Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Ligetvári Ferenc: Az öntözés szerepe
Ligetvári Ferenc: Az öntözés szerepe 61 A Tiszán felépült következő vízlépcső, a Kiskörei vízlépcső, ugyanezzel a céllal valósult meg. Közismert, hogy a Nagy-Alföld közepén 300 mm, míg az ország nyugati részén akár 500 mm csapadék hullhat a tenyészidőben. Ennek tudható be, hogy a vizhiányos területeken - a természetes csapadékon túl - 175 mm víz kijuttatásával biztosíthatjuk a növények által igényelt teljes vízmennyiséget. A különböző vízellátottsági mutatók, így a tenyészidőszak vízhiánya, vagy a lehetséges párolgás és a várható csapadék hányadosa, az ariditási értékek igazolták az új vízlépcső megépítését. A Kiskörei vízlépcső és öntözőrendszerei megvalósításának indokai Az Alföld négyötöd része csak a Tiszából és mellékfolyóiból öntözhető. A Tisza-völgyi vízrendszer fő ütőere a Tisza folyó. A Tisza folyó szélsőségesen ingadozó természetes vizhozamai, a július és augusztus hónapokban jelentkező minimumok, valamint az 1965. év végéig létesült öntözések és halastavak vízszükségletei azt mutatták, hogy a Tisza völgyében az öntözések nem fejleszthetők tovább, sőt aszályos években a meglévő vízhasználatok igénye sem volt kielégíthető. A vízhiány a szomszédos országokban - az akkori Szovjetunió, Csehszlovákia és Románia területein - megvalósult újabb vízhasználatokkal még növekedett is. Ezért a Nagy-Alföld középső legcsapadéksze- gényebb részén olyan vízpótló nagylétesítményeket kellett megvalósítani, amelyek a Tisza nyári természetes kisvíz- hozamait megnövelték, és az öntözés további fejlesztéséhez szükséges vízmennyiséget biztosították. Ezért épült a Kiskörei vízlépcső a csatlakozó víztározóval és öntöző- rendszereivel. A Tisza-völgy gazdasági fejlődésével szoros összefüggésben álló vízgazdálkodási és mezőgazdaság-fejlesztési igények kielégítése tették indokolttá és szükségessé a Kiskörei vízlépcső és öntözőrendszerek megvalósítását. (5. ábra.) 5. ábra. A Kiskörei vízlépcső távlati képe Figure 5. A perspective view of the Kisköre barrage A megvalósításra vonatkozó elhatározások A Tisza-csatomázás és annak keretében a Tiszasüly környéki második vízlépcső létesítésének terve már a korábbi vízgazdálkodás-fejlesztés tervekben szerepelt, és helyének pontosabb meghatározására vizsgálatok is folytak. A Kiskörei (II. Tiszai) vízlépcső főműveinek létesítésére vonatkozó első átfogó műszaki tanulmány 1960-ban készült el. Ennek alapján rendelkezett a II. ötéves tervről szóló 1961. évi II. törvény (23. §-a) a Kiskörei (II. Tiszai) vízlépcső és öntözőrendszerei megvalósításához szükséges beruházás előkészítő munkáinak a II. ötéves terv (1961-1965) időszakában való megkezdéséről. Az 1961. évi Kormányhatározat már a beruházási program elkészítéséről intézkedett. A beruházási programjavaslat 1964-ben elkészült, ebben az akkori Földművelési Minisztérium álláspontjának megfelelően határozták meg a vízlépcsőből öntözhető területek nagyságát, az öntözendő kultúrák megoszlási arányát, az öntözési víznormákat, az öntözéssel átlagosan elérhető fajlagos és teljes terméstöbbletet. A program-tervezetet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is vizsgálta és az 1965 augusztusában kiadott koncepció-tanulmányban leszögezte, hogy a Kiskörei (II. Tiszai) vízlépcső és öntözőrendszerei létesítését fontosnak, népgazdaságilag jelentősnek minősíti, megvalósítását időszerűnek tartja. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a beruházást a mezőgazdasági, termelési, műszaki és gazdaságossági szempontok, továbbá a népgazdaság teherbíró képességének figyelembevételével építési ütemekre bontotta és elkészítette az első kiépítési ütem részletes megvalósítási tervét. Ezt a kormány jóváhagyta, és így határozott a III. ötéves tervről szóló 1966. évi II. törvény is. A megvalósításra vonatkozó elhatározást tehát gondos előkészítés, tanulmányterv, közbenső vizsgálatok és véleményegyeztetések, gazdaságossági vizsgálatok, a beruházás szükségességének indoklása, valamint az érdekelt főhatóságok és tanácsok állásfoglalása alapozta meg. Ennek megfelelően az első ütem kivitelezési munkái megindultak. A vízpótlás és a vízelosztás megoldása A Tisza völgyében a nyári kisvízhozamok - több lehetőség vizsgálata alapján - a Tisza csatornázásával növelhetők a leggazdaságosabban. A Tisza szabályozását gróf Széchenyi István már a 19. század közepén javasolta. Szerinte a Tiszán öt vízlépcső létesül: Vásárosnamény, Záhony, Tiszalök, Kisköre és Csongrád közelében. A Tisza hossz-szelvénye a Tisza-csatomázás vízlépcsőit is feltünteti. Az elvégzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a Tiszalöki vízlépcső után a Kiskörei, majd a Csongrádi vízlépcső megvalósítását célszerű előirányozni. A Tisza-csatomázás a Tisza-völgyi vízpótló és vízellátó rendszer fő ütőere és gerince. Azáltal, hogy maga a folyómeder a vízelosztó és vízpótló rendszer főcsatornája, jelentős megtakarítás érhető el, és a rendelkezésre álló természetes, illetve tárolt vízkészlet maradéktalanul hasznosítható. A Tisza-csatomázás egyéb távlati előnyöket is biztosít, mint a Tisza hajózhatóvá tétele teljes hosszában (600 km), bekapcsolása a nemzetközi hajózóútba, valamint kis önköltségű villamos energiatermelés (kb. 370 millió kWó/év). A Kiskörei vízlépcső és tároló komplex (többcélú) vízgazdálkodási létesítmény. Elsődleges célja a Tisza völgyében egyre növekvő mezőgazdasági vízhiány csökkentése
