Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 1. szám - FÓRUM - Vermes László: A vízgazdálkodás mostoha gyermeke
Vermes László: Vízgazdálkodásunk mostoha gyermeke - a szennyvízöntözés 67 bálkozások, főként Edinburgh, Asburton és Croydon városok környékén. A század közepe táján Nyugat - Európa csaknem minden országában meghonosodott a városi szennyvizek hasznosítása, de legjobban Németországban terjedt el. Itt készült el a szennyvízzel való öntözés első szabályzatai858-ban. Itt alkották meg az első törvényt, amely - egyebek mellett - azt is kimondta, hogy a szennyvizek elhelyezésénél előnyben kell részesíteni azok öntözéses megoldásait. A szennyvízhasznosítást - természetesen a korszerű igényekhez és követelményekhez igazítva - ma is sok helyen alkalmazzák Németországban. Legismertebb és legnagyobb a Berlin mellett több mint 100 éve működő, több száz hektár nagyságú gyepes szűrőmező, amelyen a német főváros előtisztított szennyvizeit helyezik el, valamint az évtizedeken keresztül sikeres működés nyomán 4.000 ha nagyságúra növekedett Braunschweig Városi Szennyvízhasznosító Rendszer (Vermes 1970). A módszer németországi elterjedését követően az észak-olaszországi ún. marcitákon is megindult a szennyvizek fölhasználása. Milánó város szennyvizeit a század- forduló óta használják legelők öntözésére, és itt vetődött föl először a szennyvíz minőségét károsan befolyásoló ipari szennyvizek leválasztásának és külön kezelésének igénye a háztartási szennyvizek további hasznosítása érdekében. De tért hódított ez a megoldás Franciaországban, például Párizs környékén, valamint az északi államokban is. Kelet-Európábán az első próbálkozások még a cári Oroszországban kezdődtek, és napjainkig több nagyváros számára létesítettek nagyméretű szennyvízhasznosító telepeket. Kiemelkedik ezek közül Ukrajna legnagyobb szennyvízöntöző rendszere, az ún. bortnyicai rendszer, amelyik Kijev város tisztított szennyvizét hasznosítja több mint 10 000 ha területen. A környező országokban leginkább a II. Világháború után terjedt el a szennyvízöntözés, és alkalmazásának fejlesztését tervezik mindenütt. Lengyelországban a korábbi 20.000 ha-os alkalmazást 200 ezer ha-ra kívánták növelni (Kutera 1963). Csehszlovákiában főként élelmi- szeripari szennyvizeket hasznosítottak mintegy 600-1000 ha-on, de a lehetőségek 100 ezer ha-on megvoltak. A korábbi adatok alapján Romániában 4.000 ha körüli volt a szennyvízzel öntözött terület, amit további 40.000 ha- ral kívántak bővíteni. Ugyanennyit irányoztak elő - főleg ipari szennyvizek fölhasználásával - Bulgáriában is. Az Amerikai Egyesült Államokban a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása és talajban való elhelyezése - nagyrészt az európai példák követése révén - terjedt el, különösen a vízben szegény nyugati, délnyugati és déli államokban. Kezdetben kezeletlen vagy csak mechanikailag tisztított városi szennyvizeket használtak öntözésre, később előtérbe kerültek az elhelyezés és a környezetvédelem szempontjai is. 1980-ban 3.400 szennyvízelhelyező és hasznosító rendszer működött már az országban. Az utóbbi időben nagy erőfeszítéseket tesznek arra, hogy még a biológiailag tisztított szennyvizeket se juttassák közvetlenül a vízfolyásokba, hanem a talajon keresztül, további természetes tisztulást elérve kerüljön vissza a víz a hidrológiai ciklusba, közben pedig anyagai új növényi termékek előállításában hasznosuljanak. Elterjedt a szennyvízöntözés Közép- és Dél- Amerikában is. Az onnan származó értesülések szerint például Mexico City szennyvizét 41.000 ha-os területen hasznosították. Chilében 16.000 ha szennyvízöntözésről számoltak be, elsősorban a Rio Mapocho völgyében, Peruban pedig a félsivatagos vidéken 31 szennyvízöntöző telep működik. A Dél-afrikai Köztársaság tradicionális szennyvízújrahasznosító: 20 nagyváros 1,2 millió m3/d összes szennyvizének 32 %-át hasznosítják, továbbá a Vaal- folyó völgyében naponta mintegy 160 ezer m3 szennyvizet öntöznek el, ami az ottani összes szennyvíz 27 %-a. Izraelben 1963-ban 120 millió m3/év szennyvízből még csak 3 milliót, 1982-ben már évi 210 millió m3-ből már 50 millió m3-t hasznosítottak a mezőgazdaságban, összesen 10 ezer ha területen. A tervek szerint a továbbiak során a keletkező települési szennyvizek 80 %-át hasznosítani kívánják. A mezőgazdasági településeken keletkező szennyvíz 41 %-át már jelenleg is öntözéssel helyezik el. Megtalálható a szennyvízöntözés Észak-Afrika és a Közel-Kelet valamennyi országában, így például Egyiptomban (Kairó mellett 1915 óta), Tuniszban (a La Saukra szennyvízöntöző farmot 800 ha-ról 2600 ha-ra tervezték bővíteni), Szaudi Arábiában (Riyad mellett), Ománban (csepegtető öntözéssel), Kuwaitban, Bahrainban, Marokkóban, Iránban, Jordániában, valamint Szudánban (Khartoum), ahol a porviharok és a sivatagosodás elleni védelem céljából telepített eukaliptusz- és más faültetvényeket öntözik az előtisztított szennyvizekkel. Működő és fejlesztés alatt álló szennyvízöntözések találhatóak még Máltán, valamint Ciprus szigetén, ahol az üdülőhelyek szállodáinak kezelt szennyvizeit is elöntözik ahelyett, hogy a tengerbe vezetnék azokat. Indiában, ahol a lakosság 25 %-a él csatornázott településeken, a napi 3,6 millió m3 szennyvíz 55 %-át hasznosították öntözéssel. Bombay mellett 1877 óta működik szennyvízhasznosító telep. Kínában nagy történelmi hagyományai vannak a szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának, bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre ennek részletezéséhez. Dél-Azsia országaiban főleg az akvakultúrás hasznosítás terjedt el, míg Japánban elsősorban az ipari újrahasznosítást alkalmazzák. Ausztráliában a szennyvizek 60 %-át használják föl mezőgazdasági területeken. Különösen az ipari szennyvizeket igyekeznek hasznosítani, amelyek között a nehezen tisztítható, pl. cellulóz- és papíripari szennyvizeket is elöntözik. A Melbourne melletti Werribbee Farmon 1898 óta több mint 10.000 ha-on végeznek legelőöntözést a város előtisztított szennyvizével. Főleg a vízhiányos Viktória államban várható a módszer terjedése (Shuval és társai 1986, Vermes 1992). HK: És mi a helyzet Magyarországon? VL: A hazai viszonyokat ezen a téren nagymértékben meghatározta a csatornázás és szennyvíztisztítás terén tapasztalható elmaradottság, ami megmutatkozott mind a lakosság részéről fölmerült igények teljesítésének elhúzódásában, mind pedig a közüzemi vízellátás és szennyvízkezelés között létrejött nagyfokú különbségek kialakulásában. Jól mutatják ezt a különböző felmérések adatai,
