Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)

2017 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Szilágyi János Ede - Baranyai Gábor - Szűcs Péter: A felszín alatti vízkivételek liberalizálása az Alaptörvény és az európai uniós jog tükrében

Szilágyi J. E., Baranyai G. és Szűcs P: A felszín alatti vízkivételek liberalizálása az Alaptörvény és az európai uniós jog tükrében 15 terén is, s az eltelt néhány év tapasztalatai alapján úgy tű­nik, hogy nem is eredménytelenül. A 2011-es EU elnökség egyik kiemelt témájává tettük a vizet, a második periódu­sát kezdő Köztársasági Elnökünk által felkarolt legfőbb ügy a nemzeti és nemzetközi vízkérdés, és immáron két nemzetközi megakonferencián vagyunk túl nem csekély nemzetközi eredményekkel. Az első Budapesti Vízkonfe­rencia (BWS) hozadéka lett (NVS, Bostic és társai 2015), hogy a vízügyek önálló kiemelést kaptak az ENSZ (A/RES/70/1) 2016-tól élő ún. Fenntartható Fejlődési Cé­lok (SDG-k) között. A második BWS egyik hangsúlyos területe az, hogy a határon átnyúló vízkonfliktusokat mi­nél inkább a határon átnyúló vízügyi együttműködések váltsák fel. Hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy a fent em­lített számos pozitív fejlemény ellenére akad még bőven tennivaló. Jelen tanulmányunk közvetlen tárgyát képező jogsza­bályi javaslat-csomag - nevezetesen a T/15373. számú, 2017. április 26. napján benyújtott törvényjavaslat - egy előremutató, az Európai Unió COM(2012) 673. sz. vízstra­tégiájában illetve Magyarország Nemzeti Vízstratégiájá­ban is tételezett célkitűzés megvalósítási folyamatába il­leszkedik, nevezetesen az illegális vízkivételek felszámo­lásának keretébe. A törvényjavaslat közvetlen előzménye azon 2016-os jogszabály-módosítás, amelynek során — többek között - módosításra került a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényünk (Vgtv) 27. §-a (Szilágyi 2017b). A jog­szabály módosításával a döntéshozók a 2016. június 4. napja előtt vízjogi engedély nélkül létesített vízkivételt biztosító vízilétesítmény (például mezőgazdasági öntö­zésre használt kút) építtetőjének (tulajdonosnak) büntetés nélkül teszik lehetővé e létesítmény legalizálását, ha az ilyen létesítményre 2016. június 4. napja és 2018. decem­ber 31. napja között vízjogi fennmaradási engedélyt kér­nek. Abban az esetben, ha nem adható meg a fennmaradási engedély - mivel a létesítmény vízgazdálkodási, környe­zet- vagy természetvédelmi szempontból káros és ez átala­kítással sem szüntethető meg —, akkor a létesítmény meg­szüntetésére kötelezik (BM 2016). Meglátásunk szerint maga az intézkedés egy jó irányba tett lépésnek tekinthető, de már relatíve hamar kiderültek bizonyos hiányosságok is a változások kapcsán. Az egyik ilyen kérdés volt az, hogy a 2018-as határidőt követően a döntéshozóknak lesz-e majd kellő akarata (és erre rendelt finanszírozása) az ille­galitásban maradt vízilétesítmények felkutatására. Egy kö­vetkező problémaként jelentkeztek a fennmaradási enge­dély megkérése kapcsán jelentkező költségek, nevezete­sen, hogy ezek léte bizonyos fokú akadályt képezhet a leg­alizálás útjában. Vagyis mindezekre tekintettel várható volt az, hogy az ügynek lesz még folytatása. A folytatás, a T/15373. számú, 2017. április 26. napján benyújtott törvényjavaslat képében érkezett meg. Ezen tör­vényjavaslat több törvény módosítását is érinti. így az ille­tékről szóló törvényt (1990. évi XCIII. törvényt), a termő­föld védelméről szóló törvényt (2007. évi CXXIX. tör­vényt), és magát a vízgazdálkodásról szóló törvényt (Vgtv- t) is. A törvényjavaslatban vannak olyan elemek - például a fennmaradási engedélyt kérők (vagyis a legalizálok) költségeit csökkentő rendelkezések - amelyek mindenfajta külön indoklás nélkül is üdvözlendők. Vannak olyan ele­mek - például a korábbi 2018-as legalizálási határidő meg­hosszabbítása 2028. december 31. napjáig —, amelyek kap­csán vetődhetnek fel kérdések (például, hogy e folyamat nem lenne-e lezárható valamelyest korábban). És van egy olyan eleme, amely viszont - megítélésünk szerint - ko­moly újragondolást igényelhet. E szabály lényege, hogy a 80 méternél sekélyebb és házi vízigényt meg nem haladó vízkivételt biztosító vízilétesítmény (leegyszerűsítve: kút) létesítéséhez nem tenné szükségessé sem engedélyezési, sem bejelentési eljárás lefolytatását (továbbiakban: mente­sülési kedvezmény vagy dereguláció). A pontosság kedvé­ért fontosnak tartjuk megjegyezni azt, hogy a T/15373. számú törvényjavaslat jogszabályi rendelkező részében se­hol nem találkozhatunk magával a mentesülési kedvez­ményt tartalmazó pontos jogszabályszöveg-tervezettel, erre csak a törvényjavaslat indoklása utal illetve ez fejti ki azt is, hogy ezen konkrét szabály kormányrendeleti szinten kerülne bevezetésre. E vonatkozásban megjegyezzük azt is, hogy a Kor­mány honlapján jelen írás lezárásakor ugyan elérhető még egy májusi jogszabály-módosítási javaslatcsomag (BM 2017), amely több vízgazdálkodáshoz kapcsolódó kor­mányrendeletet is érint, de ebben sem találhatók meg a vita tárgyát képező konkrét előírások. Vagyis sok tekintetben jelen észrevételeink egy részleteiben még ki nem munkált előterjesztés munkaverziója kapcsán értelmezendők. A T/15373. számú törvényjavaslat jelentőségét - több minden mellett - az adja, hogy a magyar lakosság ivóvíz­igényeit jelentős részben a felszín alatti vizekből elégítik ki (lásd erről a 1155/2016. kormányhatározattal elfogadott második vízgyűjtő-gazdálkodási tervünket, a VGT2-t), vagyis az előterjesztés jelentősen érinti a korábban már említett ivóvízhez való hozzáférés kérdéskörét is. A fenti bevezető gondolatok kifejtése kapcsán alapve­tően három egységre tagoltan foglalkozunk a kérdéskörrel. Elsőként megvizsgáljuk a kérdés természettudományi il­letve mérnöki tudományi hátterét. Ezt követően pedig a magyar jog, majd pedig az európai jog szempontjából ér­tékeljük a bevezetni szándékozott elképzelést. A MENTESÜLÉSI KEDVEZMÉNY (DEREGULÁCIÓ) HATÁSAI A FELSZÍN ALATTI VIZEK ÁLLAPOTÁRA A felszín alatti vizek kiemelt fontosságú szerepet játszanak Magyarországon. Az ivóvíz ellátás szinte teljes mértékben felszín alatti vízkészletekből történik. Világhírű ásvány-, gyógy-és hévíz készleteink is felszín alatti eredetűek. A kőzetek pórusaiban és repedéseiben tárolt felszín alatti vi­zeinkre, mint az egyik legértékesebb természeti erőfor­rásra tekinthetünk. Az emberi szem számára láthatatlan felszín alatti vizek ugyanakkor igen összetett rendszert al­kotnak hazánk területe alatt. Ez a kiemelt fontosságú ter­mészeti rendszer igen bonyolult és érzékeny. A főbb tör­vényszerűségek megértéséhez feltétlenül ismerni szüksé­ges az alapvető hidrogeológiai paraméterek mellett a fel­szín alatti áramlási rendszereket, amelyek mentén víz­áramlás és anyag-, valamint hőtranszport folyamatok, to­vábbá kölcsönhatások játszódnak le. Bár az áramlási rend­szerek mentén a folyamatok döntően igen alacsony sebes­séggel zajlanak, bármely beavatkozás a felszín alatti vizek

Next

/
Oldalképek
Tartalom