Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Juhász Endre - Major Veronika: A szennyvizek összegyűjtésének és tisztításának helyzete Magyarországon
52 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz. Az 1982-es első ütemet követően további két bővítési szakaszban a telep kiépült 1,035 millió LE (200 ezer m3/d) kapacitásra, amely már biológiai és tápanyag eltá- volítási fokozattal és mezofil iszaprothasztással is rendelkezett. A telep különlegessége, hogy városi szerves hulladékok fogadásával hőenergetikai szempontból 100%- ban, villamos energetikailag pedig éves viszonylatban 80%-ban önellátó. Még ugyancsak az 1980-as évek közepén a Bős- Nagymarosi árvízvédelmi programhoz csatlakoztatva megindult 10 hazai nagyváros szennyviztisztító telepének építése. A fejlesztési elv az volt, hogy egyrészt ott kell telepet építeni, ahol a hatékonyság, azaz a bekötött lakások aránya a legkedvezőbb, másrészt, hogy a leendő erőmű duzzasztott tere a tisztítatlan szennyvizektől mentesüljön, valamit a főváros parti szűrésű ivóvízellátó rendszere is fokozott védelembe kerüljön. A kijelöltek közül öt város a Duna felső szakaszát érintette (Győr, Komárom, Esztergom, Tatabánya, Oroszlány). A Program kezdetén szereplő Miskolc, Debrecen, Pécs, Szolnok, Szeged városok közül a két utóbbi Tisza menti város gazdasági erő hiányában az első szűrőn fennakadt. A rendszerváltásig (1990) a Duna menti telepek, ha nem is teljes egészében, de elkészültek. A víz- és csatornadíjat az Országos Anyag-és Árhi- vatal határozta meg. A víz ára, mint a dolgozók egyfajta szociális juttatása, politikai kérdés volt, és a kenyér árához hasonlóan nem követhette az inflációt. Különösen ráfizetésesek voltak a fürdő vállalatok, amelyeknél a fenntartás biztosítása érdekében minden eladott jegy árát az ivóvíz szolgáltatás bevételéből még ugyanannyival kellett kipótolni. A vízművek, azért hogy a felmerülő üzemeltetési költségeiket fedezzék, kénytelenek voltak melléküzemágakat létesíteni (építőipar, gép-, szivattyú-, csőgyártás stb.). A vezetőszervek által kierőszakolt fejlesztéseket a fenntartási munkálatok elhanyagolása mellett az amortizációs költségekből fedezték, amely miatt elkerülhetetlenné vált a - sokszor amúgy sem kiváló anyagból készült- szerkezetek, berendezések állag romlása. Tekintettel arra, hogy a vízszolgáltatás ára nyomott volt, a vízfogyasztás terén mind az üzemeknél, mind a háztartásokban nagy volt a vízpazarlás. Ez egyaránt érintette a víztermelő-, de a szennyvíztisztító művek kapacitását is. A szennyvíztisztító telepek hidraulikai túlterhelése gyakorta a 20-40%-ot is elérte. Az 1945 és 1990 közötti időszakban az ország szennyvízcsatorna ellátottsága 18%-ról ~42%-ra emelkedett. A CSATORNÁZÁS HELYZETE A RENDSZERVÁLTÁS (1989-1990) UTÁN ÉS NAPJAINKBAN Magyarországon az 1990-es választások után stabilan kialakultak a polgári demokratikus intézményrendszerek és megindulhattak az EU csatlakozási tárgyalások is. 2004. május 1-én pedig hazánk az Európai Unió teljes jogú tagállama lett. 11. ábra. Észak-Pesti Szennyvíztisztító Telep III. fokozat, (1,035 millió LE, 200.000 m3/d) (1982-2010) (Fotó: FCSMarchívum) Figure 11. North-Pest Waste Water Treatment Plant, III. development stage (1.035 million PE. 200.000 m3/d) (1982-2010) (Photo: FCSM Archive) 1990 után ismételten az ivóvízellátás került előtérbe, így 1994 végére már minden településünk jó minőségű vezetékes ivóvízhálózattal rendelkezett. A szennyvízelvezetés és -tisztítás tekintetében az Európai Unióba belépni kívánó országok számára az ISPA és a PHARE alap biztosított támogatását. Az 1990-es évek elejére egyre világosabbá vált, hogy az ország víziközmű fejlesztésében lényeges irányváltásra van szükség szakmai és gazdasági téren egyaránt. Mivel a közcsatornán elvezetett szennyvizeknek mintegy 80%-a a fővárosban és a 22 megyei jogú városban keletkezett, a Kormány 1994-ben elfogadta a főváros és a 22 megyei jogú város szennyvíztisztítását elősegítő kormányprogramot, melynek megvalósítása nagyrészt ISPA és PHARE támogatással indult (lásd példának a Nyíregyházi Szennyvíztisztító Telepet, 12. ábra). 12. ábra. Nyíregyházi Szennyvíztisztító Telep, 160 000 LE (2001)(Fotó: Nyírségvíz Zrt. archívum) Figure 12. Nyíregyháza Waste Water Treatment Plant, 160 000 PE (2001) (Photo: Nyírségvíz Ltd Archive) Az EU csatlakozás után megnyitó Kohéziós alapok nyújtottak segítséget a 2000 LE feletti települések szennyvízelvezetési és -tisztítási problémáinak megoldásához „Az új Magyarország fejlesztési terv” és a jelenleg folyó „Széchényi 2020” fejlesztési program keretében. Ezen időszak legjelentősebb fejlesztése a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep (BKSZT) és Budapest teljes körű csatornázásának kiépítése volt (13. ábra). A BKSZT az Elő-Duna projekt legnagyobb volumenű beruházása volt (13. ábra). A telep működésének megkezdése előtt a budapesti szennyvíznek mindössze mintegy 50%-át tisztították. Ez olyan mértékű vízszennyezést eredményezett, hogy a Duna öntisztuló képessége nem volt elegendő; ami viszont több, itt honos halfaj kipusztulásának veszélyével fenyegetett. A telep működése és a
