Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)

2016 / Különszám - Herman Petra: Zooplankton szervezetek vas és mangán terhelésének vizsgálata atomspektroszkópiai módszerekkel

Herman P.: Zooplankton szervezetek vas és mangán terhelésének vizsgálata atomspektroszkópiai módszerekkel 41 ANYAG ÉS MÓDSZER Kísérleti beállítás Az Arlemia nauplii sósvízi rákfaj számos jellegzetes tulajdonsággal rendelkezik, melyek megkönnyítik a kü­lönböző nevelési, fejlődési, biokémiai és toxikológiai vizsgálatokban való alkalmazását. Ezen tulajdonságok egyike, hogy alvó petéket rak, így nagy mennyiségben állnak rendelkezésre a kereskedelmi forgalomban ilyen állapotban, ezek pedig kísérletileg könnyen kezelhetőek. A kísérletben vizsgált Artemia nauplii (Sera, Germany) petéket laboratóriumi körülmények között keltettük és neveltük, a számukra megfelelő körülmények beállításával. A sórákok keltetése három darab 1,5 literes műanyag edényben történt, 4 g pete/liter-es egyedsűrű- ségben. Az edényeket csapvízzel töltöttük meg, a vizet 24 óráig levegőztettük, és beállítottuk a számukra ideális 20 g/l-es só-koncentrációt. A víz hőmérsékletét 27 °C-ra állítottuk be, a kikelésükhöz szükséges 2000 lux-os meg­világítást pedig asztali lámpák segítségével biztosítottuk. Ilyen körülmények között 24 órán át keltettük az Artémiákat, majd a frissen kelt egyedeket egy 150 pm-es planktonháló segítségével leszűrtük és elválasztottuk a kikelt sórákokat a ki nem kelt petéktől és a felúszó pete­héjaktól. A következő periódusban vas-kloriddal és mangán- kloriddal dúsítottuk az Artemia lárvákat. A dúsítást 5 literes ballonokban végeztük, melyekben szintén biztosí­tottuk a már említett körülményeket, és egyenlően osztot­tuk el bennük a leszűrt Artemia kát. A ballonokban eltérő vas és mangán koncentrációkat állítottunk be, a legmeg­felelőbb koncentrációk kiválasztásához pedig több előkisérletet is végeztünk, annak érdekében, hogy megta­láljuk azt a dózist, melyet már felvesznek a sórákok, viszont nagymértékű elhullást még nem eredményez. Az előkísérletek alapján alkalmazott koncentrációk: • első: (Fe: 5,7 mg/1, Mn: 2,9 mg/1) • második: (Fe: 5,7 mg/1, Mn: 6,25 mg/1) • harmadik: (Fe: 15 mg/1, Mn: 2,9 mg/1) • negyedik: (Fe: 15 mg/1, Mn: 6,25 mg/1) • és kontroll kezelés. A minták feltárása A dúsítás szintén 24 óráig tartott a ballonokban, majd planktonháló segítségével leszűrtük azok tartalmát, desz­tillált vízzel átmostuk és főzőpoharakban helyeztük el a sórákokat. Az így kapott mintákat 105 °C-on szárítószek­rényben kiszárítottuk, ezt követően pedig atmoszférikus roncsolással elektromos főzőlapon feltártuk azokat. A roncsoláshoz mintánként 4 ml 65%-os tömény salétrom­savat (MERCK), 0,5 ml kétszer ioncserélt vizet és 0,5 ml 30%-os tömény hidrogén-peroxidot (SPEKTRUM 3D) használtunk. Az atmoszférikus roncsolást követően kém­csövekbe kétszer ioncserélt vízből készült 0,1 M salét­romsavval 10 ml-re töltöttük fel a mintákat. Elemanalízis A minták elemanalízisét Agilent Technologies 4100 típusú mikrohullámú plazma atom emissziós spektromé­terrel (MP-AES) végeztük. A készülék nagy előnye, hogy gyúlékony és drága gázok helyett nitrogént használ plaz­magázként, melyet sűrített levegőből állít elő egy nitro­géngenerátor segítségével, ami jelentősen csökkenti az üzemeltetési költségeket. A készülék egy mágnesesen gerjesztett mikrohullámú plazmaforrást használ. Egy torroid alakú plazma alakul ki, alacsonyabb hőmérsékletű központi résszel, mely alkalmas a folyékony minták stabil bevezetésére. A plazma magas hőmérsékletének hatására az aeroszol víztartalma elpárolog, ezt követően pedig a minta atomizálódik, illetve ionizálódik. A gerjesztett állapotú atomok specifikus, rájuk jellemző hullámhosszú­ságú fényt bocsátanak ki, ami az azonosításukhoz szük­séges információt hordozza. Minden egyes gerjesztett atom által kibocsátott vonal intenzitása egyenesen ará­nyos az egyes elemek koncentrációjával, így történik a mennyiségi azonosítás, a színképvonalak hullámhossza pedig a minőségi azonosítást teszi lehetővé. Mivel a MP-AES új technológiának számít, ezért hogy a módszer alkalmazhatóságát ellenőrizzük, a méré­seket Agilent Technologies 5100 (SVDV) tipusú induktív csatolású plazma optikai emissziós spektrométerrel (ICP- OES) is elvégeztük (Nguyen és társai 2008). Az induktív csatolású argon plazma az atom emisszió hatékony forrá­sa, melyet alapvetően az argontól különböző elemek meghatározására használnak. 1. ábra. Fe és Mn dúsulása Artemiákban Figure 1. The accumulation of Fe and Mn in Artemia nauplii (Magyarázat: első kezelés (Fe: 5,7 mg/l, Mn: 2,9 mg/l), második kezelés (Fe: 5,7 mg/l, Mn: 6,25 mg/l), harmadik kezelés (Fe: 15 mg/l. Mn: 2,9 mg/l), negyedik kezelés (Fe: 15 mg/l, Mn: 6,25 mg/l) és kontroll (csapvíz)): mg/kg, átlag±SE, n=5)

Next

/
Oldalképek
Tartalom