Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Szilágyi János Ede - Baranyai Gábor - Szűcs Péter: A felszín alatti vízkivételek liberalizálása az Alaptörvény és az európai uniós jog tükrében
22 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 4. sz. v) A mentesülési kedvezmény nem teljesíti vízállapot romlását lehetővé tevő VKI derogáció konjunktív feltételeit. így, különösen a jogalkotó nem igazolta és várhatóan nem is tudja igazolni a különös jelentőségű közérdek fennállását, az emberi egészségre, biztonságra vagy fenntartható fejlődésre gyakorolt pozitív hatást, valamint a gazdasági vagy műszaki alternatíva hiányát. Végül, nem ismert az sem, hogy a jogalkotó hogyan kívánja az módosítás lehetővé tett, azonban egyéni beavatkozások szintjén ismeretlen környezeti hatásokat csökkenteni. vi) Bár a VKI lehetővé teszi, hogy bizonyos vízkivitelek mentesüljenek az engedélyezési és a nyilvántartási kötelezettség alól, ennek feltétele azonban, hogy az érintett vízkivételek ne gyakoroljanak jelentős hatást a vízállapotra. A jogalkotó ennek alátámasztását esetükben elmulasztotta. Sőt, a fent bemutatott magyar hidrogeológiai sajátosságok és a vízkivételi gyakorlat arra utal, hogy a mentesülési kedvezménynek igen jelentős negatív hatása lesz Magyarország felszín alatti vizeinek mennyiségi és kémiai állapotára, azaz az előzetes engedélyezés ebben a léptékben nem mellőzhető. vii) A T/15373. számú törvényjavaslat nem tesz említést az ivóvízbázisok védelméről. Ez különösen problematikus ugyanis a vonatkozó hazai szabályozás (nevezetesen a 123/1997. kormányrendelet) kizárólag egyes emberi eredetű, felszíni szennyezésekkel szemben véd egyes sérülékeny vízbázisokat, nem foglalkozik a mélyebb rétegek hidrológiai kapcsolataival. Ezzel szemben a VKI általános jelleggel, mind a vízmennyiség, mind vízminőség vonatkozásban előírja a vízbázisok kiemelt védelmét. Ebből következően a mentesülési kedvezmény várhatóan a VKI vízbázisvédelmi szabályaival ellentétes eredménye vezet. viii) Végül, a mentesülési kedvezmény gyakorlatilag korlátlanul kiterjeszti a vízkészletjárulék fizetése alóli fennálló mentességet. Mint közismert, az erőforrásadóként működő vízkészletjárulék alapvető közgazdasági funkciója, hogy megakadályozza az ún. közösen használt jószágként viselkedő felszín alatti víztestek véghasználatát. Pénzügyi vagy adminisztratív jellegű mennyiségi korlátozás hiányában ugyanis az ugyanazon víztest terhére öntöző gazdák a vízkivétel egymás rovására történő maximalizálásában lesznek érdekeltek. Ez gyorsuló ütemben vezet a rendelkezésre álló víz természetes utánpótlását meghaladó felhasználásához (Hardin 1968, Bartus és Szalai 2014). A VKI ugyan lehetővé teszi, hogy a tagállamok kivételesen ne alkalmazzák a költségmegtérülés elvéi, de csak akkor, ha ez nem veszélyezteti a jó vízállapot elérését vagy fenntartását. Mivel esetükben az ingyen víz várhatóan nemcsak a jó vízállapot megvalósítását akadályozza, hanem a meglévő helyzet romlását is előidézi, ezért mentesülési kedvezmény ellentétes a VKI-nak a vízhasználat költségeinek megtérítésére vonatkozó előírásaival. Jogkövetkezmények Az uniós joggal ellentétes jogi norma elfogadásának vagy hatályban tartásának számos jogkövetkezménye van. A legismertebb ilyen jogkövetkezmény, hogy az Európai Bizottság panasz alapján vagy saját kezdeményezésre kö- telezettségszegési eljárást indíthat Magyarország ellen. A jogsértés megállapítása végső soron a tagállam számára igen magas pénzügyi szankció kiszabását is eredményezheti (EUMSZ 258., 260. cikk). További jogkövetkezmény, hogy az uniós joggal ellentétes jogszabály elfogadása nem mentesíti a magyar hatóságokat és bíróságokat az uniós jog alkalmazásának kötelezettsége alól. Ennek „legenyhébb” formája, hogy a kérdéses nemzeti jogszabályt a kérdéses uniós jogi aktus - esetünkben a víz keretirányelv - céljainak tükrében kell értelmeznie. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor az Európai Bíróság rendelkezése szerint, a tagállami hatóságoknak mellőzniük kell az uniós joggal ellentétes nemzeti szabály alkalmazását; nevezetesen: ,/lz illetékes nemzeti hatóságok és bíróságok feladata, hogy a nemzeti jogszabályi rendelkezéseket, amennyire csak lehetséges, oly módon értelmezzék, hogy az összhangban álljon az irányelv célkitűzéseivel (lásd ilyen értelemben a C-106/89. sz. Marleasing-ügyben 1990. november 13-án hozott ítélet [EBHT1990., 1-4135. o.j 8. pontját). Ha ilyen értelmezés nem alakítható ki, mellőzniük kell a nemzeti jogszabályok azon rendelkezéseit, amelyek összeegyeztethetetlenek az irányelvvel” (C-237/07. sz. ügy, 36. pont). Bár a tételes jog ilyetén történő mellőzésére ritkán kerül sor, nyilvánvaló, hogy egy, a fentiekhez hasonlóan jól dokumentált uniós jogsértés ettől függetlenül igen jelentős értelmezési jogalkalmazási nehézségek elé állítaná a magyar hatóságokat. KÖVETKEZTETÉSEK A T/15373. számú törvényjavaslat mentesülési kedvezménye vagyis deregulációs előírásai kapcsán már azelőtt számos kétely fogalmazódott meg, hogy annak pontos jogi szövege ismertté vált volna. Mindenestre úgy tűnik, hogy számos komoly aggály vetődhet fel annak bevezetése kapcsán. Az illegális vízkivétel elleni fellépés szükségességét senki nem vonja kétségbe, az jól illeszkedik a döntéshozó több nagyívü elképzelésébe, és ezidáig elfogadott jogi szabályozásának logikájába is. A T/15373. számú törvényjavaslatból megismert mentesülési kedvezmény ugyanakkor nehezen illeszkedik ezen elképzelések keretébe, és az eddigi szabályozás logikájába is. Erre tekintettel fontosnak tartanánk az illegális vízkivétel elleni fellépés más lehetőségei felé elmozdulni. Egyfajta megoldás lehetne például az Európai Unió COM(2012) 673. sz. vízstratégiájában felvetett javaslat is: Jmi az illegális vízkivétel kérdését illeti, habár a tagállamok feladata mindent megtenni az uniós és nemzeti jogszabályok érvényesítése érdekében, a műholdas felvételek és a származtatott információk, amelyek például a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES) programból származnak, nagy segítséget nyújthatnak számukra a nemzeti engedélyekben megengedettnél jóval nagyobb vízmennyiséggel vagy akár engedély nélkül öntözött területek azonosításában. Ezért a Bizottság együttműködést javasol azokkal a tagállamokkal, amelyek az illegális vízkivétel problémájával szembesülnek, és olyan GMES-szolgáltatásokat ajánl, amelyek felhasználják a tagállami szinten gyűjtött információkat az illegális vízkivétel feltárására.''' Természetesen foglalkozni kell azzal, ha a társadalom részéről újabb és újabb vízigények merülnek fel. Egy jó működő és információkkal ellátott rendszerben a vízgazdálkodással foglalkozó szakemberek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a jogos vízigények kielégíthetőek
