Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Szilágyi János Ede - Baranyai Gábor - Szűcs Péter: A felszín alatti vízkivételek liberalizálása az Alaptörvény és az európai uniós jog tükrében
21 Szilágyi J. E., Baranyai G. és Szűcs P: A felszín alatti vízkivételek liberalizálása az Alaptörvény és az európai uniós jog tükrében ladja a jó vízállapot hiányából fakadó környezeti és társadalmi károkat, továbbá (d3) a tagállam mindent megtesz azért, hogy az állapotromlásra vezető beavatkozás káros hatásait csökkentse, végül (d4) a beavatkozás megvalósításának nincsen olyan alternatívája, amely „műszaki megvalósíthatóság vagy az aránytalan költségek miatt [...] a környezet számára jóval előnyösebb ” (VKJ 4. cikk 7. bek.). Mind az (a)-(d) pont szerinti derogációk feltétele, hogy azok alkalmazási körét a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben meg kell határozni, valamint hogy nem befolyásolhatja más víztestek kapcsán a jó vízállapot elérését (VKI 4. cikk 8. bek.). vi) A VKI emellett meghatározza a felszín alatti vizekkel kapcsolatos beavatkozásokkal kapcsolatos alapvető engedélyezési követelményeket is. így, főszabály szerint a felszín alatti vízkivételeket egyedileg engedélyezni kell, mely engedélyekről a hatóság nyilvántartást vezet. A VKI az engedélyezési követelmény alól csak akkor ad felmentést, ha a kérdéses vízkivételek hatása a víz állapotára elhanyagolható (VKI 11. cikk 3. bek. e) pont). Hasonlóképpen engedély-köteles a visszasajtolás, illetve a szennyező anyagok felszín alatti vízbe történő közvetlen bevezetése, amennyiben azt a VKI vagy más uniós jogszabály nem tiltja (VKI 11. cikk 3. bek. í), g) és j) pontok). vii) Az általános szabályokon túl a VKI különös figyelmet szentel az ivóvízbázisok védelmére. így, a tagállamok kötelesek felmérni, ún. védett területként kijelölni azokat a felszín alatti víztesteket, amelyeket emberi fogyasztásra szánt vízkivételre használnak átlagosan napi 10 m3-nél több víz biztosítására vagy több mint 50 személy ellátására, illetve meghatározni azokat a víztesteket amelyeket a jövőben ilyen használatra szánnak (VKI 7. cikk 1. bek.). A napi 100 m3-t meghaladó ivóvizet adó víztestekre speciális monitoring követelmények vonatkoznak. Valamennyi azonosított ivóvízbázis kapcsán alapvető követelmény azok minőségi és mennyiségi állapotának védelme (VKI 7. cikk 1., 3. bek.). viii) Az ivó- és öntözővíz kivételét és felhasználását a VKI olyan vízszolgáltatásnak tekinti, mellyel kapcsolatban a tagállamoknak érvényesíteniük kell az ún. költség- megtérülés elvét. Ez azt jelenti, hogy főszabály szerint a mezőgazdasági célú vízkivételek haszonélvezőinek a takarékos vízhasználatot ösztönző olyan díjat (járulékot, stb.) kell fizetniük, amely megjeleníti a felhasznált erőforrás ún. környezeti költségeit (azaz egy korlátozottan megújuló közös természeti erőforrás használatának az árát), és az ún. készletköltségeit (túlzott vízkivétel miatti költségeket, károkat), illetve hozzájárul a kapcsolódó infrastruktúra hosz- szú távú finanszírozásához (C-525/12. sz. ügy, 55. pont). A tagállamok a teljes költségmegtérülés elvének egy-egy ágazatra történő alkalmazásától kivételesen akkor térhetnek el, ha ez nem veszélyezteti a jó vízállapot elérését vagy fenntartását. A költségek megtérítésének szabályait és módszertanát a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben be kell mutatni (VKI 9. cikk). A mentesülési kedvezmény értékelése az uniós jog tükrében A mentesülési kedvezmény a felszín alatti vizek védelmére és az azokkal kapcsolatos gazdálkodásra vonatkozó valamennyi fent említett uniós szabállyal kisebb vagy nagyobb mértékben ellentétes. i) A mentesülési kedvezmény gyakorlatilag kiveszi az állami vízgazdálkodás felügyelete alól a 80 méter mélységig fúrt kutakat és parttalanná teszi a derogáció alapján végzett vízkivételeket. Ez nyilvánvalóan ellentétes az elővigyázatosság és megelőzésnek az Európai Unió működéséről szóló Szerződésben foglalt elveivel. A vízhasználat ingyenessé tétele nem egyeztethető össze továbbá a „szennyező fizet elvével” (lásd az alább részletezett viii) pontot). Emellett a várható kontrollálhatatlan mennyiségi és minőségi hatások tükrében nem érvénysülnek a VKI- nek a felszín alatti vizekkel való gazdálkodásra vonatkozó speciális alapelvei, így különösen az utánpótlás és a vízkivételek egyensúlya. ii) A mentesülési kedvezmény várhatóan jelentősen - ám a derogáció természetéből adódóan pontosan nem prognosztizálható mértékben - rontja Magyarország felszín alatti vizeinek mennyiségi és kémiai állapotát. Ez ellentétes a VKI általános környezetvédelmi célkitűzéseivel (állapotromlás megakadályozása, fenntartható vízhasználat stb.), valamint a jó mennyiségi és kémiai állapot elérésére vonatkozó, számszerűsített és mérhető konkrét előírásokkal. Az a tény, hogy a mentesülési kedvezmény alapján kivett víz nem haladhatja meg 500 m3/év mennyiséget, nem tekinthető releváns korlátnak, ugyanis bejelentés, engedélyezés és monitoring hiányában a mennyiségi korlát betartása semmilyen formában nem ellenőrizhető. iii) A mentesülési kedvezmény bevezetése és hatásai nem egyeztethetőek össze a vízgazdálkodás tervezésére vonatkozó uniós követelményekkel. Egyrészről, a kontroll nélküli, azonosíthatatlan vízkivételek általában nem teszik lehetővé a VKI által előírt, a vízmennyiség és kémiai állapot naprakész ismeretén és hosszú távú trendelemzéseken alap vízgyűjtőgazdálkodási tervezést. Másrészről, a felszín alatti vizekkel kapcsolatos célállapotokat, szabályrendszert, intézkedést tartalmaznia kell a hatályos vízgyűjtőgazdálkodási tervnek. Nyilvánvaló, hogy a mentesülési kedvezmény bevezetése esetén ezen diszkrepancia nem lenne orvosolható egyszerűen a 1155/2016. (III.31.) Korm. határozattal kihirdetett VGT2 egyszerű módosításával. A mentesülési kedvezmény ugyanis a terv egyszeri és mélységi átdolgozását igényelné, ami ellentétes a VKI- ban a vízgyűjtőgazdálkodási tervek felülvizsgálatának eljárásával és határideivel. iv) Hasonlóan problematikus a vízállapot-monitoringra vonatkozó uniós követelményeknek való megfelelés. Azzal, hogy a mentesülési kedvezmény alapján fürt kutakról és vízkivételekről az államnak semmilyen hivatalos tudomása nem lesz, a meglévő monitoring rendszer sem lesz képes azon uniós elvárásnak megfelelni, hogy minden időben megbízható értékelést adjon valamennyi felszín alatti víztest mennyiségi és kémiai állapotáról.
