Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / Különszám - SZAKCIKKEK - Lippai Anett, Káli Szandra, Vájná Balázs, Szuróczki Sára, Tóth Erika: A Dandár fürdő mikrobiológiai vizsgálata
Lippai Anett és társai: A Dandár fürdő mikrobiológiai vizsgálata 11 génjeik bázissorrend elemzése alapján a Dandár fürdő vizében a Bacilli osztály képviselői jelentek meg a legnagyobb számban (forrásból 50 izolált törzs; DM1_1 medencéből 35 izolált törzs; DM31 medencéből 46 izolált törzs), amely a Brevibacillus choshinensis és a Brevibacillus brevis domináns megjelenésének köszönhető. A forrásvízből alapvetően kevés baktériumtaxont sikerült tenyésztésbe vonni - a Brevibacillus nemzetség tagjai mellett a Brevundimonas viscosa, Ferrovibrio denitrificans és a Micorcoccus aloeverae mikrobákat sikerült kimutatni. A DM2_1 medence vizében az Alphaproteobacteria osztály képviselői (32 izolált törzs) voltak legnagyobb számban jelen (1. ábra). Szakirodalmi adatok alapján a Brevibacillus choshinensis növekedési optimuma 30-40°C között van, különböző fehérjéket és toxinokat is képes kiválasztani a környezetébe, melyek által más szervezetek növekedését gátolja (D’Urzo és társai 2013). Ezen baktérium ilyen mértékű domináns megjelenése mind a forrásban, mind a medencékben további vizsgálatok tárgyát képezheti, de lehetséges, hogy az általa termelt antimikrobiális anyagok tehetők felelőssé dominanciájáért. Hiánya a 20°C-os medence vizéből valószínűleg a baktérium hőmérsékleti optimumával függ össze. A forrásvíz esetében alkalmazott purhab tömbös dúsítás során a Brevundimonas viscosa és a Ferrovibrio denitrificans baktériumokat izoláltuk, ezen baktériumokat közvetlen szélesztéssel nem sikerült kimutatni. \ s>' V ízminták j elzése ■ Bacteroidetes ■ Actinobacteria ■ Bacilli ■ y-Proteobacteria ■ ß-Proteobacteria ■ a-Proteobacteria 1. ábra. A Dandár fiirdő forrásában és medencéinek vizében előforduló taxonómiai csoportok %-os aránya Figure 1. Ratio of bacterial taxa of the well and pool water of Dandár bath A 38°C-os medencék baktériumközösségeinek összehasonlításakor azt tapasztaltuk, hogy a kültéri, 38°C-os DM3_1 medence vizéből jóval több baktériumtaxont sikerült izolálnunk, mint a beltéri, DMl_l-es jelzésűből. Előfordulhat, hogy a nem fedett, kültéri medencébe a környezetből jóval többféle mikroorganizmus kerül be, mint a fürdő belsejében találhatóba, de az eltérő jellegű vízkezelés és a fürdőzők száma is indokolhatja a különbözőségeket. A DM3_1 medence vizéből kitenyészthető baktériumfajok: Pseudomonas guguanensis (Liu és társai 2013), Pseudomonas alcaligenes (Valenstein és társai 1983), Micrococcus luteus (Wieser és társai 2002), Porphyrobacter dokdonensis (Yoon és társai 2006), Blastomonas natatoria (Hiraishi és társai 2000), legtöbbjük környezeti mintákban (vizek, talajok) általánosan előforduló szervezetek. Kizárólag a DM11 medencéből sikerült kimutatnunk a Hydrogenophaga atypica baktériumot, amely nemzetségének egyéb képviselőivel ellentétben nem képes H2-n történő kemolitotróf szaporodásra (Kämpfer és társai 2005). Ezt a fajt sikerült a legnagyobb számban izolálnunk a Brevibacillus choshinensis mellett ebből a medencéből. A 20°C-os medence vizének baktérium közössége eltérő a melegebb vizű medencékétől: domináns előfordulású a Rhizobium herbae, amely az egyetlen általunk izolált nitrogénkötő baktérium, habár a nitrogén megkötésnek általában jelentős szerepe van az oligotróf környezetekben (Szuróczki és társai 2016). Nagyobb számban izoláltuk a Porphyrobacter colymbi és Sphyngopyxis bauzanensis baktériumokat is. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy ebből a medencéből számos faj esetében csak 1 -1 törzset sikerült tenyésztésbe vonni, mint például az Acinetobacter parvus, Acinetobacter johnsonii, Flavobacterium johnsoniae, Flavobacterium chunkgbukense, Sphyngophyxis chilensis, Sphyngomonas faeni, Brevundimonas nasdae, Brevundimonas lenta, Paracoccus carotinifaciens, Mycobacterium frederikbergense, Rhodococcus fasciens esetében, de a forrásvízben is jelen lévő Micrococcus aloeverae-1 is. Mivel a medencék vize a forrásból származik, ezért várható volt, hogy sikerül tenyésztésbe vonni olyan baktériumokat, melyeket mind a forrásban, mind a medencékben megtalálhatóak. Az esetünkben tapasztalt kis átfedés valószínűleg több okra vezethető vissza: egyrészt az erőteljes antropogén hatásra, ami a medencékben érvényesül, valamint a forrásban még előforduló, lassabban növekvő mikroorganizmusokat a medencékben túlnőhették a gyorsabban növekvő, esetleg emberi hámfelületről, illetve a külső környezetből származó heterotróf baktériumok. Emellett a forrás eredetű mikroorganizmusokra hatással lehetnek a medencékben alkalmazott vízkezelési eljárások is, amelynek köszönhetően a baktériumok a medencékbe kerülve nem képesek túlélni. Munkánk során néhány opportunista patogént is sikerült kimutatni: Pseudomonas stützen (Noble és társai 1994) a DM1_1 medencéből, Acinetobacter johnsonii (Seifert és társai 1993) a DM2_1 medencéből, Brevundimonas nasdae (Lee és társai 2011) a DM2_1 medencéből, Pseudomonas alcaligenes (Valenstein és társai 1983) a DM3_1 medencéből (Valenstein és társai 1983), Microbacteriumparaoxydans (Laffineur és társai 2003) a DM3 1 medencéből. Utóbbi az egyetlen olyan baktériumfaj, amely bizonyítottan antropogén eredetű, hiszen ezidáig környezeti mintákból nem sikerült izolálni (Gneiding és társai 2008).
