Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Nagy István - Rákosi Judit: Felszíni vízminőség-védelmi szabályozás kihívásai és megújítása
Nagy 1. és Rákosi J.: Felszíni vízminőség-védelmi szabályozás kihívásai és megújítása 31 minősítési rendszerében három területre vannak hatással: ezek a fiziko-kémiai minősítés, a specifikus, nem elsőbbségi szennyezőanyagok (fémek) és végül a kémiai állapot (veszélyes anyagok, ún. elsőbbségi anyagok) minősítése. A cikkben bemutatott szabályozási koncepció a vizek fiziko-kémiai és a kémiai állapotát meghatározó szennyezőanyagokra vonatkozik. Miért is van változtatásra szükség? Magyarország 2015. évi Vízgyűjtő-gazdálkodási tervében (OVF 2015, továbbiakban VGT2) a fiziko-kémiai elemekre kidolgozott minősítési rendszer (Clement A. és Szilágyi F. ,2015) alapján a felszíni vizeknél a minősített víztesteknek közel 46 %-a, az állóvizeknél 44%-a éri el a jó állapotot. Ebből következik, hogy a víztestek több, mint a felénél intézkedésekre (elsősorban szabályozási intézkedésekre van szükség, hogy 2021-re, vagy legalább 2027-re elérjék a jó állapotot. Azonban nem mindegy, hogy milyen szennyező anyagra vonatkozik a szabályozás egy adott víztesten. Ugyanis a jó és kiváló víztestek aránya komponens csoportonként (oxigén háztartás, tápanyagok, sótartalom, savasodási állapot) lényegesen magasabb, mint az összesített minősítés. A vízfolyás víztesteknél az oxigénháztartás szerint 84% tápanyag szerint 66%, sótartalom szerint 82%, savasodás szerint 99,6% a jónál jobb víztestek aránya. Mindebből következik, hogy a fiziko-kémiai anyagok szabályozásának differenciáltnak kell lennie, tehát ott kell szigorítani, változtatni, ahol probléma van. Ahol nincs probléma ott akár csökkenteni is lehet a követelményeket. Még egy szempontot kell figyelembe venni a szabályozás kidolgozásánál, vajon a jó állapot elérésének költsége arányban van-e az elért környezeti, társadalmi haszonnal? A természetes vizekre enyhébb környezeti célkitűzéseket lehet megállapítani, akkor, ha a víztestet érintő emberi tevékenység által kielégített környezeti és társadalmigazdasági igények nem valósíthatók meg olyan módszerekkel, amelyek környezeti szempontból jelentősen jobb megoldások, és amelyeknek nem aránytalanul magasak a költségei (CIS Guidance Document No. 20. , 2009) A VKI módszertan szerint lefolytatott (CIS Guidance Document No. 27. ,2011) VGT2 állapotértékelése szerint a vízfolyás víztestek kémiai állapota 26,5 %-ban érte el a jó állapotot, 32,5 %-ban lett nem jó állapotú és 41 %-ban voltak olyan víztestek, amelyekről az értékelt időszakban (2008-2012 között) nem volt megfelelő adatgyűjtés. A rossz állapotot számos vegyületnek, illetve elemnek az EU által megszabott határértéknél (EQS) magasabb koncentrációja okozza: antracén, diuron, endoszulfán, fluorantén, higany és vegyületei, kadmium és vegyületei, nonilfenol (4-nonilfenol), ólom és vegyületei és triklór- metán. Ezek közül a legtöbb problémát a fémek: a higany és a kadmium okozza. Az állóvizek kémiai állapota 31 %-ban érte el a jó állapotot, 3,7%-ban lett nem jó állapotú (7 darab víztest) és 65,1 %-ban voltak olyan víztestek, amelyekről az értékelt időszakban (2008-2012 között) nem volt adatgyűjtés. A kémiai állapot javítására, a veszélyes anyagokra vonatkozó szabályozásnál egyértelmű, szigorú szabályok alkalmazhatók. A megfelelő jogszabályi környezet biztosítása egyik alapvető feltétel a VKI célkitűzéseinek eléréséhez. Ezért a VGT2-ben az Intézkedési Program részeként megfogalmazásra került a vízminőség védelmi jogszabályok módosítási javaslata (Nagy 2015). Célunk, hogy e jelentős szabályozási változásokról meginduljon a szakmai diskurzus segítve ezzel a tényleges jogszabályok megszületését. Gazdasági-társadalmi hatásvizsgálat még nem készült, de igyekszünk bemutatni azt, hogy kiket érint a szabályozás és milyen hatások várhatók. A cikk ismerteti a javaslatok lényegét és várható hatásait. A HAZAI FELSZÍNI VÍZVÉDELMI SZABÁLYOZÁS JOGI STRUKTÚRÁJA A vízgazdálkodással összefüggő szervezett állami tevékenységek között az állam feladatát képezi a vízügyi jogalkotás, melynek keretében készül a vízpolitika, a vízgazdálkodási stratégia és program, a jogszabályok előkészítése, elfogadása, majd ezek végrehajtása. Magyarország Alaptörvénye („Alapvetés” P cikk) kimondja, hogy - többek között-, a vízkészlet a nemzet közös örökségét képezi, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. A „szabadság és felelősség” XX. cikk alapján a testi és lelki, egészséghez való jogkörbe tartozik az egészséges ivóvízhez való hozzáférés biztosítása, valamint a környezet védelmének biztosítéka. A XXI. cikk elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges, környezethez és a környezeti kár okozásának következményeit, költségeit a károkozónak viselnie kell. Amint az az alaptörvényből is kiolvasható a felszíni vízvédelmi szabályozást, megalapozó vízgazdálkodási és környezetvédelmi törvényalkotás alapjait az alkotmányban rögzítették. A hazai szabályozás kialakításánál a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítéséhez figyelembe vett európai uniós irányelvek • Az EU működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikk (2) bek. alapján a környezeti károkat a forrásnál való elhárítás elvén és a szennyező fizet elvén kell elhárítani: • 2000/60/EK (VKI) irányelv a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról; • 2010/75/EU Irányelve (IED) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése - IPPC -, szabályainak átdolgozásával); • 2008/105/EK irányelv kömyezetminőségi előírásokat és vízszennyezettségi immisziós határértékeket határoz meg. Ezt módosította (és a VKI X. mellékletét) 2013/39/EU irányelv az elsőbbségi anyagok vonatkozásában. A 33+8-as listán lévő anyagok száma bővült és egyes EQS-ek változtak (éves átlagok, maximumok). A módosításokat a tagállamok 2015 szept. 14-ig beépítették jogrendjükbe. Az új vízminőségi előírásokat a VGT2-ben, a 2015-2021 időszakra vonatkozó vízgyűjtő
