Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 1. szám - ÉLETUTAK - Fejér László: Prof. Dr. Ijjas István
Életutak 73 Portré beszélgetés Dr. Ijjas Istvánnal, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék professzor emeritusával A 2015 novemberében felvett beszélgetés rövidített, szerkesztett változata. Beszélgetőtárs Fejér László, a Hidrológiai Közlöny rovatvezetője — Hogyan és mikor kezdtél foglalkozni a mérnöki feladatok számítógépes megoldásával? Úgy kerültem a tanszékre, hogy tanárom, Bozóky Karcsi „bácsi” kihirdette, nyári munkát lehet vállalni, és az ő kutatási témájába lehet bekapcsolódni. A munka keretében azt vizsgáltuk, milyen összefüggés van a területen lefolyó víz mennyisége és a terület benőttsé- ge között. A számításokat még amolyan kurblis számológéppel végeztük. Egy vagy két évig csináltam ilyet Karcsi bácsinak. Ő is tudta, én is tudtam, hogy egy-egy regressziós tényező kiszámítása 5-6 óra hosz- szat tartott. Amikor elvégeztem az egyetemet, éppen akkor hirdettek meg egy számítógépes tanfolyamot. A tanszéken még nem nagyon érezték, hogy mi is ez, én pedig azt gondoltam, hogy hátha ez a gép segít, megszabadulok ettől a fárasztó kurblizós, számolós munkától. Az első programomat - amit a tanfolyamon készítettem - még fűmre lyukasztottuk. Akkoriban egyébként egy URAL-2-es számítógépen dolgoztunk, ami a Közgazdaságtudományi Egyetemen egy tornaterem nagyságú helyiségben volt elhelyezve. Az Építőmérnöki Kar a számítástechnika oktatását már korán, az 1961/62-es tanévében bevezette tantervébe, a földmérőmérnöki szakon. A 60-as évek közepétől aztán minden építőmérnök hallgató számára kötelezővé vált a programozás elsajátítása. Én is megtanultam programozni, először gépi kódban, aztán különböző programnyelveken, és a számítástechnika oktatásában is aktívan vettem részt. Akkoriban számítástechnikai iskolák alakultak ki Kozák Miklós professzor és Bozóky tanár úr körül, majd később körülöttem is. Kozák Miklós munkájának nemzetközi viszonylatban is komoly eredménye volt a „Szabad- felszínű nempermanens vízmozgások számítása digitális számítógépek felhasználásával” c. könyv (1977), amelynek a szerző jóvoltából lektora lehettem. Ekkor tanultam meg igazán a felszíni vizek hidraulikáját. Ez a könyv minden elmélethez, illetve algoritmushoz számítógépi programot is tartalmazott. A feladatom az volt, hogy ellenőrizzem az algoritmusokat, és azt, hogy valóban jól dolgoznak-e az egyes algoritmus elemeket megoldó program-részek, az úgynevezett „szubrutinok”. így az elméletet is jól meg kellett tanulnom, és a számítástechnikai gyakorlatot is el kellett sajátítanom. A könyv másik lektora Starosolszky Ödön volt, aki a hidraulika tudományos oldaláról ellenőrizte a könyvben leírtakat.- Említetted, hogy annak idején, a Közgazdaságtudományi Egyetemen volt az a nagy berendezés, amin Te is dolgoztál. A Műegyetemen mikor jelent meg az első számítógép? Az első magyarországi számítógépek egyike a Műegyetemen készült, azt hiszem, még az 50-es évek végén, de az első gép, amit az építőmérnöki karon használni lehetett, az az ODRA 1204-es volt, amit emlékeim szerint az 1970-es évek elején helyeztek üzembe. Néhány évvel ezelőtt részt vettem a kari számítástechnikai oktatás történetének a feltárásában, s akkor az ezekre vonatkozó adatokat összegyűjtöttük. Miután nagyon korán elkezdtem foglalkozni a számítástechnikával, ezért hamarosan a tanszéken, majd az építőmérnöki karon is különböző számítás- technikával kapcsolatos koordinátori feladatokat láttam el. így nekem is szerepem volt abban, miként fejlődik a karon a számítástechnikai oktatás. Sok tanszéken foglalkoztak olyan feladatokkal, amelyeknek a megoldásában nagy szerepe volt a számítástechnikának, és ennek alapján a fejlesztésekhez viszonylag sok külső forrást lehetett szerezni. — A fejlesztések átgondolásához, a külföldi trendek megismeréséhez volt-e tanulmányúti lehetőséged, vagy csak a szakirodalomból lehetett tájékozódni? Akkoriban az ENSZ támogatásával többféle számítástechnikai fejlesztési projekt folyt Magyarországon. Az egyik ilyen projektnek, amely a számítógéppel segített tervezés a vízépítésben és a vízgazdálkodásban témában zajlott - én voltam a koordinátora. A projekt támogatásával sok fiatal szakember utazhatott külföldre, persze nem a mai mértékben, s magam is kaptam lehetőséget külföldi tanulmányutakra. Kétszer jártam az Egyesült Államokban, és többször a nyugateurópai országokban. A programfejlesztési munkáink keretében megfordultam sok más országban is. Többek között Bulgáriában, Kuvaitban, Egyiptomban, Brazíliában, Jugoszláviában és Kínában alkalmazták a számítógépes tervezéshez készített programjainkat. Az USA-ban árulták a Balogh János által a mikroöntűzésről szóló, angol nyelven írt könyvet. A könyvben ismertetett módszerek gyakorlati alkalmazásához a könyv melléklete tartalmazta az általam készített programokat. Ennek következtében a könyv szépen fogyott is arrafelé. Életem egyik legszebb része volt, amikor azzal foglalkoztam, hogy a tervezői munkát miként lehet számítógépes programok írásával
