz, hogy az azok alapul vételével meghatározott irányelvek és szabályok (tiltó vagy megengedő rendelkezések) hatósági szinten is elfogadhatóvá tegyék - sőt akár pártolják is - a módszer alkalmazását. HK: Mit is jelent pontosan a „szennyvízöntözés ” kifejezés, amiről beszélünk? VL: Szennyvízöntözésnek nevezzük a célnak megfelelő minőségű és előkezelt szennyvíz tervszerű elhelyezését és hasznosítását mezőgazdaságilag művelt vagy erdőgazda- ságilag igénybe vett területen, öntözés segítségével. (Vermes 1962, 1982). A szóösszetétel első része rávilágít arra, hogy a tevékenység fő célja a keletkező szennyvizek ártalmatlanítása (tisztítása és ártalommentes elhelyezése), továbbá a lehető legnagyobb mértékű hasznosítása, ami jelentős mértékben járul hozzá a természeti környezet jó minőségének fenntartásához. A megfogalmazás második része arra utal, hogy a fő cél elérése az öntözés mint módszer alkalmazásával történik, fölhasználva és követve az ún. „tiszta vizes” öntözések során szerzett tapasztalatokat, és igénybe véve az öntözéshez eredetileg kialakított műszaki berendezéseket, eszközöket. Voltaképpen a vízgazdálkodás két ágának összekapcsolásáról van szó, ahol a szennyvizek kezelésével foglalkozó vízellátás-csatomázás-szennyvíztisztítási ágazatban jelentkező feladatok megoldását - mint fő célt - kötjük össze a mezőgazdasági vízgazdálkodási problémák megoldását célzó, elsősorban az öntözéssel összefüggő tevékenységekkel, kihasználva az ebből, valamint a talajok sokrétű tulajdonságaiból eredő kedvező hatások nyújtotta pozitívumokat az érintett szakterületeken. A szennyvízöntözés tehát a különleges öntözések csoportjába tartozik, amelynek tagjai - ahol csak lehet - követik a tiszta vizes öntözés és agrotechnika szabályait, megtetézve azokat a szennyvizek sajátosságai szerint kialakított speciális követelményekkel. Ebből fakad az a törekvés is, mely szerint a módszer közkeletű, de régebbi elnevezése helyett használjuk a lényeget jobban kifejező és szakszerű fogalom-meghatározást, vagyis beszéljünk inkább a szennyvizek mezőgazdasági elhelyezéséről és hasznosításáról. HK: Vannak-e előzményei a módszer alkalmazásának nemzetközi szinten, illetve hazánkban? VL: Nagyon sok és hosszú időkig visszanyúló előzményekről beszélhetünk, bár a módszer alkalmazásainak alakulásáról teljes képet nem tudunk fölrajzolni. A települési szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása, ill. öntözéses elhelyezése világviszonylatban elterjedt megoldás, és egyidős a városi csatornázással. Amint azt az ásatások bizonyították, számos ókori nagyvárosban a mai követelményeknek is megfelelő csatornahálózatot építettek, és - noha a szennyvíz nagyobb részét a felszíni vizekbe vezették, - a feltárások szerint a keletkező szennyvíz egy részét a települést körülvevő mezőgazdaságilag művelt területen a mai értelemben vett szennyvízöntözésre használták. A középkorban - mint a régi kultúrák annyi más vívmánya - a szennyvízkezelés és hasznosítás kérdései is háttérbe szorultak, csak később, amikor az iparfejlődés és a civilizáció előrehaladtával egyre több szennyvíz keletkezett, vetődött föl ismét ez a probléma, elsősorban a természetes vizek nagymérvű elszennyeződése miatt. A szennyvízöntözés előnyeinek tudatos kihasználására Európában a 18. században, a leggyorsabban és legjobban iparosodott Angliában indultak meg az első pró
