Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)

2016 / Különszám - Aszalós Júlia Margit, Krekk Gergely, Anda Dóra, Mária-ligeti Károly, Nagy Balázs, Borsodi Andrea: Extremofil baktériumközösségek az Olos del Saldo vulkán (Száraz Andok) magashegyi tavainak üledékében

Aszalós J. M. és társai: Extremofil baktériumközösségek az Ojos del Salado vulkán (Száraz-Andok) magashegyi tavainak... 9 olvadása során keletkező olvadék hőmérséklete volt. A baktériumközösségek filogenetikai diverzitását tenyész­téstől független molekuláris biológiai módszerekkel vizs­gáltuk. A denaturáló grádiens gélelektroforézis (DGGE) olyan ujjlenyomat módszer, amelynek segítségével egy­szerre több környezeti minta bakteriális közösségszerke­zetének vizsgálatára nyílik lehetőség. Alapja az, hogy az azonos hosszúságú, de eltérő bázis-összetételű PCR ter­mékek poliakrilamid gélben futtatva a denaturálószer (formamid és urea) koncentráció gradiensének megfele­lően elkülönülnek egymástól, és a mintákra jellemző taxon összetételtől függő mintázat jön létre (Muyzer és társai 2004). A DGGE gélsávok mintázata alapján a minták közösségszerkezete összehasonlítható egymással. 1. táblázat. Az Ojos del Salado vulkán környezetében fekvő tavakból származó üledékminták jellemzői Table 1. Characteristics of the sediment samples from the lakes located in the Ojos del Salado, Dry-Andes Származási hely Tszf magasság Minta jelzése Vízhőmérséklet Üledékmélység Laguna Santa Rosa 3770 m AS-13 7°C 10-15 cm AS-12 7°C 0-5 cm Laguna Verde 4350 m AS-14 36°C 0-5 cm TÓI. 5900 m AS-5 7°C 0-5 cm AS-6 7°C 10-15 cm Tó II. 5900 m AS-9 7°C 20 cm AS-10 7°C 0-5 cm Tó III. 6500 m AS-1 0°C 0-5 cm AS-2 36°C 0-5 cm AS-3 36°C 0-5 cm AS-4 2°C 0-5 cm Jelen vizsgálatunk során a DGGE mintázatok alapján választottunk ki üledékmintákat további részletes diverzitás elemzés céljára 16S rRNS gén alapú (kék-fehér szelekción alapuló) klóntárak létrehozásával (Borsodi és társai 2012). A molekuláris kiónok azonosításához a szekvenciákat az EzTaxon adatbázisában található szek­venciákkal vetettük össze. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK Az Ojos del Salado magashegyi tavaiból származó üle­dékminták mikrobiológiai vizsgálatakor 11 mintával végeztünk DGGE analízist, mellyel bepillantást nyertünk a különböző mintavételi helyeken előforduló baktérium­közösségek domináns taxon összetételébe. A mintákban összesen 73 egymástól eltérő távolságra futott csikót detektáltunk, ami különböző bázisösszetételű (különböző G+C arányú) lőSrRNS génszakaszok jelenlétére utalt. Az egyes mintáknak megfeleltethető gélsávokban megfi­gyelt csíkok száma alapján a magasabban fekvő terüle­tekről származó mintákban (AS-1, AS-2, AS-3, AS-4) kevesebb, míg az alacsonyabban fekvő területekről szár­mazó mintákban (AS-12, AS-13, AS-14) több filotípust detektáltunk (1. ábra). A legkevesebb csík a legmagasab­ban fekvő területről, a melegvizes környezetből származó mintákból (AS-2, AS-3) volt kimutatható. A gélsávok mintázatának összehasonlításával nyert dendrogram a minták baktériumközösségeinek szerkeze­tében megfigyelhető hasonlóságot mutatja meg. A dendrogramon a legmagasabban fekvő tavakból származó minták egyértelműen elkülönültek a többitől, és külön csoportot alkottak az 5900 m tengerszint feletti magas­ságról származó minták is. Az alacsonyabban fekvő két tó (Laguna Santa Rosa és Laguna Verde) üledékmintái képezték a harmadik csoportot (1. ábra). A DGGE gélből a domináns, a többitől jól elkülönülő csíkokat (összesen 29-et) kivágtuk, és a bennük található DNS bázissorrendjét meghatároztuk. Az EzTaxon adat­bázis alapján az általunk vizsgált szekvenciák a Firmicutes, a Gemmatimonadetes és a Proteobacteria filogenetikai törzsekbe voltak sorolhatók. Közöttük olyan extremofil szervezetekre utaló szekvenciák nyomára bukkantunk, melyek a tunéziai Sehline Sebhka tóból leírt extrém halofil szigorú anaerob Halanaerobium sehlinense (Abdeljabbar és társai 2013), vagy az antark­tiszi Larsemann Hills területéről leírt kemolitoautotróf Noviherbaspirilium psychrotolerans (Lin és társai 2013) fajokkal mutatták a legnagyobb hasonlóságot. A DGGE hasonlósági dendrogram alapján 6 mintát választottunk ki, melyekből egyenként 96 tagú, lőSrRNS gén alapú klóntárat készítettünk. A minták közül kettő a 6500 m magasságban fekvő tó környezeté­ből származó hideg (AS-1), illetve meleg (AS-2) vízzel átitatott üledék, két minta (AS-5, AS-10) az 5900 m ten­gerszint feletti magasságban fekvő permafroszt degradá­ció során létrejött tavak üledéke volt. A Laguna Verde (AS-14) és a Laguna Santa Rosa (AS-13) üledékéből vett egy-egy minta diverzitáselemzését is elvégeztük, ezek közül az AS-14 jelzésű minta 36°C-os hőmérsékletű forrásvízzel átitatott üledék volt (7. táblázat). A klóntárak értékelése alapján összesen 177 reprezen­tatív kiónt azonosítottunk. Az üledékmintákból 17 külön­böző filogenetikai törzs (Deinococcus-Thermus, Aquiticae, Chloroflexi, Chlorobi, Nitrospirae, Caldithrix, Acidobacteria, Actinobacteria, Bacteroidetes, Cyanobacteria, Proteobacteria, Firmicutes, Verrucomicrobia, Gemmatimonadetes, TM7, OD1 és WS5) képviselőinek jelenlétét mutattuk ki (2. ábra). Az egyes törzsek előfordulása és aránya mintánként nagy­mértékben különbözött. A taxonok száma a DGGE ered­ményekhez hasonlóan a magasabb területek felé haladva csökkenő tendenciát mutatott. A permafroszt területekre jellemző legnagyobb klónszámú csoportok a Bactero-

Next

/
Oldalképek
Tartalom