Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)

2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Juhász Endre - Major Veronika: A szennyvizek összegyűjtésének és tisztításának helyzete Magyarországon

48

Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz.

pókkal fedett vezetékek a csapadék- és szennyvizet kivezették a tábor melletti legközelebbi vízfolyásba. A középkori csatornázás létesítéséről, illetve meglétéről nincs adat.

A reformkor, a XIX. század közepén azonban változást hozott. A modernebb gondolkodás, az új iránti fogékonyság, valamint a nemzeti tudat felerősödése is hozzájárult a korábbi tespedtségből történő kiútkereséshez.

A csatornázás igényét egyrészt az ipari fejlődés, de különösen a század második felében az Európa nyugati országaiból szinte akadálytalanul tovaterjedő kolera és pestis járványtól való félelem kényszerítette ki. A tudatos, rendszerben tervezett csatornázás gyakorlatilag a XIX. század utolsó harmadában indult meg. A Londonban kialakított rendszer szolgált példaképként és nem csoda, hogy az első tervek angol mérnökök asztaláról kerültek ki.

Megalkotásra került az első űn. „Helyhatósági Szabály”, mely véget vetett a korábbi ötletszerű, káoszt és egyben árvízveszélyt is okozó építéseknek. A szabályzat kimondta, hogy a vezetéképítés kizárólag a város jogkörébe tartozik, a vezeték építésével párhuzamosan a lakások bekötése kötelező, továbbá az építési költségek az utca mentén lévő tulajdonosokat terhelik.

1. ábra. Budapest első csatornatérképe (Forrás: Budapest csatornázása: Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára 1972)

Figure 1. The first sewerage map of Budapest (Source: Budapest csatornázása: Pest város 1847. évi csatornázási szabály- rendeletének 125 éves évfordulójára 1972)

A XIX. század utolsó harmada valójában a közegészségügyi és a műszaki szakmai értelmiség útkeresése volt. Hosszabb vita után végül döntés született, hogy az országban a hálózatokat az ún. úsztató rendszerben (mai elnevezés szerint egyesített rendszerben) fogják kialakítani. Ki kell emelni Fodor József közegészségügyi egyetemi tanár úttörő és élharcos szerepét, aki a londoni és berlini tanulmányútja során szerzett tapasztalatait érvényre tudta vinni.

Az első tervek a három településből (Buda, Óbuda, Pest) 1873-ban Budapest néven létrejött főváros részére készültek. Az első kapavágás 1892-ben történt meg, és a pesti (Duna bal part) síkvidéki hálózat 1910-ben készült el (1-3. ábra). A budai (Duna jobb parti) vezetékek a domborzati viszonyok kihasználásával - többnyire nyílt

árkos megoldással - közvetlenül a Dunába torkolltak. Előrelépésnek számított a gőzgépekkel meghajtott, a záporvizek továbbítását is lehetővé tevő nagy teljesítményű szivattyútelepek kialakítása is. Ezek az átemelők az akkori igények szerint már rácsot is tartalmaztak a durva úszó anyagok kifogására.

2. ábra. A Ferencvárosi Átemelő-telep építése (Forrás: Budapest csatornázása: Pest város 1847. évi csatornázási szabály- rendeletének 125 éves évfordulójára 1972)

Figure 2. Construction of the Pumping station in Ferencváros (Source: Budapest csatornázása: Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára 1972)

3. ábra. Főgyűjtő építés 1910-ből (Forrás: Budapest csatornázása: Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára 1972)

Figure 3. Construction of sewerage main in 1910 (Source:

Budapest csatornázása: Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára 1972)

A Főváros példáját elsősorban a dombvidéki, gravitációs lehetőséget kihasználó városok követték. Szennyvíz- tisztításról kevés szó esett, mivel egyrészt úgy vélték, hogy a vízfolyások a bevezetett szennyeződést a hígítással „felemésztik”, másrészt fontosnak vélték, hogy a halállomány számára szükséges a tápanyag. Néhány város úgy vélte, szintén külföldi, elsősorban már német mintára alapozva, hogy előbb-utóbb valamilyen tisztításra szükség lehet, ezért a hálózat építéshez a tisztító telep helyét is kijelölték.

Időközben Angliából útjára indult az öntözéssel történő szennyvíz hasznosítás gondolata. Először - már német mintára - Arad város részéről fogant meg az elképzelés, hogy 1905-ben 60 ezer lakos számára 21 ha-on rendeztek