Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Borics Gábor - Ács Éva - Boda Pál - Boros Emil - Erős Tibor - Grigorszky István - Kiss Keve Tihamér - Lengyel Szabolcs - Reskóné Nagy Mária - Somogyi Boglárka - Vörös Lajos: Magyarország fontosabb vizeit érintő problémák, beavatkozások és a jelenlegi állapot áttekintése
Borics Gábor és társai: Magyarország fontosabb vizeit érintő problémák, beavatkozások és a jelenlegi állapot áttekintése 85 begtetett hordalék mennyiségét is számottevően csökkentette, ami miatt a víz fényklímája javult. Ezek együttesen kedveztek az eutrofizálódásnak, ami elsősorban a fitoplankton mennyiségének növekedésével járt (Kiss 1994, Kusel-Fetzmann és társai 1998). A magyarországi szakaszon, tavasztól őszig, kisvizes időszakokban gyakran 100 pg.L'1 fölé emelkedett az a-klorofdl koncentrációja, de a vegetáció periódusban az átlagértékek is elérték vagy meghaladták az 50 pg.U'-t (2. ábra), amit elsősorban a planktonikus, sugaras szimmetriájú kovaalgák okoztak (Kiss és társai 2012). Az a-klorofíll-koncentráció, a fitoplankton számára kedvező hidrológiai feltételek mellett a Szigetköz és Gemenc térségének mellékágaiban elérte a 200-300 pg.L '-t (Kiss 1997, Schmidt és Fehér 1999-2000). A rendszerváltást követően az 1990-es években mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés visszaesett, aminek eredményeképp mind a szennyvíz-, mind a növényi tápanyagterhelés csökkent a Dunában (Kerekesné Steindl 2016). Az EU VKI előírásainak köszönhetően számos nagyvárosban és kisebb Duna menti településen hatékony szennyvíztisztítókat helyeztek üzembe, melynek következtében a Duna ökológiai állapota javult. Közép-Európa egyik legnagyobb környezetvédelmi beruházásaként megépült Budapest déli részén egy korszerű szennyvíztisztító, tisztább vizet eredményezve a fővárosunk alatti Duna szakaszokon. A Duna eutrofizálódása megállt, sőt visszafordult, de más szeny- nyező hatások az utóbbi évtizedben növekedtek. Itt elsősorban mikro-szennyezőkre gondolunk (gyógyszerek és gyógyszer-maradványok, peszticidek stb.), melyek a szennyvíztisztítás során nehezen vagy egyáltalán nem bomlanak le. Az idegen-honos (invazív) fajok megjelenése a Dunában az utóbbi néhány évtized növekvő problémája. Az invazív fajok egy része betegség hordozó, mely ellen a hazai fajok védtelenek vagy a „betolakodók” kiszorítják az őshonos flóra- és fauna elemeket, ami ökoszisztéma szinten kedvezőtlen változásokat eredményezhet. Tisza A Tisza a Keleti-Kárpátokban, Ukrajna területén ered, majd 962 kilométert megtéve áthalad az Alföldön és Szerbiában torkollik a Dunába. A Tisza-völgy jelenlegi állapotának kialakulása a 19. század közepére nyúlik vissza, amikor átfogó folyószabályozási munkálatok kezdődtek. Az eredetileg 1419 km hosszú folyó az ármentesítési munkálatok miatt nagymértékben lerövidült, gátak közé szorult, és ezáltal több, mint 20.000 km2-nyi terület ármentesítése valósult meg. A mérnöki beavatkozások pozitív hatásaik mellett számos negatív következménnyel jártak. A Tisza- völgyben végzett lecsapolási munkálatok a mezőgazdasági tevékenységek biztonságát is veszélyeztették, ami a 19. század közepére egy sürgősen megoldandó problémává vált. Ezért a folyón két vízlépcsőt (Tiszalök 1959; Kisköre 1974), valamint a Tisza-völgy középső részén számos csatornát építettek. Ezzel ugyan az évente ismétlődő, pusztító hatású árvizek száma és előfordulásának veszélye nagymértékben csökkent a Tiszán, a folyó felső vízgyűjtő területén végzett erdőirtások, valamint a Kárpát-medence olykor kiszámíthatatlan csapadékjárása következtében az utóbbi években mégis egyre gyakoribbá váltak a szélsőséges vízjárással jellemezhető időszakok. Az új kihívások a korábbi intézkedések felülvizsgálatát és új vízgazdálkodási stratégiák kidolgozását tették szükségessé. A szemléletváltás eredményeként a középső Tisza-völgy területén számos kettős hasznosítású (vésztározás és öntözés) víztározót építettek. Habár a korábbi mérnöki beavatkozások jelentős mértékben megváltoztatták a Tisza menti tájat, a folyó és közvetlen környezete mégis megőrizte természetes jellegét. A Tisza-völ- gyére korábban jellemző nagy mocsarak a lecsapolások miatt eltűntek, ugyanakkor számos zöld folyosóként funkcionáló élőhelyet alakítottak ki vagy állítottak vissza természetes vagy természet közeli állapotukba (3. ábra). Az urbanizációs folyamatok felgyorsulása, valamint az ipari és mezőgazdasági tevékenységek következményeként a Tisza és mellékfolyóinak vízminősége a múlt század közepétől jelentős mértékben romlott. A kezeletlen szennyvizek bevezetése jelentős szerves és - lebomlásukat követően - szervetlen tápanyagterhelést okozott, mely végül a folyók eutrofízációjához vezetett, a jelenség összes nem- kívánatos hatásával együtt. Ez a negatív tendencia 1990 után a folyó vízgyűjtő területén megváltozott. Több száz szennyvíztisztító telepet helyeztek üzembe és ezzel egyidejűleg számos gyárat bezártak. Ezt követően a folyó vízminősége és ökológiai állapota jelentősen javult. A Tisza nagymértékű regenerációs potenciálját jól szemlélteti a folyó élővilágának a 2000-ben bekövetkezett, romániai eredetű, súlyos cianid szennyezés utáni gyors regenerálódása. 3. ábra. Puhafás ligeterdő a Tisza hullámterén (Fotó: Csányi Béla) Figure 3. Forest on the Tisza floodplain (Photo: Béla Csányi) Kis vízfolyások A Tisza-völgyben végzett átfogó folyószabályozási munkálatok a síkvidéki árterek szinte teljes mértékű felszámolását eredményezték. A mocsarakat és vizes élőhelyeket a mezőgazdasági területek növelése érdekében lecsapolták. A folyók síkvidéki szakaszát kiegyenesítették, a folyómedreket kimélyítették és kiszélesítették, ezáltal jelentősen csökkentve az árvízveszélyt és felgyorsítva a víz- elvezetést. Ezzel párhuzamosan a partmenti fák (erdők) mennyiségét jelentősen csökkentették és a folyómenti pufferzónákat megszüntették, de jelentősen csökkent a talajvíz szintje is. A kisebb vízfolyások sokkal sérülékenyebbek, mint a nagyobb víztestek, amelyek nagyobb vízhoza-
