Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Szilágyi János Ede - Baranyai Gábor - Szűcs Péter: A felszín alatti vízkivételek liberalizálása az Alaptörvény és az európai uniós jog tükrében
14 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 4. sz. A felszín alatti vízkivételek liberalizálása az Alaptörvény és az európai uniós jog tükrében Szilágyi János Ede*, Baranyai Gábor**, Szűcs Péter*** * egyetemi docens Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar (e-mail: civdrede@uni-miskolc.hu ) ** oktató, Nemzeti Közszolgálati Egyetem *** egyetemi tanár Miskolci Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet és MTA-ME Műszaki Földtudományi Kutatócsoport Kivonat Miközben Magyarországon kedvező folyamatok indultak be egy példaértékű vízszemléletű kormányzás és a vízszemléletű tudomány kiépítése érdekében, egy 2017-es kormányzati javaslat a 80 méternél sekélyebb és házi vízigényt meg nem haladó vízkivételt biztosító vízilétesítmények létesítéséhez nem tenné szükségessé sem engedélyezési, sem bejelentési eljárás lefolytatását (továbbiakban: mentesülési kedvezmény vagy dereguláció). Jelen munkában a mentesülési kedvezményről szóló javaslat kerül elemzésre. Elsőként megvizsgáltuk a javaslat várható hidrológiai hatásait. Ezt követően pedig a magyar alkotmány és a kapcsolódó joggyakorlat, illetve az uniós jog és joggyakorlat szemszögéből elemeztük. Következtetésünk szerint a mentesülési kedvezmény elfogadása komoly aggályokat vet fel mind hidrológiai, mind jogi szempontból. Utóbbi vonatkozásában különösen a magyar alkotmánybíróság által kimunkált, a környezethez való jog kapcsán megfogalmazott visszalépés tilalma, illetve az Európai Unió Víz-keretirányelvének előírásai azok, amelyek a szerzők véleménye szerint sérelmet szenvedhetnek. Kulcsszavak Felszín alatti vizek, mentesülési kedvezmény, környezethez való jog, visszalépés tilalma, Víz-keretirányelv, vizek jó állapota The liberalisation of the ground water withdrawal taking into account the Hungarian Constitution and the EU law Abstract While numerous positive initiatives have been launched recently for the establishment of a robust system of water governance and a prosperous water science in Hungary, a government proposal tabled in 2017 would abolish both authorisation and notification obligations in connection with the opening of new wells withdrawing groundwater for household purposes up to 80 meters of depth (deregulation proposal). In this article the deregulation proposal is assessed from a range of scientific and legal perspectives. First, the possible hydrological (qualitative and quantitative) effects of the proposal are analysed. Second, the deregulation proposal is interpreted taking into consideration the Hungarian constitution and EU law, as well as the relevant jurisprudence. According to the conclusions of the authors, the deregulation proposal raises serious problems both in a hydrological and in a legal sense. In connection with the latter one, the derogation proposal would violate, first, the non-derogation principle under the right to a healthy environment as elaborated and applied by the Hungarian Constitutional Court, and second, numerous provisions of the EU Water Framework Directive. Keywords Groundwater, deregulation, right to a healthy environment, non derogation principle, Water Framework Directive, good water status BEVEZETŐ Az elmúlt években a víz a magyar közpolitikái gondolkodás és cselekvés egyik központi kérdésévé vált, és ennek során számos előremutató lépés is történt. Koncepcionálisan az egyik ilyennek tekinthető lépés, hogy az állam a globális szinten kibontakozó vízkrízis mind magyarországi, mind azon túlmutató hatásainak kezelésében a korábbiakhoz képest aktívabb szerepet vállalt fel a kapcsolódó szakterületek lényegében minden szegletében. A 2011-ben megszületett Alaptörvényünk P) cikkében - a korábbi környezethez való jog védelmi szintjét mintegy továbbfejlesztve - a természeti erőforrásokat (köztük kiemelten a vízkészletet) a nemzet közös örökségeként ismerte el, amelyek megóvása a jövő nemzedékek számára mindenki kötelessége (kiemelten pedig a magyar államé). Alaptörvényünk további előremutató fejlesztése továbbá az is, hogy — pusztán egy évvel az ENSZ Közgyűlésének vízhez és szanitációhoz való jogról szóló határozatának (A/RES/64/292) elfogadását követően már - az ivóvízhez való hozzáférés biztosítását expressis verbis (azaz egyértelmű és félreérthetetlen) alkotmányba foglalással is az állam kötelezettségévé tette (lásd az Alaptörvény XX. cikkét). 2017-ben megszületett Magyarország első holisztikus, a vízszemléletü kormányzás, az integrált vízgazdálkodás és a táj szemléletű vízgazdálkodás koncepcióinak (Honti és társai 2017, Szilágyi 2018) megfelelően tételezett, a 1110/2017. kormányhatározattal elfogadott Nemzeti Vízstratégiája (NVS). Mindeközben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kiemelt kutatási programot indított (Bálái és társai, 2016) a víztudományok kapcsán a Nemzeti Víztudományi Kutatási Program néven. Az MTA kezdeményezését erősíti, hogy a magyar kormány az NVS elfogadásával egy időben döntött a Nemzeti Víztudományi Kutatási Program (NVKP) felkarolásáról is. A sok hangzatos elképzelés és stratégia elkészítésén túl azonban konkrét lépések is történtek. Egyrészt a vízszolgáltatások két területén is kedvező folyamatok indultak meg: nevezetesen a víziközmü-szolgáltatások és a mezőgazdasági vízszolgáltatások újratervezése vonatkozásában. Tény ugyanakkor, hogy mindezek finanszírozási vetületei tekintetében még vannak nyitott kérdések. Mindazonáltal óriási pénzek kerültek felhasználásra mind a területi vízrendezés, mind a települési víziközmü-rendszerek terén. Mindeközben Magyarország jelentős erőfeszítéseket tett a hidrodiplomácia
